A fájdalom körül ölel akárcsak egy kedves plüss mackó. Sírni támadt kedvem de nem teszem. Meg ígértem! Meg ígértem hogy nem teszem de most legszívesebben azt tenném...

Soviet még mindig csak beszél és beszél. Mondta hogy ő nem ezt akarta meg hogy véletlen mondta és sajnálja. Ezt...
hogy lehet sajnálni?

Az jobban fájt volna ha mástól tudodtam volna meg.
-Nem baj..! Nincs mit sajnálnod Soviet!... ~ mondtam föl mosolyogva Soviet-re.

Mire Soviet hajamra simitott. Föl álltam Soviet öléből és a fényképeket kezdtem összeszedni.

“ nincs mit sajnálnod Soviet. „

Inkább nincs kit... Furcsa érzés lappang most mellkasomba mikor a fényképekre nézek. Akkor minden olyan csodás volt.
Akkor még tartót a szerelemmel járó rózsaszín köd felhő.

Soviet csak csöndben ült  a földön és nézte mit csinálok. Egykor bele szeretem abba a szemekbe és nézésbe. Soviet valyon mit láttod bennem akkor amit most nem?

Mindegy...ez már örök rejtély marad számomra....
-Szeretnél valamit? ~ kérdeztem Soviet-től. Mert Soviet még mindig engem néz.

Én viszont egy pillanatig se nézek Soviet-re. Sírnék, üvöltenék, kiborulnék, törnék, zúznák ha rá néznék Soviet-re. Túl sok... túl sok az az érzés amit elnyomok magamba.

Üvöltenék de ki hallaná meg a sok suttogás közt? Ki figyelne pont rám? Egy szinte senkire?
-El rontottam igaz? ~ kérdezte Soviet még mindig engem nézve.

-Nem, nem rontottál el semmit sem. ~ mondtam nyugodt hangon. Majd vissza tettem a fényképeket a ládába amit Soviet borított még fel.

Majd becsuktam a ládát és kezembe vettem. Majd a kanapé felé fordultam.
-Guten tag Deutschland, Russland! ~ köszöntem a fiúknak.

Majd ki kerülve őket mentem fel szobámba majd az ágyam alá toltam a ládát. Aztán már mentem is le a nappaliba.
-Esztek valakit? ~ kérdeztem.

Majd át vágva a nappalin mentem be a konyhába. Föl kellene hívnom Osztrák-Magyar-t utálom az tény de az ilyen dolgokat mindig csak vele tudom megbeszélni.

Elő halásztam telefonom zsebemből majd fülemhez emeltem.

-Szia Nazi baj van?
-Szerinted hívtalak volna ha nem az lenne?
-Na beszélj öntsd ki a lelked mi a rák nyomja.
-Te! Te és a hülye ötleteid! Amúgy...nincs itthon tojás...
-Mi!?
-Bazd meg magad Osztrák-Magyar! Ki üvöltőted a konyha ablakot! Mivan basznak?
-Nem, nem basznak.
-Még! Na de szerinted tudsz hozni tojást? Tudod... Tojást!!
-Tudom mi az a tojás...
-Akkor hozzál át!
-Biztos hogy nem csak a tojás miatt hívtál. Mivan az urad megbántott.
-...
-Meg ölőm de előtte oda adom a tojást!
-Hé! Osztrák-Magyar ne legyél már ennél is hülyéb!

-Hát ez buzi! ~ jelentettem ki. Majd el tettem telefonom és neki álltam főzni.

-Ha Osztrák-Magyar be akar jönni hagyjátok figyelmen kívül. ~ mondtam. Mire furán néztek. Rám az ész kombájnok.
Majd hirtelen valaki nagy erővel verni kezdte az ajtót.

-Nazi nyisd ki! Nyisátok ki! Ne néz hülyének te ötven centis kis alsós! ~ jelentette ki Osztrák-Magyar. Majd a zárat kezdte piszkálni. Ide ugyan nem fog egykönnyen bejutni...

-Haha te kurva! Rajtam még a három záras ajtód sem fog ki! ~ jelentette ki Osztrák-Magyar. Mire hátra fordultam és az ajtóra néztem.

-Be másztál az ablakon. ~ mondtam egyszerűen. Majd vissza fordultam és ettem tovább.

-Attól még bent vagyok. ~ mondta Osztrák-Magyar boldogan. Ez tiszta hülye....

✴✳❇✴✳❇❣✴✳❇✴✳❇

Új rész!
Kinek tetszik ez a könyv? ><
Amúgy ma nagyon élem a világom! XD
Legyen ma még egy új rész?

✴✳❇✴✳❇❣✴✳❇✴✳