-Várj egy kicsit Rai- szóltam rá, mikor becsukta a kocsi ajtaját. Egyből megállt és felénk kapva a fejét, sétált vissza
-Hm? Mi az
-Ezt szépen felrakjuk neked- sétált oda Akane hozzá és kendőt kivéve a zsebéből, takarta el Rai szemét. Bezárva a kocsit, fogtam meg Rainak a kezét és az ajtóhoz érve, bólintottunk Akanével.
-Boldog születésnapot!- kiáltották a többiek, ahogy beléptünk a lakásba és Akane elvette a kendőt onnan.
-Hisz ez- halkult el a hangja Rainak, mire mosolyogva összeborzoltam a haját.
-Boldog szülinapot öcsi- rakta rá Akane a kezét Rai vállára, mire megtörölte a szemét.
-Köszönöm!- fordult meg és ölelt át hirtelen minket. A hirtelen öleléstől, a maci kiseset a kezemből, amit nyertünk neki, ám most nem foglalkoztam vele.
-Na, menjünk. Vágjuk fel azt a tortát, utána jöhetnek az ajándékok- jött felénk apa és anya, így Rai elengedve minket, ölelte meg őket is. Leguggolva, vettem fel a leejtett plüssöt és a kanapéhoz lépve raktam le, majd Deidarához és Sasorihoz sétáltam.
-Na nem sikerült még vissza szereznetek a telefonotokat?- tettem csípőre az egyik kezem, miközben elvigyorogtam
-Ki mondta, hogy most kéne, hm?- jött közelebb hozzám Dei és a derekamat átölelve, csókolt meg, amit viszonoztam. Keze egyre lejjebb kezdett haladni az oldalamon, mire elváltam tőle
-Ügyes húzás, de már nem a zsebemben van a kulcs- kacsintottan rá, mire elpirult
-N-nem is azért, hm- kezdet dadogni, mire elnevettem magam
-Persze, persze. Máskor csak simán átölelnél, nem kalandozna el a kezed- ha lehet, sokkal jobban elpirult, így megfordultam és a konyha fele indultam el, ahova a két jómadár is követett. Akane rám vigyorgott, mire egy aprót bólintottam és mellé lépve, vettem el tőle a tányérokat
-Na mivan. Nem tudják kiszedni a telefont?- vált a vigyorra gúnyossá, miközben a konyhapultnak dőlt és suttogva kezdett beszélni
-De még mennyire hogy nem. Majd este vissza kapják- vontam meg a vállam
-Tényleg, mentek vissza. Mi lesz Lolyval? Hisz ott van az a hárpia vele
-Fogalmam sincs. De most ne is foglalkozunk ezzel. Rai szülinapja van- indultam el a tányérokkal az asztal felé

-Miért vagy itt?- nyitott ajtót Akira, mire egy gúnyos mosolyt erőltettem magamra és vállal neki menve, mentem be a szobámba, össze szedni a cuccaim, mikor hangos dübörgést hallottam
-Mei- ugrott Loly a nyakamba, miközben pakoltam el a könyveimet
-Mit szeretnél?- fejtettem le a kezeit magamról és a táskát felkapva a hátamra, egyenesedtem ki, mikor kétszeresére nőttek a szemeim, ahogy megláttam az előttem lévő lányt. Szürke haja az eddiginél is, sokkal kuszábban állt, szemei vörösek voltak a sírás miatt, alatta pedig az alváshiány jelei voltak láthatóak. Az a kevés kis szempillaspirál amit szokott használni, pedig elkenődve volt rajta. Szokás szerint egyből megöleltem volna ilyen helyzetekbe, de mikor az a hárpia megjelent az ajtómban, úrrá lett rajtam a gyűlölet.
-Kérlek gyere vissza. Lakj megint itt velünk
-Amíg ez itt van, én vissza nem jövök- léptem el mellette és megálltam Akira előtt
-Csak hogy tudd. Már ketten tudják milyen egy utálatos kis senki vagy
-Na de Mei-chan- kapott a szívéhez drámaian és műsírást erőltetett. Elindultam lefele a lépcsőn és léptem volna ki a hideg levegőre, mikor Loly elkapta a karom
-Kérlek Mei. Ne csináld ezt. Te vagy a legjobb barátnőm
-Mégis- fordultam felé és kitépve a karom, néztem mélyen lila szemeibe,- Akirát választottad helyettem-  indultam el a kocsihoz ahol a fiúk várakoztak rám, miközben a szememből egy kövér könnycsepp szökött le....