Evivanda története remélem tetszeni fog :)

Peter ismét a háztetőn ülve figyelte a lányt, ahogy éppen a szobájában olvas az ablak előtt lévő íróasztala felé görnyedve. Már nem tudta volna pontosan megmkndani, hogy mikor kezdte el figyelni Kate-t mind az iskolában, mind esténként Pokemberként, de elkezdte, és ez azóta sem maradt abba.
-Nem vagy normális Peter - húzta le a maszkot az arcán, hogy végre elinduljon, mikor pók ösztöne végig bizsergette testét. Azonnal tudta, hogy ez a sikoly Kate sikolya. Hálóját kivetve lendült át a házra, majd az ablakot betörve állt meg a szobában. Gyorsan felmérte a helyzetet, de rá kellett jönnie, hogy ez egy téves bevetés volt. Vagyis a lány egy apró pók miatt sikitott fel, és nem azért, mert probléma történt volna.
-Sajnálom...én úgy sajnálom - kezdte a rémült lánynak a magyarázkodást, aki hirtelen felvonta a szemöldökét.
-Peter... Peter Parker? - kérdezte, mire a fiú hevesen rázni kezdte a fejét.
-Nem, dehogy de ismerem jó arc...-mondta végül, míg elkezdett szépen lassan hátrálni. Majd kiugrott az ablakon. A lány gyorsan verő szívvel, és kissé döbbenten állt maga elé bámulva.

***

Peter mindent megtett volna, hogy elkerülhesse azt, hogy iskolába kelljen mennie. De mégis csak be kellett mennie. A szekrényének döntött fejjel állt, majd mikor megérzett egy kezet a vállán morogva fordult meg.
-Most nincs jó kedvem Ned... - De nem helyett Kate állt előtte mosolyogva.
-Apám úgy tudja egy helyi suhanc törte be az ablakom - mondta a lány, majd egy lágy csókot adott a fiú szájára.
-Máskor nyugodtan gyere az ablakon - kacsintott a fiúra, majd magára is hagyta azt a hangos és kusza gondolataival.