( a végén van egy fontos dolog olvasd el kérlek danke! >W< )

-Na engedj el! Össze kell még pakolnom mielőtt Német haza jön. ~ mondtam. Mire Soviet szomorúan engedett el. Aztán föl álltam és Soviet-et is föl segítettem.

De Soviet lába valamelyik fényképen megcsúszott és rám borult.
-Oh, baszus! Agyon nyomsz drágám... ~ mondtam el fuló hangon.

Mire Soviet fölém is magasodótt.
-Melyik faszom képre léptem rá? ~ kérdezte dühösen Soviet. Mire nevetni kezdtem alatta.

-Mondjuk arra amelyik a zoknidra ragadt. ~ mondtam. Még mindig nevetve. Mire Soviet mosolyogva nyúlt le zoknijához. -Pff miért pont ez a fénykép? ~ kérdezte Soviet.

Majd újra ölébe húzott. Majd nekem is megmutatta a képet.
-Én szeretem ezt a képet... ~ mondtam. Mire Soviet le vette rólam ushánkáját majd hajamra simitott.

-Mit írtál a hátuljára szívem? ~ kérdezte Soviet. Majd megfordította a képet.
-Mein Gott. Hilf mir. Diese tödliche liebe zu uberleben. * ~ mondtam.

Majd  megfordítottam Soviet kezében a képet.
-Így sokkal jobb lesz! ~ jelentettem ki. Mire Soviet állát éreztem még fejemen.

-Még mindig nem értem hogy mondhatál nekem igent. ~ mondta Soviet. Mire nagy kezeire fogtam.

-Mért szeretlek és nem érdekel milyen fogyatékosok is vagyunk együtt. Nem azért vettem föl egy esküvői ruhát és nem azért engedtem neked hogy egy adidas-os melegítőben menyjek hozzád hogy utána ezt kérdezd! ~ jelentettem ki kissé mérgesen.

Ezzel most Soviet nagyon megbántott! Azért mentem hozzá mert szeretem őt!

-Rajtad meg minden féle nácista cucc volt. Ahj! De tudod hogy értetem szerinted ez.... meddig megy így? Nazi te nem vágysz egy kicsit többre? ~ kérdezte Soviet.

Kicsit... többre? Mármint én nem vagyok elég?
-Többet szeretnél mint amit adok? ~ kérdeztem Soviet-től. Majd a képet kezdtem nézni.

A legelső közös képünk házasokként. Tisztán él bennem az a nap életem egyik legszebb és legboldogabb napja volt az.
-Igen! Mármint nem! Miért kellene több? Tetszel meg min- ~ mondta Soviet.

Csak magyarázott és magyarázott Soviet hogy jól jöjjön ki belőle.

“ -Szeretlek!
-Szerintem meg csak tetszek neked.
-Figyelj Nazi! Te sose fogsz nekem tetszeni mert én csak szeretni foglak téged. „

Itt kezdődött minden. Elmúlt ami jó volt és maradt ami fáj... Majd megfordultam Soviet ölébe és úgy öleltem magamhoz mint egy óriási plüss macit.

“ -Olyan vagy nekem mint holdnak a csillag.
-Inkább nem olyan mint napnak a hold?
-Ezt most miért kellett Nazi? Csak egyszer vagyok veled romantikus és te ezt is elrontod?
-A holdnak nincs saját fénye. A nap világítja meg ezért látszik nap nélkül a hold nem látszana hold nélkül a csillagok ugyan úgy megvannak... „

Csak öleltem csendben. Miközben egyre jobban törtek elő az érzelmeim. Öröm, bánat, csalódottság, magány....

“ Fiam téged senki sem fog szeretni. Mi vagyunk a családod. Érted? Akkor van baj ha már a családod sem szeret. „

Szeret? Engem bárki is szeretett magamért? Család? Nekem mikor volt olyanom?

“ Nem is értem hogy mondhatál nekem igent. „ “ Meddig megy így? Te nem vágysz egy kicsit többre? „

Nem! Kicsikét sem akarok többet de kevesebbet se!...

“ Fiam a sírás gyávaság és szégyen. Remélem ezeket a hibákat te majd nem fogod el követni! „

Nyugodj meg apa... Nem fogom...

✴✳❇✴✳❇❤✴✳❇✴✳❇

Új rész ami megint későn jött!
Na kinek tetszik eddig ez a könyvem?
Ja igen tegnap elkezdtem egy új könyvet aki még nem találkozott vele.
A profilom megtaláljátok Legyen folytatása •-•'
Címel... >///<
Ha valakit érdekel olvason bele csak ennyit szeretem volna!
* Istenem, segíts túlélni ezt a halálos szerelmet! *

✴✳❇✴✳❇❤✴✳❇✴✳❇