Megkezdődött a nyári szünet amit általában mindenki vár kivéve én. Persze, nem azért mert annyira szeretek tanulni hanem azért, mert ott legalább ember számba vesznek. A nevem Victor Williams és van egy öcsém Noah Williams akit örökbe fogadtunk igaz hogy születésem óta velünk van. A szülei ott hagyták őt a kórházba és pont azon a napon született mint én így anyám őt is hazahozta. 10 éves koromig ezzel nem volt baj de akkor Noah-nal valamilyen betegséget diagnosztizáltak. Azóta csak körülötte forog a világ. Én mintha nem is léteznék  egyszer elszöktem két napra senkinek se tűnt fel. Szar érzés de hozzá szoktam már valamennyire. Most csak ketten vagyunk itthon egész héten mivel a szüleink el mentek így rám lett bízva Noah legalább akkor az egyszer észlelték a létezésem. Lassan este 11 lesz. Hatalmasat dörren az ég és pár perc múlva hatalmas vihar tör ki. Noah fel a vihartól ezt tudom róla. Itt az ideje hogy jó tesó legyek. Telómmal a kezembe indulok el a szobájába. Kopogok majd benyitok hozzá ő a takaró alatt kuporog
-M-Miért jöttél- kérdezi remegő hangon
-Tudom, hogy félsz a vihartól. Szeretnéd hogy veled aludjak ma ?-kérdezem lágy hangon miközben a paplan gombócot simogatom. Kibújik alóla majd felemeli a takarót és mutatja hogy feküdjek be mellé. Ezt meg is teszem ekkor fogja megölel és hozzám bújik
-Tudod , így nem is olyan ijesztő a vihar -mosolyog. Én is atölelem majd szépen lassan elalszunk