Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Ő

-Na jöjjön csak az a vén szatyor- vettem fel a földről egy marék havat, amit össze gyúrtam.
-Lehet nem jön ma le- nézte az egyre közeledő buszt, majd megbökte az oldalam- jön a szőke herceged
-Na elmész a búsba- dobtam fejen a hóval.
-Hé ez fájt- vett fel ő is egy havat, amit időben kikerültem és a mögöttem jövő vénasszonyt találta el
-Kisasszony, nem tanulta meg, hogy nem szabad idős hölgyeket dobálni- jött felénk, mire arrébb álltam, így oda ment Lolyhoz és magyarázni kezdett neki. Elnevettem magam ezen, mire valaki megérintette a vállam
-Áh, reggelt Deidara- biccentettem felé és ahogy kinyílt az ajtó sprinteltem fel a buszra. Ördögien vigyorogtam az öregre, mire az felkapta a botját és indult volna felém, de én addigra eltűntem onnan. A szokásos helyre mentem és megvártam ott Lolyt, aki idegesen nézte az öreget
-Hogy az mennyire egy vén szatyor
-Ezt mióta magyarázom neked
-Mei, nem akarom, hogy rosszul legyél, de itt van Ő a buszba- megállt bennem az ideg.
-Biztos, hogy Őt látod?- kérdeztem félve és nem mertem hátra nézni. Rámarkoltam a korlátra és idegesen kezdtem szorítani, amitől megrepedt.
-Ezer közül is megismerném.
-Gyorsan szálljunk le- nyílt az ajtó, mire felé néztem, mire elkezdett felénk közelíteni
-Ne, ez nem lehet- gyorsítottam és Lolyval elkezdtem a suli fele futni.
-Mei hova futtok- állított meg Konan, mire fejemmel hátra mutattam. Oda nézett, mire berántott minket a mosdóba és bezárta az ajtót
-Mit keres az iskolába?
-N-nem tudom.
-Szerintem menj haza, ezt mi el intézzük- bólintottam egyet, majd kiugrottam az ablakon és haza fele kezdtem futni

Konan szemszög:

-Nem értem, szombaton is minek volt a buliba
-Meit felhívta aznap és egy újabb esélyt kért tőle, de vissza utasította- megszólalt a csengő, mire kisétáltunk a mosdóból és a terem felé kezdtünk menni
-Eskine Mei? Mi van vele?- kérdezte Tsunade igazgatónő és körbe nézett
-Nem érezte jól magát, ezért haza ment
-Értem, remélem hamar meg gyógyul- elővettem a telefonom a pad alatt és a csoportba küldtem egy üzenetet, hogy suli után legyünk a megszokott helyen

-Mi történt Meivel?
-Mikor jöttünk a buszon, megláttam Őt és mikor leszálltunk követni kezdte Meit. A bulin meg most, miért akarja mindig tönkre tenni az életét?- mesélte el Loly, mire mind gondolkodni kezdtünk.
-Tartsuk rajta a szemünk, megint valamit tervez.

Loly szemszög:

-Hé, Loly, hm- kiáltotta Deidara, mire megálltam és bevártam.
-Mit akarsz Deidara?
-Hogy beteg lett Mei, leírtam neki a leckéket és el szeretném neki vinni, hm
-Rendben

-Mi ez, sose szokta nyitva hagyni az ajtót akkor se ha itthon van- nyitottam be, mire a táska kiesett a kezemből. Az egész nappali fel volt fordulva. Hangokat kezdtem hallani a fürdő felől, mire benyitottam és megláttam Meit. Az egész háta véres volt, a kezein és lábain kötél nyomok. Léptem előre, mire össze rezzent és jobban elkezdett sírni
-Mei, én vagyok- vettem le az akasztóról egy nagy törölközött és ráterítettem. Leguggoltam elé, mire tenyeréből rám nézett, így látható volt a felrepedt szája
-Ő tette?- kérdeztem meg tőle, mire bólintott és újra elkezdett sírni

Mei szemszög (Miután hazaért):
Ezt nem hiszem el, minek kell mindig megkeserítenie az életem?- ledobtam a táskám a kanapéra és bezártam magam után az ajtót. Kopogást hallottam, mire vissza mentem az ajtóhoz és kinyitottam. Az ajtó kicsapódott és az ajtóban ott állt ő
-Lógunk a suliból, ejnye Mei. De rossz kislány lettél, ezért büntetés jár- csapta be az ajtót és felém kezdett lépkedni.
-Menj innen
-Mert ha nem?- vette ki az övét és rávágott a hátamra. A földre estem, mire ráült a lábamra és egyre többet ütött az övvel. Hirtelen felállt, majd a hajamnál fogva elkezdett a szoba felé ráncigálni
-Ne, engedj el- kezdtem el szorítani a kezét, mire taszított rajtam és a földre dobott. Elővett a táskájából egy kötelet, amivel közeledni kezdett felém
-Játszunk egyet

Mivel nem tudok ilyen részeket írni, ezért kihagyom, mit fog csinálni Ő. Habár biztos rájöttök úgy is

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro