Ha valaki esetleg nem tudta volna, tegnap (vagy a mostani, szombati POV-ból ma) volt a nyolcadikosok felvételije. Gondolhatjátok, hogy mennyire vártam az egészet. Két nappal előtte itthon voltam mert ügyesen lebetegedtem, de szombatra jól lettem. Na, megírtam, megvolt minden. Hazajövök, megnézem a javítókulcsot. Úgy sírtam a földön ülve, hogy szó szerint nem tudtam felállni, csak sírtam. Gondolhatjátok, hogy mennyi kedvem van az egészhez, de azért megpróbálok valamit összedobni.

Sztoritájmok:

1. Köhögtem, nagyon és ezért el kellett mennünk a pulmonológiára, ami egy élmény volt, így fulladozva. Várjuk, hogy a doki végre megérkezzen, amikor én megszólalok.
CS: Esküszöm, én itt fogok megfulladni *ijesztő köhögések és hörgések sorozata*

Ekkor anya röhögve oldalba bök. Ott ment előttünk a doki, aki hallva a mondandóm és látva az egészségi állapotom, enyhén kétségbeesetten, kidülledt szemekkel nézett. Ezeket után, hiába kaptunk hatra időpontot, csak nyolckor sikerült behívni minket. És ha ott fulladok meg????????

2. Apa elmesélte az érettségijének egyik leg weirdebb (szép magyar nyelv, ugye-ugye, Csenge...) pillanatát.

A: És akkor bejött az a lány, egy 1,5 méteres plüssel a kezében. A tanár azt hitte, hogy puskázni, akar, de amikor a csaj majdnem elsírta magát, hogy a macija nélkül kell megírnia az érettségit (roppant érett lehetett köhöm köhöm), a tanár megengedte, hogy egy külön székre üljön a maci. Elém. Úgy éreztem magam, mintha egy gyerek ült volna előttem.

3. Ezen felbuzdulva úgy döntöttem, hogy én is viszek magammal kabalát, mégpedig Csokit, a dagi plüss lovacskát, aki gyerekkorom legkedvesebb játéka. Na, most bemegyek az országos 11-edik legjobb suliba, a lovammal, meg a pingvines pulcsimmal, hogy akkor én most felvételizek. Kaptam a pillantásokat, mit ne mondjak.

4. kadvno – „Melyik állat nevének betűi vannak összekeverve?"

CS: *magabiztosan* vadnok

Ismerős, szünetben: hát vakooooooond

Cs: *fuck my life*

5. Ez azért... Annyira kínos, és Csengés, hogy először le sem akartam írni, de asszem, most már tényleg minden mindegy.

CS: *suli után boldogan beront a bejárati ajtón* NA, KINEK LESZ 4.9-ES ÁTLAGA?

CSALÁD: *semmi válasz*
CS: *vár a válaszra*
VÁLASZ: *nem jön*
CS: JÓ, AKKOR MINDEGY *becsörtet a szobájába.

-10 perccel később-

CSALÁD: *hazajön*

fail of my life

Prodzsektek:

Micsoda egy hét volt... csütörtökön azt hittem, hogy egyből dupla részt tudok hozni a WTCF-ból, de ez persze nem jött össze, nem vagyok én ilyen produktív, hagyjuk már. Viszont a heti egy rész így is ki van pipálva mindkét aktív könyvemből, plusz – mivel most írom ezt – gondolom ide is sikerül vasárnap kirakni a részt, tehát eddig jól megy a havi fogadalmam. Na, de aszongya, történt egy dolog, amin bekönnyeztem (elég emotional vagyok mostanság): a When The Curtain Falls 57-edik volt Fanfic kategóriában. Mi a csudi mudi? Azon már meg sem lepődök, hogy nem csak túlléptük a 13K-t, a telefonom (igen, a diszkalkuliás telefonom) szerint egyenesen 13.2K-nál járunk. Gyermekeim, ti csodásak vagytok, ha nem járnánk a sztori vége felé, eskü kitalálnék valami jó kis nevet az olvasóknak.

+

A Stay-ben a jövő héten igen csak +18-as részt sikerült összehozni, természetesen a smutterem, Brigi segítségével. Igen, mindig a Big Sisem írja a 18+-os dolgokat, nekem ehhez nincs semmi tehetségem. Innen is pussz, Babimm <3

Elég extrém fokon unatkoztam, úgyhogy összedobtam egy ilyet. Go feliratkozni, nézni, lájkolni, kommentelni.

All the love, Ch