Jó olvasást! 😊

___________________________________

Gyűlölöm a sulit bár ezzel nyilván nem vagyok egyedül sokan nem szeretik. Meg szokottan bámultam ki az ablakon nem a legérdekesebb tevékenység. De hát most mit csináljak? Addig gondolkoztam míg valaki mellém nem ült. Az illető felé fordultam egy vöröses hajú fiú nézet rám vissza. Meg villantotta fogát majd hátra dőlve a széken kezdet telefonozni.
- Már elnézést, de ki a fasz engedte meg, hogy ide ülj? - kérdezem felháborodva.
- Csak nyugi. Mostantól én vagyok az új padtársad. - pillant rám majd vissza a telefonjára.
- És meg tudhatnám, hogy ki adott rá engedélyt? - nehogy már csak gondoljon egyet és úgy legyen. Nem ő az atya úr isten.
- Figyelsz te rám ló fejű? - nem nagyon akart reagálni.
- Egyszer szólalok meg az életben, de akkor figyelj rám a kurva isten basszon meg. - kapom ki a kezéből a telefont.
- Add vissza. - kap a készülék után, de elhúzom a kezem előle.
- Most rám figyelsz. - nézek a szemébe.
- Mit akarsz? - teszi karba a kezét.
- Én semmit...addig amíg fogod magad és szépen át ülsz máshova. - váltok egy kicsit nyugodtabb hangnemre.
- Én itt akarok ülni. - válaszol határozottan.
- Hát én meg nem akarom, hogy itt ülj. - hallottam ahogy becsukódik az ajtó így inkább hagytam mivel bejött a tanár.
- Tudod mit? Csinálj, amit akarsz. - fordulok előre és hagyom annyiba a dolgot.

...

Egész nap idegesített a jelenléte és egyfolytában melegem volt mellette. Izzadtam rosszul voltam úgy éreztem, hogy ha nem ülnék most összeesnék. Utolsó óra volt szóval már nem soká mehetek haza. Nem értem mi történik velem mióta meg van a képességem nem voltam beteg. Mi folyik itt?
- Hé, jól vagy? - érinti meg a vállam a mellettem ülő. Mikor felé fordultam olyan volt mintha a szemében láng csóvák jelentek volna meg. A bőröm felszínén jég kristályok jelentek meg tudtam, hogy ebből baj is lehet így össze szedve az összes cuccom rohantam ki az óráról.

Ki érve kerestem meg az első mosdót és zárkóztam be az egyik fülkébe. Lehajtva az ülőkét ültem le és próbáltam vissza fogni a képességem, sikertelenül. Remegtem a fogam néha össze is koccant ajkaim közül pedig a kicsapódott hő is jelezte, hogy nincs minden rendben. A testem még jobban beborította a jég, életemben először féltem önmagamtól attól, hogy mi történhet. Elő vettem a zsebemből egy képet a szüleimről, ami régen segített mikor még nem tudtam irányítani ezt. Hál istennek ez most is bevált, de nem teljesen a jég visszahúzódott, de a remegés nem tűnt el. Lassan ki jöttem a kis helységből és meg álltam a csap előtt meg engedtem a vizet, hogy meg mossam az arcom. De mikor a folyadék az arcomhoz ért meg fagyott és vissza hullott a kagylóba.

Megint nem értettem mi történik és ebben a pillanatban az ajtó is kicsapódott. Ijedten kaptam fel a fejem és kezdtem automatikusan hátrálni a fal felé.
- Jól vagy? - jön beljebb az ajtón a kis vörös és zárja be maga után.
- M-mit keresel te itt? - ütközők neki a csempének.
- Utánad küldtek. - jön közelebb.
- Maradj ott. Ne gyere közelebb. - emelem fel magam elé az egyik kezem.
- Minden rendben? - áll meg és néz a szemembe aggódva.
- Semmi közöd hozzá, akadj le rólam. - sétálnék el mellette, de a karomnál fogva vissza tart.
- Nagyon hideg a kezed. Be kéne menned a kórházba ez már nem normális. - ahogy hozzá ért a bőrömhöz megint elkezdtem izzadni és szédülni szinte égettet az érintése.
- Engedj el. - nézek le kezére, ahol látom, hogy néhol pici apró kristályok jelennek meg a bőrömön, amik rögtön el is olvadnak és a földre esnek. Ő valószínűleg nem látta mivel mikor felnéztem az arcom figyelte.
- Beviszlek a kórházba. - szólal meg határozottan.
- Nem vihetsz sehova. - szedek össze egy kis erőt és rántom ki a karom ujjai közül és hagyom ott.
- Nem hagyhattam, hogy ilyen állapotban mászkálj. - jön utánam kicsit késve. Nagy levegőt veszek meg állok és fordulok hátra felé.
- Miattad vagyok ilyen állapotban szóval kuss és hagy végre békén. - bökdösőm a mellkasát és kicsit a hangom is felemeltem majd ott hagytam.

Mivel vége volt a tanításnak haza mentem vettem egy jég fürdött és jobban is lettem. Sehogy se értem mi történt ma. Minden miatta van, vagyis csak gondolom mivel minden akkor kezdődött mikor oda ült mellém. Mi ő valami kályha, hogy ilyen meleg? Rá simítottam a csuklómra még mindig éreztem azt a melegséget, amit a keze árasztott. Arról papol nekem, hogy nem normális a test hőm hát bassza meg ő meg szinte lángol. De mért is gondolkozok én ezen? Nem is érdekel inkább idegesít. Mért most kell zaklassa az életem? Bár máskor se zaklasson, sőt soha.

Nem sokáig voltam otthon inkább elmentem kiszellőztetni a fejem túl sok gondolat járt a fejemben. Egy olyan helyre akartam menni, ahol nincsenek emberek így egy kisebb erdő felé vettem az irányt. Nincs messze onnan, ahol lakok csak le kell menni egy utcán aztán még kétszer lefordulni és ott is vagyunk. Egy kis tisztás, amin van egy lejtő aztán ott a kicsi erdő. Viszont most más fogadott, mint általában a fák közül füst szállt fel. Lángokat sehol se láttam, de valami éget abban biztos vagyok.  

___________________________________
Kicsit nagyon béna lett a végén a befejezés...vagy nem tudom nekem annak tűnik. Szerintettek? Ja és rövid lett a terveihez képest következő részt meg próbálom hosszabbra írni. 
Amúgy nem lett meg a 10 komment, de úgy döntöttem folytatom.

2020.07.26