Deidara szemszög:

-Biztos tudsz te vezetni?
-Már te is kezded, Danna, hm??
-Hát de Nii. Ez tényleg igaz, az előbb is majdnem neki mentél egy kocsinak
-Az azért volt, mivel az a szemét hirtelen fékezett le, hm- morogtam, ahogy újra megjelent előttem az a pillanat.
-És Mei ebből semmit sem érez. Hogy tudta ezt átaludni?
-Hát, elégé kifárasztották ma
-Tessék, hm?- fékeztem le hirtelen és hátra fordultam.
-Nii, menj már tovább. Akadályozod a forgalmat
-Mond el az egészet, hm- fordultam idegessen előre és újra elindulva, parkoltam le egy parkolóban- na most mesélj. Mindenről, hm- fordultam újra hátra és húgomat kezdtem figyelni
-Miután elmentünk a boltba a régi csapattársam oda jött hozzám és a kezemet kezdte szorítani, miközben hangosan beszélt. Mei felfigyelt erre és kimentett a fiútól, viszont az az arcába ütött, amitől felrepedt a szája, amit ti is láttatok. Később pedig, mikor mentem a mosdóba, a férfi ott volt és a falnak lökött. Mei és Loly megjelentek és miközben Loly oda jött hozzám segíteni, Mei elkezdett verekedni vele. Csúnyán elverte és megkötözve ott hagytuk a mosdóba
-És nekünk ezt miért nem mondtátok el, hm?!- idegesedtem be, miközben a kezemet ökölbe szorítottam
-Deidara nyugodj le
-Nem danna! És ha valami bajuk esett volna, hm?!

Mei szemszög:

Lassan nyitogatni kezdtem a szemem, mikor a mellettem lévő lámpa a szemembe világított. Morogtam egyet, miközben elfordultam a fénytől és felültem az ágyon.
-Miért nem mondtad el, hm- hangzott fel Dei hangja, mire akkor vettem észre az ágy szélén ülni őt
-Mit kellene?- szedtem le magamról a takarót és mögé térdelve, karoltam át. Lassan szedte le a kezeimet magáról, majd felém fordulva nézett a szemeimbe
-Azt, hogy verekedtél azzal a férfival. Ráadásul az ütött téged, hm
-Tehát, Ayano elmondta- sóhajtottam fel, mire bólintott
-És te mondtad, hogy mondjak el neked mindent. Itt hol van az, hogy te mondod el nekem, hm?
-Igazad van. Sajnálom- sütöttem le a fejem, mire az állam alá nyúlt és megcsókolt.
-Legalább nem kell féltenem téged, ha valaki megpróbál megütni, mivel te hamarabb levered, hm- döntött el az ágyon és újra megcsókolt

-Na mi volt tegnap?- jött oda hozzám Loly és oldalba lökve, sétáltunk el az ebédlőbe
-Mi lett volna?
-Ugyan, látszik a nyakadon több piros folt. Annyira szerencsétlen vagy, hogy nem takarod el olyan jól- mutattom rám, mire az arcom elkezdett felvenni egy teljesen mást színt, amin jókat nevetett
-Ugyan már. Én is mondhatnám ezt neked- ültünk le a szokásos asztalunkhoz, mire az ő feje is kezdett pirosodni
-É-Én legalább el tudom takarni
-Annyira szerencsétlen vagy- hangoztattam fel amit ő mondott nekem, mire kis idő után, kitört belőlünk a nevetés. A körülöttünk ülök, furán néztek ránk, de minket ez egyáltalán nem érdekelt. Sőt, Loly rátett egy lapáttal, hogy különböző hangokat kezdett kiadni magából, amitől már a hasamat fogtam a nevetéstől
-Na mi ez a jó hangulat, hm- ült le mellém Dei és átkarolva a derekam húzott magához közelebb
-S-Shemhmi- próbált volna beszélni Loly a nevetés közben, ami olyan viccesre sikerült, hogy újra ránk jött a nevetés. Dei végignézve rajtunk, mosolyogva sóhajtott egyet, majd ő is felnevetett a viselkedésünkön

Na jó. Tudom kicsit béna rész lett és lehet van benne hiba, de Lolykámat kell okolni. Nem amúgy, őt sohasem engedném hogy bántsátok 😂😙