*Varga Laura*

-Honnan jött az ötlet, hogy sportorvos légy?- kérdezi érdeklődve. Erre most mit mondjak? Nem is vagyok sportorvos, csak egy általános iskolás diák, és mindvégig átvertünk titeket Kittivel? Valahogy nem hangzik olyan jól.

-Hát... Igazából amikor elkezdtem tanulni a természetismereti tárgyakat, valahogy egyből beléjük szerettem. Valahogy mindig élvezetesebb volt számomra tanulni egy bioszleckét, mint mondjuk egy törtianyagot. Az összes tanárom, aki ezeket a tárgyakat tanította, észrevette rajtam, hogy tehetségesebb vagyok, mint a többiek, és még érdekelnek is. Ezért elkezdtem hozzájuk különórákra járni, mert az órai tananyag számomra már túl egyszerű volt. Direkt olyan középiskolába mentem, ahol tudtam, hogy ezeket a tárgyakat emelt óraszámban, emelt szinten tanulom. Végül benne ragadtam ebben- fejezem be a mesémet. Végül is a nagy része igaz volt... Csak másról meséltem, mint amire ő gondolt.

Ezután mindent elmeséltünk egymásnak magunkról. De tényleg felmondtuk a teljes önéletrajzunkat, ennek következtében tudtam meg róla olyan dolgokat, mint például, hogy kiskorában hegedült. Kb. fél évig. Mondjuk ez az őszínteség csak részéről volt igaz, mert én hazudtam, mint a vízfolyás. Nagyon rossz érzés volt neki hazudnom, főleg, hogy ő teljesen őszíntén beszélt. Valahogy nem érzem igazságosnak...

-Krisz, ha mondok valamit, megígéred, hogy senkinek sem adod tovább?- komolyodom el.

-Persze, bármit elmondhatsz- fogja meg az asztalon pihenő kezeimet, és közben mélyen a szemembe néz. Csak őszínteséget láttam benne, velem ellentétben. Mert úgy éreztem magam, mint aki 1 éve nem mozsdott...

-Valaki zaklat névtelenül üzenetben, fenyegető SMS-eket küld- hadarom el egy szuszra.

-Hogy micsoda?- pattan fel hirtelen, majd mikor rájön, hogy hol is van, visszaül- ki volt az?- kérdezi idegesen.

-Nem tudom, mondom, hogy névtelenül.

-Mikor kezdődött ez az egész?- teszi fel az újabb kérdését.

-Amikor elkedtem itt dolgozni- vallom be.

-És csak most szólsz? Várjunk csak... és te kire gyanakodsz?- dadog össze-vissza. Tényleg felhúzt ez az ügy...

-Nem tudom. Mindenképpen olyannak kell lenni, aki itt van velünk az EB-n...- tanakodom.

-Nem hiszem, hogy a csapatból van... Ahhoz mindenki túlságosan szeret. Csakis stábtag lehet- gondolkozik, és fejben szerintem végigpörgeti az egész névsort- nincs valakivel rosszabb viszonyod?- kérdezi végül.

-Nem tudok róla- vonok vállat.

-Láthatnám az üzeneteket?

-Szerintem hagyjuk ezt az egészet. Ne feszegessük a témát- szép mentés, gratulálok. Nyilván, hogy csak nem akartam, hogy tudja, miről ír nekem. Mert nem hülye, összerakja a sztorit.

-Mehetünk?- kérdezi úgy 10 perc után, mikor mindketten végeztünk. Egy bólintással adtam tudtára beleegyezésem. Egy gyors fizetés után a kijárat felé vettük az irányt, amikor észrevettem valami különöset az étterem túlsó sarkában. Pontosabban valakit...

-Az ott nem Dzsudzsi?- húzom vissza Némót.

-De. Mit keres itt?- kérdezi meglepve.

Mikor az emlíett személy észrevette, hogy figyeljük, egyből felállt, és elhúzott a mosdók irányába.

-Miért pont itt?- kérdezzük egyszerre egymástől.

Ekkor jelzett a telefonom. SMS érkezett... Már hiányoltam is az esti üdvözlőmet... Jóéjtpuszi nem jár hozzá?

,,Csak egy baráti jó tanács: Nézd meg jobban, hogy kiknek a társaságában vacsorázol... Mert nem mindenki az, akinek te gondolod... -P"

Mit akar ezzel mondani?

Sziasztok! :)

Csak megszületett a rész... Ezt tekintsétek kettőnek... Csupán 2* írtam meg, a végét 3*... Szeretünk, Wattpad... valakik biztosan.

Na mindegy. Remélem tetszett még így is, hogy fele olyan jól se sikerült, mint az első próbálkozás...

És ezt a fejezetet is küldeném valakinek. Valakinek, aki folyamatosan P-vel zaklat :D EvaLauraHunter, neked küldöm :D <3

Ha tetszett a rész, jelezzétek nekem valahogy <3

xoxo Dóri              2017.03.31.