Na, én nem tudok futni, ennyi el kell fogadni, ez van. Ennek ellenére, én bizony elmentem egy kikúrt futóversenyre mert én megtehetem.

SZTORITÁJMOK

1. Éves családi nagygyűlésünk volt, ami annyit tesz, hogy az egész familía összejön és „élvezik" egymás társaságát. Én úgy számoltam, hogy három óra az oda út, ugyanannyi visszafelé. Faszt! Másfél óra alatt elértünk Hevesbe, így még több időt tölthettem a drága családdal...

2. Unokahúgom másodikos és van egy igazgatói intője. A tanárt lájtosan le köcsög buzizta. Az én vérem... csak vicc, én „jó kislány vagyok".

3. Futóverseny előtt barátnőmmel megdumáltuk, hogy a táv negyedét futjuk, a többit meg lesétáljuk. Innen is puszilom drága (Brigi neve) –t, akinek köszönhetően egy egész kilómétert le kellett futnom, mert neki nem jó a szemmértéke. Én a verseny után tényleg haldoklottam.

4. Szintén futóversenyen finish-ben meglátom apámat, aki a vizemet nyújtja felém, miközben nagyban bíztat, én meg ez a „Akkor sem futok többet bicsiz" fejjel sétálok tovább.

5. Mily' meglepő a történés helyszíne... futóverseny. Az út mentén emberek voltak, akik ugye mondták, hogy merre kell menni. Na, én egyből nekiálltam dumcsizni.
- Gyerünk lányok, már csak egy kicsi van. – mondta a néni.
- Tényleg már nincs sok? – kérdeztem én felcsillanó szemekkel.
- Esküszöm, hogy már nincsen sok! – jött a válasz. Egyébként még csak félpályánál voltunk, úgyhogy fák jú random nő.

PRODZSEKTEk:

A Gamer Vs. Blogger túl ment a 800-on, OTWTT 200 fölött jár, és a szavazáson a Daddy issues nyert.

All the love, Ch