Yoongi pov.

Reggel morcos voltam, mivel ismét a telefonomra keltem, méghozzá elég korán. 10:33-kor. Mi olyan fontos ilyenkor?

- Mi van? - vettem fel morogva, beletúrva a hajamba.

- Figyelj, bocs, hogy megzavartalak az alvásban, de változtatni szeretnék a mai terven, ha neked nem probléma. - szólt, mire felsóhajtottam.

- Mi lenne az? Csak mert tartozok ott még egy sapkával. - néztem az ágyam melletti említett sapkára, majd megfogtam és forgatva nézegettem. Jiseol illata volt még kissé, de már nem érződött annyira.

- Kicsit korábban kéne mennünk és... - kezdte, mire felhorkantam.

- Korábban? Mi a fenének? - dőltem vissza, amitől a sapka a meztelen mellkasomra esett. Tudni kell, hogy nálam már az nagy csoda, hogy egy lány miatt nem a zenével foglalkozom. Vagyis nem miatta... Hanem Jimin miatt. Vagyis... Na jó, ebbe már nem tudok kiigazodni, a lényeg, hogy egy társaság miatt még nem csináltam ilyesmit.

- Mert nyertem egy egynapos wellnest két főnek, és úgy gondoltam, hogy Borát vinném.

- Na, oké. - bólintottam, majd lehunytam a szemem. Had érezzék magukat csak jól.

- De egy bökkenő azért maradt. -mondta, mire felsóhajtottam.

- Jiseol, ugye? - kérdeztem előre tudva.

- Nélküle teljesen egyedül lenne egy napra. Gondolj bele, te is egyedül lennél. Tudom, hogy utáljátok egymást, de nem mennél át hozzá addig? Csak egy nap! - kérte.

- Nem utáljuk egymást Jiseollal... Már. - mondtam, majd nagyot sóhajtva beleegyeztem. - Jó, megyek, de még sokkal tartozol nekem. Mostanában mindent megcsinálok érted, te idióta. Már csajozni is rég csajoztam.

- Jiseol szabad és most már nem annyira magolós csaj. - mondta és szinte látom, ahogy megemelgeti a szemöldökét. Nevetséges.

- Fogd be. - válaszoltam nyugodtan. - Mikor indulunk?

- 11-re gondoltam. - mondta, mire az órámra néztem. Fél óra.

- Hát jó. De nagyon álmos vagyok még. - morogtam, majd beszédéből hallottam, hogy mosolyog.

- El sem hiszem, hogy ezt megteszed értünk. Igazi barát vagy és csupa szív.

- Ugyan, nem mindenkinek vagyok ilyen. - nevettem fel.

- Igen, tudom. Mint például Jiseolnak. Neki sem éppen ilyen angyal vagy. - emlékeztetett vissza a bunkó énemre, amitől fájdalmasan lehunytam a szemeimet.

- Félreismertem.

- Óha, szóval tetszik? - kérdezte, mire hitetlenül felnevettem.

- Ezt most te sem gondolod komolyan. Csupán megkedveltem. De miért viselkedsz úgy, mint egy lány?

- Mert megváltozol vele miatta. - mondta. Megváltoztam volna?

- Megyek készülődni. - mondtam végül, mivel nem tudtam erre mit mondani. - Csá!

- Akkor csá! - nevetett fel. - Fél óra múlva ott vagyok. Szólnom kell Borának is.

- Jól van, oké. - köszöntem el, majd kinyomtam.

Egy sima fekete pólót és egy szaggatott farmert vettem fel, egy egyszerű converse-sel. Hajamat kifésültem, majd többször is beletúrtam, hogy kicsit kócosabb hatást keltsen, elvettem a sapkát, majd kiültem, hogy egyek egy almát reggelire.

Mire megettem, Jimin akkor lépett be pont az ajtón. A kinézetét szinte túlzásnak éreztem az enyémhez képest.

Teljesen feketében volt, a fekete ingét pedig a nadrágjába tűrte.

- Te aztán jól kicsípted magad, öcsém. - nevettem fel, mire megrántotta a vállát.

- Borával a randik mindig nagyon fontosak nekem. - válaszolt röviden. Bólintottam. - Akkor menjünk. - intett, majd a kocsi felé indult, amivel elém jött. Én most lusta vagyok vezetni.

A sapkát szorosan fogva ültem be mégis nagyon lazán az autóba, így a körülöttünk levő lányok mind felém kapták a tekintetüket. Na igen, ezt már szeretem.

- Kár, hogy Jiseol nem olvad így el tőled, mi? - indította be a kocsit.

- Mire célzol ezzel? - kérdeztem meglepődve.

- Nem voltatok túl jóba egy ideje. Szerinted mire? - kérdezte ironikusan.

- Attól még elolvadhat titokban tőlem. De nem mintha nagyon vágynék arra, hogy ő is nyáladdzon utánam. - mondtam kinézve az ablakon.

- Kevesebbet vagy többet akarsz? - kérdezte, mire szólásra nyitottam a számat. - Őszintén. Barátok vagyunk.

