Micsoda egy hisztis Csengékkel teli hétben volt részünk ekszdí. 

Sztoritájmok:

1. Nos ugye van a Milán, akit enyhén szólva utál az összes tanár, meg úgy a fél iskola. És én most mellé ültem, ugye szerdán utolsó órában. Csütörtökön véletlenül nem vittem el a teljes angol cuccom – mint ahogy ezt havonta eljátszom egyébként – erre Vali reagált.
- Nem hiszem el, amint odaült, már a fél cucca hiányzik. Mi van azzal a hellyel, ott futnak a vízvonalak – kezdett el „poénkodni" (elég erős ott az a macskaköröm) míg én csak álltam ott, hogy akkor most mit kezdjek magammal.

2. Ének óra. Nem figyelek, ugyanis közismert tény, hogy én megtehetem. Egyszer csak annyira kapom fel a fejem, hogy a férfi énektanár kijelenti:

Nekem is állhat a zászló.

Vikivel összenézünk. És bizony a zongora mögött úgy elkezdtünk röhögni, hogy az valami hihetetlen. Köszönjük, Péter bácsi, gondoltuk.

3. Keringőben lesz egy olyan rész, hogy körben állunk és felemeljük a kezünket. És akkor évfolyamtársam, Heni ilyet szól:

„Már istentiszteletünk is van."

Ez odáig fajult, hogy a fiúk, akik külső kört alkotnak feláldozzák a lányokat, egy sátánista istentisztelet keretében.

4. Mindenkire rájön néha az öt perc. És ez velem is megtörtént, míg pedig egy pénteki matekon. Én történetesen a csokit kívántam meg, de olyan szinten, hogy már majdnem elsírtam magam, ugyanis nem volt csokim. Milán is csak nézett, hogy nekem meg mi bajom van. Pedig ő aztán tényleg látta a leghisztisebb énemet is.

5. Ugye volt ez az egész ültetés, ami úgy kezdődött, hogy Edit kijelentett valami botrányosan nagy állatságot.

E: Csenge Boti mellé ül. *haladna tovább*

CS: Én aztán biztos nem ülök mellé *megmakacsolva magát nem áll fel*

Tamáska: És ha Csenge a Milán mellé ülne? *összezavarodott fej*

E: Nem, az nem jó.

Cs: Én pedig biztosan nem ülök a Boti mellé.

Mit ne mondjak, végül Milán mellé kerültem.

Prodzsektek:

Most büszke vagyok magamra. És bennetek most valószínűleg felmerül, hogy mégis miért, vagy egyáltalán minek jelentem én ezt ki?
Volt nekem egy olyan Januári fogadalmam, mely szerint mindhárom aktív könyvembe legalább hetente egyszer fel fogok tölteni részt. És sikerült.

Persze ez normális íróknál alapdolog, de én vagyok a rendszertelenség és káosz királynője. Lehet, ismétlem, lehet, hogy heti kettő Stay-t írnék, úgyis már közelítünk a vége felé. Nem igazán tudom, hogy mit kezdjek a felszabaduló időmmel, hehe.

Viszont nagyon örülök, hogy a WTCF folytatását ilyen jól fogadtátok. Olyan kommentet is kaptam, melyben a kommentelő azt fejtegette, hogy sikítozva rohangált a lépcsőn. Persze most erre lehet azt mondani, hogy ezek csak üres szavak, de mint olvasó pontosan tudom, hogy milyen az, ha az embernek van egy kedvenc könyve. És a tény, hogy valakinek az én igen csak színvonaltalan izém ilyen érzelemtöbbletet nyújt, szinte felfoghatatlan számomra.

+ Már meg sem lepődök azon, hogy 13.5K-nál tartunk. Esküszöm, engem már nem lehet meglepni.

Ez egy erős, fullos, és igen csak lit dal, az egyik legjampibb koreai rappertől. Élvezzétek. Igen, ez egy utasítás volt, engedelmeskedjetek szavamnak.

All the love, Ch