Amint végeztünk a fiúk elverésével, letelepedtünk a kanapéra és kapcsoltunk egy újabb filmet. Viszont most nem egy horrort...
-Szerintem most menjetek haza, míg nem kaptok egy újabb verést- válaszolta ridegen Loly
-De 
-Adjam írásba?- ropogtatta meg a kezét
-De- támaszkodott fel a másik is, mire sharingan szemeimmel néztem mindkettőre. Nyeltek egy nagyot, majd beletörődve bólintottak és elhagyták a házat. Utánuk menve, vettem el tőlük a pótkulcsot a lakáshoz és becsapva az ajtót, zártam be újból.
-Mit képzeltek ezek?!- jött felém Loly és leült a székre, miközben elkezdtem készíteni azt az édességet, amit mindketten szerettünk
-Bosszút kéne állni rajtuk- nyaltam le a késről a lekvárt, miközben gúnyosan elmosolyogtam
-Már van is terved. Igazam van?- mosolyodott el Loly is, mire egyetértően bólogattam

-Sasori is benne van. Sőt, ő fogja szervezni a nagy részét- ültünk be a kocsimba és beindítva a motort, indultunk el Deiért
-És melyik nap lesz?
-Szerda van. Szombat este lesz ez az egész. Pasis estét tartanak majd és mi ott leszünk végig- néztem rá ördögien, mikor Deidara kilépett az épületből és a kocsi fele kezdett közeledni.
-Szia, hm- ült be hátra, mire bólintottam egyet és utunk a suliba vezetett.
-Eskine Mei!- jött felénk Tsunade, amint lezártam a kocsit és a táskámba tettem a kocsikulcsot
-Igen Tsunade igazgatónő?
-Gyere velem, kérlek. Beszélnünk kell
-Rendben. Majd találkozunk- néztem Lolyra és Deire, mire bólintottak, így követtem Tsunadét az irodájába.
-Ülj le kérlek. Kérsz esetleg egy teát, vizet?
-Mit kell csinálnom?- tértem egyből a lényegre, mire felnevetett és leült az asztalához
-Mint mindig, átlátsz a dolgokon. Bejöhet- kiáltott ki, mire Kakashi-sensei beinvitált egy lányt a szobába. Mellém lépve, éreztem meg az erős parfümjét, mire undorodva fordultam vissza Tsunadéhez- ő itt Akira. Erre a pár hónapra jött cserediákként. Azt szeretném, ha nálatok lakna és segítenétek neki- Tsk, még hogy az én és Loly házunkba jöjjön ez a lány
-Bocsánat Tsunade tanárnő, de nincs több szobánk.
-Nekem elég a kanapén is- kezdte el a műsírást, mire megvető pillantást mutattam Tsunade felé.
-Engem hagyjon ki ebből. Nem érdekel- fordítottam hátat és indultam volna ki, mikor utánam szólt
-Ha elmered hagyni ezt a helyet, megbuktatlak.
-Ugyan. Azzal csak magának lesz rossz, ha itt maradok még több évig- néztem rá gúnyos vigyorral, majd elhagytam az irodát és kifele kezdtem menni az épületből, mikor utánam futott és megragadta a csuklóm
-Nem fogok azzal a lánnyal hónapokig élni. Amint belépett az irodába, már éreztem hogy ezt akarja- rántottam ki a kezem és felé fordultam
-Kérlek.
-Nem. Soha nem fogom ezt bevállalni. Kérjen meg más lányt, akivel tud a ruhákról beszélni
-Rendben, de akkor menj az órára. Leigazolom a késésed

-Mi van kislány- lökött a falnak, miután beléptem a mosdóba, az a lány akivel egy házban kellett volna laknom- ennyire nem akarsz velem lakni?
-Veled ki akarna?- rántottam le a kezeit magamról és indultam volna ki, mikor vissza rántott
-Te nem mész el, ha én nem mondom. Képzeld, lehet a kis szőke barátodhoz kerülök. Kikönyörögtem Tsunadének és igent fog mondani, drágám
-Szerinted akarna veled lakni? Kétlem, drágám- utánoztam a hangját és kirántva a kezem, indultam el a terem felé