Egyből becsuktam a számat. Jiseol nagyon gyönyörű lány, és nagyon okos is. Aranyos és Bora szerint romantikus típus. Tökéletes lehet valakinek. Viszont nekem nem tetszik. Kívül igazán csinos, de... Nem. Nem kell barátnő.
Annál kevesebb? Hát, inkább nem. Bármennyire is lehetnék makacs, jó társaság a lány, ha nem veszekszünk.

- Nem tudom. - vallottam végül be. - Talán egyiket se. Vagy mindegyiket. Nem is tudom. Talán csak a barátomként... - gondolkodtam hangosan, majd legyintettem. - Nem tudom.

Jimin elmosolyodott, majd lassan beparkolt a lányok lakása elé.

Vajon Jiseol tud róla, hogy velem fog maradni? Megint ridegek és bunkók leszünk egymással, vagy megint fogunk tudni beszélgetni?

Nem tehetek róla, amikor tanulni látom egyfolytában, eszembe jut az exem. Ilyenkor meg eszembe jut, hogy megcsalt és bárki bármilyennek lát, azért vagyok most ilyen, mert csalódtam benne. Összetörtem és nehezen lépek rajta túl. Túl fontos volt számomra, erre itt egy másik lány és... Nem, nem volt még kapcsolata, de nem kockáztatok vele. Félek, hogy ismét megtörténne minden... Plusz Jiseol számomra csak kívülről szép... Belül még nem nagyon ismerem.

A szürke hajú fiú mellett haladtam az ajtóig, amikor becsengetett. Gyors lépteket hallottam, mellette pedig valami lassabbat. Biztos vagyok benne, hogy Bora szalad ilyen sebesen.

- Sziasztok! - nyitotta ki vigyorogva a virgonc lány az ajtót, majd egyből Jiminnek esett. - Szia kicsim!

- Szia! - nevetett fel, majd visszacsókolt neki. - Nagyon csinos vagy. - nézett rajta végig, mire az felkuncogott.

- Köszönöm. Te sem festesz rosszul.- kacsintott rá, amitől fintorogni kezdtem és kidugtam a nyelvem.

- Csöpögtök a romantikától. - mondtam, mire hallottam egy csilingelő nevetést. Jiseol volt az, aki az arcmimikámat nevette ki. Elmosolyodtam halványan a tettére.

- Én már megszoktam. - rántotta meg egy telt mosollyal a vállát, mire fej rázva néztem ismét a párra.

- Én viszont nem. Irány be. - intettem neki, majd én is elindultam be, majd hátrafordultam. - Jó szórakozást! - mondtam.

- Jó szórakozást! - kiáltotta Jiseol, majd becsukta az ajtót és tanácstalanul nézett rám. Igen, ez most nekem is kissé új. Hogy nem veszekedünk, nincs mellettünk senki, aki elhallgattatna, és nincsen semmi gond.

- Itt a sapkád. - törtem meg a kínos csöndet. Mosolyogva meghajolt, majd elvette a sapkáját.

- Köszönöm.

- Csinálunk valamit, vagy csak állunk egy helyben és bámulunk a semmibe? - kérdeztem felbátorodva, majd leültem egy székre.

- Hát, filmezhetünk, karaoke-zhatunk... - kezdte, de közbevágtam.

- Karaoke? Velem? - emeltem fel a szemöldököm igazán meglepetten, mire megrántotta a vállát. Ezt ő sem gondolja komolyan.

- Nem tudom, miket szoktál csinálni. Meg ugye tudsz rappelni is, ezért felvetettem ezt az ötletet is. De ha van jobb ötleted, szívesen hallgatom. - tárta szét a karját.

- Megtanítsalak rappelni? - kérdeztem hirtelen, mire felcsillant a szeme.

- Most? Komolyan? Engem? - halmozott el teljesen felesleges kérdésekkel.

- Nem, holnap a szomszéd nénit és nem, nem komolyan. - mondtam, mire megcsapta a karom gyengéden.

- Jól van, na! Ez nekem nagy dolog, csak biztosra akarok menni. - motyogta. Kezemet állam alá tettem és gondolkodtam, hogy mit rappeljek el neki a sok közül. Majd a nagy csöndben elkezdtem random egyet.

Amikor a végére értem, Jiseol tátott szájjal nézett engem.

- Nagyon menő. - csillogott a szeme, mintha valami kislány lenne, aki a mikulást várja.

- Chh, ezt bezzeg nem tanultad meg, mi? - kérdeztem gúnyos mosollyal, mire lefagyott a mosoly az arcáról. Na, ezt elszúrtam.

- Most meg miért lettél bunkó? - kérdezte, mire összeszorítottam a számat. Francba, nem tudom. Már összezavarodtam. Most mi van? - Jó, mindegy. - nevetett fel boldogan, mire megnyugodva fújtam ki a levegőt.

