- És, hogy megy a munka? - kérdezi Beomgyu barátjától, miközben ebédelnek; mivel a hűtőben nem találtak semmi ehetőt, Yeonjun felajánlására egy, az idősebb által kedvelt étteremben kötöttek ki. - Ott engedik, hogy rózsaszín legyen a hajad? - cukkolja, miközben felkuncog.

- Megkérdeztem, azt mondták, egy szupermarketben mindegy, főleg heti húsz órában - válaszol. - Egyébként nem rossz. Lehet meggondolom, és jövőre sem jelentkezem egyetemre, hanem ez lesz a teljes állásom. Csak a szüleim egyezzenek bele - magyarázza, a fiatalabb pedig csak bólogat. - De majd meglátom. Mindenesetre örülök, hogy minimum jövő szeptemberig nem kell tanulással foglalkoznom.

- ...Igazából segítened kéne matekból - motyog a másik, mire Yeonjun kis híján félrenyeli az épp szájában lévő falatot; aztán viszont sokkal nyugodtabban kérdez rá a problémára.

- Hol maradtál le megint, öcsi?

- Másodfokú egyenletek.

- De hát az tavalyi anyag, ott magyaráztam neked két héten, nem is, hónapon át - néz rá kérdőn.

- Én elhiszem, de egyrészt hülye vagyok, másrészt a nyári szünet alatt mindent elfelejtettem. Könnyű is az okosaknak... - morog. - Na, légyszi! Nem az én hibám, hogy mindig összefoglaljuk, amit előző évben vettünk!

- Tudod, néha megkérdezem magamtól, hogyan kerültél be abba az iskolába.

- Én is, akárhányszor elhaladok a tablóképed mellett a folyosón. Eléggé fenyegetve érzem magam olyankor. De remélem tudod, hogy miattad akartam bejutni, mert még általánosban megegyeztünk, hogy oda jelentkezünk mindketten! Szóval, ha azt szeretnéd, hogy ne bukjak meg egy már rég elavult tananyag miatt, akkor segítesz - akad ki teljesen Beomgyu.

- Csak szívatlak, ha hazamegyünk, neki is kezdhetünk - nevet fel az idősebb.

- Ah, jó... - dől hátra a sötét hajú beletörődve az újabb, matematikával való szenvedésbe. - Már előre érzem, ahogy rohad az agyam.

- Olyan pesszimista vagy - jelenti ki a semmiből Yeonjun, mire társa felettébb sértődötten kapja fel a fejét.

- Te meg ex-matekszakos. Jól van, inkább kifizetem addig a saját kajámat - sóhajt, majd már venné elő a pénztárcáját, de a másik megállítja.

- Majd én. - Beomgyu kérdő tekintetét látva folytatja. - Azt mondtad, spórolni akarsz Taehyun fényképezőgépére, nem?

- Imádlak - mosolyodik el elégedetten, ám be nem vallaná, a valóságban mennyire hálás barátjának mind ezért, mind pedig a megannyi múlt- és jövőbeli segítségért, amit tőle kapott, és reményei szerint fog is.

Olyasfajta ember volt, aki általában mindent csak belül élt meg, ám szavakba önteni ezeket az érzéseket és gondolatokat már nehézségnek bizonyult számára. Tettekkel is csak ritkán fejezte ki, ami lejátszódott benne; Yeonjun ezért is volt különleges személy az életében, hiszen átlátott azon a részben szándékosan fenntartott komor falon, amelyet maga köré épített.

Már csak az a kérdés, Taehyun át tud-e mászni...

...Vagy miatta megéri-e egy lyukat hagyni rajta?

Ebben a pillanatban ahogy rápillant telefonjára, két új Instagram-értesítés fogadja őt a képernyőn, így kicsit furcsállva nyitja meg; ekkor viszont majdnem hátraesik a székkel.

kangtaehyunx_00 követni kezdett téged.

kangtaehyunx_00: Szia! Bocsi, ha zavarlak, csak azt szeretném kérdezni, el tudnád-e küldeni a tegnapi nyelvtan jegyzeted, mert kicsit lemaradtam órán. Előre is köszönöm:)

- Mi történt? - kapja fel a fejét Yeonjun, türelmetlenül érdeklődve a fiatalabbtól.

- Rámírt - nyögi ki pár másodpercnyi csendes sokk után.

- Taehyun?

- Aha - válaszol, majd felolvassa társának a rövid üzenetet.

- Látod, biztos bele fog egyezni, ha elhívod valahova. - Beomgyu csak mosolyogva bólogat, ahogy írni kezdi a választ.

beomgyugyu313: Szia, persze, alig egy óra, és otthon leszek.

kangtaehyunx_00: Rendben, csak nyugodtan:)

- Nézd már meg a profilját, kíváncsi vagyok - folytatja a rózsaszín hajú, a másik pedig teljesíti a kérését.

Első dolog, amin megakad a tekintete, az a profilképe: felettébb békésnek tűnik rajta, mintha az ő által ismerttől eltérő személy állna a folyóparton, és szinte vigyorogna a kamerába (azt a felhőtlen boldogságot még a képernyőn keresztül is érzi). Valószínűleg egy nyáron készülhetett, erre enged következtetni a fiú által viselt lenge fekete-sárga kockás ing is.

- Nincs egy posztja sem, de van hétszáz követője, pedig csak huszonhat profilt követ. Egy ideig biztos aktív volt, kíváncsi vagyok, miért vette le a fényképeit... - motyog teljesen elkábulva Beomgyu. - De valami más a profilképén, nem csak az aura, valami nem stimmel, nézd meg - adja barátja kezébe a telefont.

- Nem azt mondtad, hogy szőke? - kérdezi egyből, oldalra döntve a fejét, mire a fiatalabb összezavarodva pillant vissza rá.

- De, az. 

Yeonjun egy szó nélkül a kezébe nyomja az eszközt, mire ő még egyszer nekifut Taehyun képének vizsgálásának, ezúttal a Yeonjun által felvetett területre összpontosítva, amikor pedig feltűnik neki a különbség, hitetlenül suttog maga elé.

- A haja... sötétbarna...