*Varga Laura*

Dühösen teszem el a telefonom a zsebembe. Miért nem lepődök meg, hogy ő azonnal, mindenről tud? És mi az, hogy ne ígérjek olyat, amit nem tudok betartani? 

És már megint... megint ezt csinálja. Hagyja, hogy emésszem magam dolgokon, megijesszen, felidegesítsen fenyegetéseivel, majd később semmit sem fog csinálni. És én rendszerint be is dőlök ennek. Hagyom, hogy az orromnál fogva vezessen, és lehet, hogy ő még ezt élvezi is. Na nem, ilyet nem játszunk tovább. Vagy lehet, hogy mégis foglalkoznom kéne az üzeneteivel?

Némó betoppanása után jobb elfoglaltságot nem találva visszamentem a szobámba. Nem akarok vele találkozni... 

De mit csináljak? Számoljam meg, hogy hány helyen csíkos a festés? Vagy, hogy a fürdőben hány csempe van? Nagyon jó elfoglaltságnak tűnik, tényleg.

Végül arra döntöttem, hogy rendes 21. századi gyerekként telefonozással ütöm el az időt. Jeee...

Úgyhogy a közösségi oldalaimat ellenőríztem, ahol természetesen mindenki az EB-vel foglalkozott, az általam követett oldalakon legfőképp a Magyar Válogatottal. Minden egyes buzdító fotót lájkoltam, néhányhoz kommenteltem is. Ekkora összetartást egy cél érdekében, talán az országban még nem is láttam. Hihetetlen, hogy mire vagyunk képesek. 12. játékosként szurkolunk a csapatnak, mintha ez a legtermészetesebb lenne. Pedig nem mindenhol az. De hihetetlen, hogy a mi kicsi nemzetünket is mennyire össze tudja hozni, akár csak pár hétre is. A legtöbben felejthetetlen emlékekkel, élményekkel gazdagodunk, még akkor is, ha csak a tévé előtt ülve tudjuk nézni a meccset, és onnan bátorítani a fiúkat. És én, legnagyobb szerencsémre élőben láthatom ezt az összetartást, a srácok elhivatottságát. 

A telefonom megint nem maradt nyugton, valakinek folyton írnia kell.

balazsdzsudzsak7: Minden oké?

Ez most komoly?

vrglra: Really niga? Itt vagy a szomszéd szobában!
Vagy a sztárfocistának megeröltető 5 métert sétálnia?

balazsdzsudzsak7: Nem, de ha átmegyek az túl feltűnő...

vrglra: Mi ezen a feltűnő? Ez nem a CSI: Miami helyszínelők...
Na, vonszold ide azt a csinos focista segged, ha beszélgetni akarsz.

balazsdzsudzsak7: Szóval csinos a fenekem?

vrglra: Te is kiszűröd a lényeget. Na, gyere már.

balazsdzsudzsak7: Itt van Némó...

vrglra: Akkor ne gyere...

balazsdzsudzsak7: Milyen hirtelen változik valaki véleménye.
De legalább tudom, hogy mi a baj.

vrglra: Jé, elmehetnél britt tudósnak...

balazsdzsudzsak7: Te már csak értesz ehhez, nem igaz?

Mire céloz ezzel?

vrglra: ???

Hú, de megerőltettem magam...

balazsdzsudzsak7: Ja, semmi...

Miért viselkedik mindenki egyre gyanúsabban?

-Jöttök már?- hallom kintről Balázs kiáltását, ez egyet jelentett azzal, hogy a mi beszélgetésünknek itt vége szakadt. Miért viselkedik mindenki egyre gyanúsabban.

Valaki kopog az ajtómon. Na, ezt sem szoktam meg...

Mikor kinyitom reflexből vissza is csapnám, amit ő a lábával akadályozott meg. Miélőtt kizárnám gyorsan beviharzott mellettem.

-Mit akarsz?- kérdezem cseppet sem kedvesen.

-Beszélni veled!- jelenti ki határozottan, eltántoríthatatlanul. Hát innen nincs visszaút...

Sziasztok! :)

Sajnálom, hogy tegnap nem hoztam részt, de nem voltam a toppon. Most sem vagyok, de összeszedtem magam, és írtam nektek egy részt. Igaz, a szokásosnál is rövidebb, de van.

A szombati meccs sajnálatos módon nem úgy sikerült, ahogy vártuk... De én ettől függetlenül továbbra is büszke vagyok a fiúkra! Nem volt könnyű dolguk, de ott voltak, és végig csinálták. És ezt is díjazni kell :)

Szép volt, fiúk! <3

Remélem tetszett a rész, ha így volt, akkor jelezzétek nekem valahogy :) <3

xoxo Dóri                   2017.03.27.