Hol vagyok? Huh egy kéz. Várjunk csak, ez az enyém. Hol lehetek? Hirtelen mindenhol világos kezdett lenni, mikor egy kislány jelent meg előttem. De hisz ez én vagyok. Egy vörös hajú lány kezdett közeledni felé, majd leguggolt elé. Megsimította az arcát és szorosan megölelte, utána eltűnt. Kezdett minden eltűnni körülöttem, mire ránéztem, aki sírt, viszont mosolyogva nézett rám. Kinyújtottam a kezem, amitől egyből fekete lett minden. Hirtelen világos lett, majd megjelent az az énem aki vele volt. A rossz képek elkezdtek megjelenni ettől és ahogy befejeződött, itt is feketeség jött. Sírva borultam le a földre, miközben a bőrömbe mélyesztettem a körmöm. Újra világos lett, mire lassan felhajtottam a fejem és a mostani énem volt ott Deidarával. A táj elkezdett vörössé válni, ahogy a kinézetük is. Egy nagy teremben voltak, miközben a színpadon álltam, Deidara pedig a falnál támaszkodott. De hisz ez a bálon van. Egy lány közeledett Deidara felé, aki kérdően nézett rá. A lány egyre csak közelebb ért hozzá, végül megcsókolta. És én nem hittem neki. Kezdtem újra sírni, mikor egy kéz jelent meg előttem. Lassan felnéztem az illetőre és a tenyerébe csúsztattam a kezem.
-Mei, hm!- hallottam meg egy ismerős hangot és egy hangos sípolást. Egy pillanatig volt ez, majd a gép újra elkezdett csipogni. Egy könnycsepp gördült le a csukott szemem alól, ami lassan elkezdett lefolyni az arcomon.
-Kérlek ne hagy itt, hm- szorította meg gyengén a karom, miközben valami nedves érte a bőröm.
-Uram, kérem. Többször is leállt már a gép. Ha újra leáll, nem biztos, hogy újra elindul majd
-Én hiszek benne, hogy felébred, hm!- elhaladó lépteket lehetett hallani, majd egy ajtócsapódást és újra csend lett. Valami ránehezedett a kezemre, majd már csak egy szuszogást hallottam. Lassan nyitogatni kezdtem a szemem, de csak homályosan láttam Oldalra fordítottam a fejem, majd vártam egy kicsit, míg kitisztul minden. Oh már megint a kórház. Éreztem meg azt a jellegzetes illatot és megpróbáltam felülni, mire az egész testembe belenyilallt a fájdalom, amitől össze szorítottam a kezem
-Mei, hm- emelte rám Deidara kék szemeit, mire felé fordítottam lassan a fejem. Hirtelen felállt mellölem és meg ölelt, mire felszisszentem. Elengedett, viszont gyengéden megérintette az arcom és közeledni kezdett. Behunyta a szemét, mire én is azt tettem és hagytam, hogy megcsókoljon. Milyen régóta is vágytam már erre. Gondoltam és lassan vissza csókoltam. Elvált tőlem, viszont még mindig az arcomat simította
-Deidara... úgy sajnálom.... Hinnem kellett volna neked, mikor azt mondtad nem te csókoltad meg azt a lányt- gördült le egy könnycsepp, amit letörölt onnan. Megfogta a kezem, amire egy csókot lehelt és az arcához rakta
-Az én hibám, nem kellett volna csak úgy hagynom magam, hm
-De én nem árultam el, hova megyek mindig
-Biztos most veszekedni akarsz, hm?- mosolyodott el és simogatni kezdte a karom.
-Lehet- mosolyogtam el én is- hány napig voltam kiütve?
-2 hete, volt. 1 hét múlva pedig kezdődik a suli.
-Szuper- morogtam és próbáltam felülni, de az oldalam elkezdett szúrni. Összeszorítottam a fogam és a kezem oda szorítva ültem fel. A hátam mögé igazította a párnát, mire hálásan néztem rá és a párnáknak döntöttem a hátam.
-Többiekkel mi van?
-Mind meg látogattak téged és hoztak ajándékot, hm- mutatott az asztal felé, mire oda néztem, ahol egy hallom virág volt. Hirtelen kicsapódott az ajtó, ahol Fuji állt. Deivel szúrósan néztünk rá, viszont egyre közelebb ért hozzám.
-Mei annyira örülök, hogy fent vagy- lökte le a székről Deit és leült a helyére. Megfogta a kezem, amit el kezdett simogatni
-Azt mond meg nekem Fuji- szorítottam rá a kezére. Elkezdte rángatni a kezét, mire szorosabban fogtam rá- Miért csináltad ezeket? Én simán barátkoztam volna veled, de te neked be kellett kameráznod a telefonom. Ezzel teljesen elvesztetted a bizalmam- engedtem el, amitől leesett a székről, így Deidara vissza tudott ülni a helyére
-Kérlek valahogy, csak vissza tudom szerezni- hajolt közel hozzám, mire a tenyeremmel eltoltam az arcát és üveges tekintettel néztem rá
-Menj el
-Tessék
-Azt mondtam menj el. Vagy tán azt akarod, hogy így sérülten is elverjelek- jelentek meg a sharinganjaim és dühösen néztem rá
-Ezt nem hiszem el, kérlek Mei. Miért nem érted, hogy én szeretlek és ha te nem is, attól még a barátod had legyek
-Na nekem ebből már elegem van- morogtam és nagy nehezen leszedtem magamról a takarót.
-Mei, ne mozogj, súlyosak a sérülések, hm
-Szarom le, hogy milyen komolyak. Ha Fuji nem tudja felfogni ezt az egészet, akkor beleverem a fejébe- ropogtattam meg a kezem és talpamat a hideg padlóra tettem. Rátámaszkodtam az asztalra és lassan felé kezdtem sétálni, majd elé érve, bevertem neki egyet. A földre esett, mire leguggoltam elé és a pólójánál kezdtem ráncigálni.
-Na ez kész- nyílt az ajtó, mire felkaptam a fejem és elengedtem a póló nyakát- most keltél fel és máris verekszel?
-Nem tehetek róla, ha ez az idióta nem tudja felfogni, hogy nem lesz a barátom- ragadtam meg újra a póló nyakát és magamhoz rántottam.
-Ha még egyszer meglátlak, nem kegyelmezek neked- löktem el és a falnak támaszkodva álltam fel és lépkedtem el Lolyhoz, hogy megöleljem
-Úgy aggódtam

Vajon Fuji fel fog tűnni még egyszer? Na ki örül, hogy Mei és Deidara újra együtt vannak?