41. rész
*Varga Laura*
-Baba?- ismétlem meg az utolsó szavát.
-Baba- erősíti meg mondandóját.
Teljesen lefagytam, nem tudtam mit reagálni. Se hisztizni, se kiabálni, de még visszakérdezni sem. Csak tátogtam mint egy hal, mert hang az nem jött ki a torkomon. Baba? Lehetetlen... miért lennék terhes? Meg amúgy is, kitől?
-Honnan... miből gondolod ezt?- kérdezem, miután elmúlt az extázisom. Legalábbis nagyjából.
-Laura, a vak is látja. A mai rosszulléted, egyre többet eszel minden étkezésnél... különben is, mikor jönne meg legközelebb?- basszameg.
-Talán...- számolgatom a napokat- tegnap- sápadok le- jó, simán előfordulhat, hogy csak késik!- nyugtatom magam.
-Igen, előfordulhat. És ha nem?- Balázs, lehetnél segítőkészebb!
-Akkor... terhes vagyok.
Amint felértünk az emeletre azonnal meg is nyomtam a liften a ,,földszint" gombot. Meg kell tudnom!
-Mit csinálsz?- lepődik meg Bazsi.
-Elmegyünk egy gyógyszertárba! Tudom kell!- rángatom magam után, mikor leérünk.
A létező összes ember, aki látta a jelenetet hülyének nézett minket, köztük a csapat többi tagja is, de nem érdekelt. A közelben láttam egy gyógyszertárat, oda kell mennem!
Végigrángattam az utcákon Balázst, aki jó focista révén tudta is tartani a tempót, bár az biztos, hogy meglepte a hirtelen kirohanásom. Az épülett előtt állunk meg legközelebb, ahol ki is fújjuk magunkat. Vagyis én, hiszen Dzsudzsi ennél keményebbet is élt már át.
-És most?- kérdezi, mikor nagyjából normalizálódott a légzésem.
-Veszünk terhességi tesztet!- rángatom be a patikába.
-Jónapot! Két terhességi tesztet szeretnék!- megyek oda az eladóhoz, természetesen franciául beszélve.
-Jónapot! Egyet a hölgynek, és egyet az úrnak?- próbál viccelődni, de mikor látja, hogy nem vagyok humoros kedvemben, akkor el is komorodik, és rohan a tesztekért- ez a két legmegbízhatóbb! Ha mindkettő ugyan azt mutatja, akkor biztos a diagnózis- jön ki a kezében az említett tárgyakkal.
Visszafelé is sprintelve mentünk, ám most hagytam, hogy Balázs mellettem fusson, nem ráncigáltam magam után. Sokkal inkább úgy néztünk ki, mint egy sportoló házaspár, mintsem 2 rohanó ember.
Azzal a lendülettel amivel megérkeztem az épületbe, azzal futottam fel a lépcsőn az emeletre, nem érdekelve kit lökök fel. Kicsit filmes hatása volt az egésznek azt leszámítva, hogy akik mellett elrohantam nem pördültek meg a ,,huzattól".
Felfelé menet a táskámból gyorsan kihalásztam egy üveg vizet (női táska...), és megittam, hogy legyen mit kipisilnem. A szobám ajtaja előtt természetesen egy óráig kerestem a kulcsot, mert hol lett volna, ha nem abban a zsebében, amibe még életemben bele se néztem? Már szinte idegbeteg módjára próbáltam beletuszkolni a kulcsot a zárba, mire végül sikerült. Komolyan mondom, olyan voltam, mint akinek súlyos orvosi kezelés szükséges... A fürdőszobába rohanva minél gyorsabban elvégeztem a 2 tesztet, majd kimentem a szobámban ülő Balázshoz.
-15 perc- sóhajtom.
-Ne aggódj, lehet nem is vagy terhes- próbál lelket önteni belém- hülye voltam, hogy ezt feltételeztem.
-Nem, nem voltál hülye! Belegondolva teljesen logikus lenne. Sajnos- sóhajtom. Félreértés ne essék: nincs bajom a gyerekekkel, de most nincs se erőm, se energiám se fedezetem eltartani egyedül egy tökmagot. Pláne, hogy azt se tudom ki lehet az apja.
-Ki lehet az apja?- kérdezi Balázs, mintha csak olvasna a gondolatomban.
-Laura, szerintem...- kezdte volna, de a telefonom időzítője nem hagyta tovább mondani neki- megnézes vagy megnézzem?- sóhajtja.
-Együtt.
A fürdő felé tartva olyan görcs kapta el a gyomromat, hogy azt hittem oda sem érek. Mintha egy véget nem érő folyosó lett volna az a pár méter.
A fürdőszobába érve még inkább éreztem azt a bizonyos görcsöt. Mintha valaki fogná, és csomób kötné a belső szerveimet.
-Na?- ment az egyik teszt felé- ki kedje?
-Egyszerre- sóhajtom.
Visszafolytott lélegzettel emelem fel a tesztet, majd várom a reakcióját. Tekintetében együttérzést látok... vagyis tudom, hogy ugyan azt mutatja a két teszt. Szóval mostmár biztos...
Sziasztok! 😊
Na, szerintetek terhes lett Laura? 😏
Kíváncsi vagyok, mit gondoltok 😗
Remélem tetszett a rész, ha így volt, ha nem, kérlek titeket, jelezzétek valahogy ❤
xoxo Dóri 2017.04.16.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro