-Nézd milyen édesek együtt- hallottam meg egy lágy hangot, mire nyitogatni kezdtem a szemem. Körbe néztem, majd ahogy rájöttem, kik vannak előttem, elmosolyogtam. Szuszogást hallottam közelről, így oldalra fordítottam a fejem, mire beterítette az arcom egy fekete hajzuhatag. Oh igaz is, késő este értünk haza, így már egyikünknek se volt ereje felmenni az emeletre, ezért a kanapén aludtunk el. Lenéztem magunkra, de egy szürke pléd eltakart mindent. Lassan kimásztam Raitól és őt lefektetve a kanapéra, gondosan betakartam és kimásztam a konyhába. Elővettem az asztalon hagyott táskámból a képet, amit anyáék felé tartottam. Leültem a székre, mire egy teát toltak elém, meg egy pár darab palacsintát, majd leültek mellém és enni kezdtünk.   
-Jó reggelt- csoszogott be Rai a konyhába, mire össze borzoltam a haját. Anya elé tette a reggelit, amit lassan enni kezdett
-Oh Mei, jött egy leveled ma reggel- adta oda nekem apa, amit arrébb raktam
-Nem olvasod el?
-Majd később, most szeretnék a családommal lenni.

-Na akkor végül is az a Fuji el akarta kérni a számod?- vágott értetlen fejet Loly a kamerába, mire csak bólintottam. Válaszolni akartam, de csengettek így felállt és az ajtóhoz ment.
-Te mit akarsz itt?
-Ki az Loly?- szóltam bele, mire futást hallottam, majd Deidara nézett bele a kamerába
-Mei, úgy aggódtam érted, hm- mosolyodott el
-Aggódj azért, akit csókolgattál- tettem karba a kezem és oldalra néztem.
-Nézd, én nem akartam. Az a csaj mászott rám, hm
-Higgyem is el.
-Deidara add vissza a gépem- vette el tőle Loly, majd leült mellé
-Na és milyen volt a buli tegnap?- kérdeztem és kezembe vettem a borítékot, majd vissza fordultam a géphez.
-Nagyon jó volt, csak Hidan annyit ivott, hogy nekem kellett haza vinnem. Az micsoda?
-Nem tudom reggel érkezett- nyitottam ki, majd olvasni kezdtem a tartalmát
-Mei, most hol vagy, hm?- mászott be a kamerába Dei, mire felmutattam az ujjam, hogy olvasok
-Haza ment a családjához, miattatok. Csoda, hogy most szóba áll veled
-Ezt nem hiszem el- csaptam le a lapot, és lehajtottam az asztalra a fejem
-Mi az?
-Fuji meghívott egy randira, ma estére
-Mi, hm???!!!
-Deidara te most minek akadsz ki, ha jól tudom te csókolóztál más lánnyal nem én- hajtottam fel a fejem és morcosan a kamerába néztem.
-Hányszor mondjam még el, hogy az a csaj kapott le engem. Mei én még mindig szeretlek téged, hm!- felvettem a földről a lapot, mikor kicsapódott az ajtó és Rai rohant be rajta, anyaszült meztelenül
-Rai vegyél már fel valamit az isten szerelméért- futottam oda hozzá és az ágyamon lévő hosszú pólómat rá ráncigáltam.
-Miért vagy meztelen?
-Mert fürödtem
-De minek jössz be akkor?????! Ha nem látnád, épp video chatezek a barátaimmal! Ahj, menj ki a szobámból!
-De nem tartunk holnap megint egy tesós napot?
-Hívd haza Akanét, én most nem érek rá- toltam ki a szobámból és bezártam az ajtót
-Ez kész- nevetett fel az a két idióta, akik eddig csendben figyeltek. Sóhajtva ültem vissza a székre, majd fejemet tenyereimbe temettem és kifújtam a levegőt.
-Akkor elmész azzal a sráccal?
-Igen. Azt mondta, hogy legalább legjobb barátok legyünk és hát úgy csak elmehetnék nem?
-Végül is, ha nyomul rád, te se perc alatt elintézed- kopogást lehetett hallani, mire Deidarának adta át a laptopot és ment ajtót nyitni
-Mei kérlek, mit tegyek, hogy megbocsáss, hm?- nézett szomorúan a kamerába, mire sóhajtottam egyet. Mondani akartam valamit, mikor Deidara mögött, megjelent Sasori
-Na veled még van egy kis elintézni valóm Sasori. Gondolom a te ötleted volt az akkor- tartottam felé a mutató ujjam és morcosan néztem rá. Csörögni kezdett a telefonom, mire felálltam a székről és az ágyamhoz léptem.
-Hm, ez fura ismeretlen szám. Igen tessék, Eskine Mei
-Áh szia Mei, Fuji vagyok
-Ha jól tudom, nem adtam meg neked a telefonszámom
-Igen jól tudom, de ha eljössz ma velem a cukrászdába mindent elmondok
-Hányra menyek?
-Ha most ráérsz, akkor 10 perc múlva ott?
-Rendben- raktam le és leültem vissza a székre
-Mennem kell, majd valamikor csörgök. Sziasztok- köszöntem el és bontottam a hívást, majd kikapcsoltam a gépet.

-Na és akkor honnan van meg a telefon számom?- ittam bele a teámba és kíváncsian néztem rá
-Hanától kértem el
-Hana? Honnan ismered őt?
-Régen egy osztályba jártunk és még mindig tartsuk a kapcsolatot.
-Oh értem- megjelent mellettünk a pincér és egy-egy tál süteményt rakott elénk
-Oh én nem kértem ilyet
-Nem baj, én fizetem.
-Nem szüksé
-Hagyd csak. Ez a te napod, ha jól tudom két nap múlva mész vissza a suliba- hirtelen félre nyeltem a sütit, mire felpattant és ütögetni kezdte a hátam
-Honnan tudod, hogy nemsokká megyek vissza?
-Hát öhm, Hana mondta
-Hanának meg se mondtam, hogy mikor megyek vissza, honnan tudod ezeket. Most válaszolj nekem Fuji
-A telefonod, mikor nem figyeltél- leszedtem a telefonomnak a tokját, amiben egy kis fekete kamera volt. Ki szedtem azt, majd a pénztárcámhoz nyúlva, vettem ki a pénzt, amit az asztalra csaptam és futottam a kijárat felé.
-Mei várj
-Hagy békén. Te teljesen idióta vagy- álltam meg az úttest szélén és felé fordultam.
-Kérlek én nagyon szeretlek téged és nem ha te nem is, legalább had legyünk barátok
-Még ezek után elvárod tőlem!? Te atya ég, nekem már sose lehet rendes életem?! Mindig kell történnie valaminek?!
-Mei!- csapódott nekem valami, mire hirtelen fájdalmat éreztem mindenhol. Éreztem a számban a vért, amit nagy nehezen kiköptem, mikor Fuji a fejem alá nyúlt és a térdére fektetett.
-Nenenene, kérlek Mei, ne halj meg- halászta elő a telefonját és tárcsázni kezdte a mentőket, mire nekem egyre jobban csukódtak le a szemeim
-Deidara.....

Hát azért ez nem semmi, hogy Rai pucéran megy be Mei szobájába. Fuji meg hát, nem nagy kedvencem ez után