Olyan jó egyedül lenni a lakásban. Nincsen veszekedés, csak nyugalom, míg haza nem jönnek. Az utolsó két órám elmaradt így boldogan sétáltam haza és próbálom össze rakni a gitárom, eredménytelenül
-Mei!- hallottam meg Loly kiabálását, majd dühös lépteket közeledni a szobám felé.
-Mit akarsz?- kérdeztem rá se nézve, amint kivágta az ajtómat
-Miért tetted tönkre?!- nyújtotta felém a jashinista nyakláncát ami el volt törve
-Hozzá se nyúltam! Egyáltalán honnan vetted ezt?!
-Akira mondta! Pedig csakis te teheted! Te voltál itthon!
-Ennyire abban bízol?! Nem bennem?!- álltam fel és néztem le a nálam kicsivel alacsonyabb lányra
-Hát benne most lehet bízni, nem úgy mint benned!- bökte meg a vállam, mire idegességemben beleütöttem a szekrénybe
-Ha annyira nem bízol bennem, inkább hazamegyek!- vettem elő a bőröndöm és a fontosabb cuccokat beledobálva, mentem ki a nappaliba- remélem elérted a célodat, te nyavalyás- morogtam neki és léptem ki az ajtón, mikor egy mellkasba botlottam
-Hova mész?- fogta meg gyengén a vállam
-Nem mindegy az neked Sasori?! Amúgy meg el innen! Jó messzire Lolytól és Akirától- rántottam ki magam a karjai közül és lesietve a kocsimhoz, indultam haza.

-Áh kicsim. Hogy-hogy hamarabb jöttél?- nyitotta ki nekem az ajtót anya, mire megvontam a vállam és beljebb lépve, vettem le a cipőm
-Szia apa- biccentettem felé és felkapva a mamuszom, vittem fel a szobámba a cuccom.
-Történt valami húgicám?- termett az ajtónál Akane, mire megráztam a fejem és feltettem a laptopomat tölteni
-Téged is ritkán látni itthon
-Az egyszer biztos- nevetett fel és neki dőlt az ajtó félfának- de téged is. Csak vasárnap kéne jönnöd
-Valamiért nem lesz holnap suli, így jöttem hamarabb. Ennyi. El van intézve a beszélgetés- fordultam felé, miközben maguktól aktiválódtak a sharinganjaim. Sóhajtva jött oda hozzám és ölelt meg, miközben leültünk az ágyamra
-Mond csak mi történt- simogatta a hátam, így a fejem a vállára hajtottam és elkezdtem a mesélést

-Hova mész kicsim? Nemsokká esik az eső- állított meg anya reggeli rekedt hangja.
-Csak megyek sétálni. Majd jövök- vettem fel a cipőm és léptem volna ki, mikor megfogta a vállam
-Valami baj van?
-Nem, semmi gond- erőltettem egy hamis mosolyt és kilépve a kissé hideg időbe, indultam el a parkba. Leülve egy fa alá, kapcsoltam be a telefonom és megnéztem az értesítéseket. A legtöbb hívás Deitől jött. Mit is vártam tőle. Gondoltam, miközben lassan elmosolyogtam. Legalább őt érdekli, hogy mi van velem
-Kisasszony. Meg fog fázni- rázott ki egy kedves hang a gondolataimból, mire felnézve láttam meg egy idős hölgyet, ahogy az esernyőjét tartja fölém. Ennyire nem vettem észre, hogy elkezdett esni az eső?
-Köszönöm, de nem fogok- mosolyogtam rá. Bólintott egyet, majd otthagyva engem, álltam fel és siettem el a közeli cukrászdába
-Jó napot. Egy forró kakaót és egy almás süteményt szeretnék- tettem le a pénzt, mire bólintott és odaadta a kért dolgokat. Kerestem egy eldugottabb helyet, ahova leültem és lassan inni kezdtem a kakaót, miközben az ablakon néztem ki. Eléggé szakad az eső, én pedig itt vagyok esernyő és kapucni nélkül. Ráadásul eléggé meg fázhattam, míg kint ültem az esőben
-Mei- kezdte valaki rázogatni a vállam, így rákaptam a tekintettem.
-Sasori? Te mit keresel itt?- köhögtem fel. Hirtelen a kezét a homlokomra tette, majd elvéve onnan, terítette rám a kabátját- mit csinálsz?
-Érted jöttünk. Gyere haza viszlek
-Nem kell. Megvagyok így is- sóhajtott egyet, majd a derekamat megfogva felsegített és kifele kezdett vinni. Lassan beültetett a kocsijába, majd mikor ő is beült felhívott valakit és elindította a motort. Amint elindultunk, egyre nehezebben tudtam nyitva tartani a szemem, míg végül elaludtam....