Várjunk... Miért érdekel ennyire, hogy megsértettem-e? Nem is értem magamat már... Agyamra ment Jiseol. Nem egészséges ennyi időt eltölteni vele nekem. Teljesen megváltoztat. Igaza volt Jiminnek.

- Na, akkor kezdjük egy egyszerű hosszú mondattal mondjuk. - kezdtem, mire bólintott egyet és látszott rajta, hogy most igazán koncentrál. Barna válla alatt érő haját előre rakta, majd mosolyogva fújt egyet.

- Készen állok. - harapta be száját koncentrálva és felkészült. Elmosolyodtam a látványon, nagyon aranyosan nézett ki. Na, ilyent is ritkán mondok. De a tűz a szemébe, hogy ő most meg fog tanulni rappelni, mosolyt csalt az arcomra.

Megdörzsöltem az arcom, hogy ne legyen a vigyorom feltűnő, aztán elkezdtem tanítani.

Szépen sorjában. Az elején nagyon ügyetlen és béna volt, ami miatt jól kiröhögtem, ám mindig visszaszólt.

- Ne nevess! Te meg énekelni nem tudsz, nem? Én is röhöghetnék. Meg amúgy is. Első próbálkozás. - húzta össze a szemét.

Aztán lassan kezdtünk haladni, míg kezdett valamennyire hasonlítani egy rapre.

- Azta. Te aztán gyorsan tanulsz. - ámultam, amire egy kisebb mosolyt kaptam.

- Szeretek tanulni. - rántotta meg a vállát, majd meghajolt. - Köszönöm a segítséget! Mégsem vagy akkora sznob, mint gondoltam.

- Ezt most bóknak veszem, oké? - emeltem fel a szemöldököm, mire felnevet halkan. - Egyébként...

Nem tudtam folytatni. Eddig nem mondtam senkinek ilyent, csupán Taehyeonnak, meg Jiminnek. Én nagyon... nem igazán kértem bocsánatot soha senkitől. De most bűntudatom van. Hogy mondjam? Nem a legkönnyebb dolog, az is biztos... Talán ha hirtelen kimondanám...

- Igen? - kérdezte rám sem nézve, hanem elindult a videó játékok felé és keresgélni kezdett. - Mondd csak, figyelek.

Összehúzott szemöldökkel néztem.

- Te meg mit csinálsz? - kérdeztem.

- Keresek valamit, amivel elfoglalhatjuk közben magunkat. - mosolygott rám kedvesen, majd gyorsan a játékokra nézett és rám. - Vagy nem szereted?

- Hát, igazából csak rég játszottam. - vallottam be, mire bólintott.

- Akarsz játszani?

- Persze, miért ne. - mondtam végül, majd ledobtam magam a kanapéra és vártam, hogy válasszon.

- Mit is akartál mondani? - kérdezte, mire elnéztem kissé. Muszáj bocsánatot kérjek.

- Én...

- Te? - várta a folytatást, miután elővett egy játékot és betette a helyére, hogy a képernyőn betöltsön.

- Sajnálom... - tátogtam szinte, olyan halkra sikeredett.

- Tessék? - állt meg a keze, majd döbbenten nézett rám. Komolyan hallotta? - Miért?

- Amiért olyan bunkó voltam veled. Sokkal jobb fej vagy, mint akkor gondoltam. Meg az elején olyan voltál, mint... Mint valaki, akit utálok. - zártam le, mire felém kapta kérdőn a tekintetét.

- Izé... Nem baj, igazából én is bírlak, ha nem vagy egy igazi bunkó paraszt. - mosolyodott el, ám visszaváltott kérdőre. - De hogy érted azt, hogy olyan voltam, mint akit utálsz?

- Na, ahhoz viszont sajnos vagy nem sajnos, de nincs közöd. - mondtam rövidre fogva, mire felsóhajtott.

- Mondhatnád úgy, hogy ez olyan téma, amit nem akarsz világgá kürtölni. Legyél már kedvesebb kicsit. - szidott le, mint egy anya, majd a játék felé nézett. - Akkor jössz játszani?

- Hm. - bólintottam és leültem mellé, kezembe véve a kontrollert. Na, lássuk.

***

- Nem hiszem el, hogy mindig győzöl! - akadtam ki, mire ő csak lazán megrántotta a vállát.

- Nem kell mindig taktikát rakni a játékba... Néha az is elég, ha össze-vissza nyomogatod a gombokat. - nyújtózott, majd lerakta a kontrollert. - Akkor 13-1 elég volt?

- Elég. - húztam el a számat, majd én is letettem az asztalra a kütyüt. Ezt a vereséget soha nem mondom el senkinek.

- Szerinted Jiminék jól érzik magukat? - kérdezte hirtelen, felhúzott lábakkal. - Mármint, az biztos, hogy tetszik nekik, de nem aggódnak, hogy mi van velünk? Mert általában csak azt látják, ha veszekedünk.

- Szerintem nem aggódnak. Sőt, Jimint ismerve lehet, hogy épp az esküvőnket szervezik. - fintorogtam a gondolatra. Vagyis arra, hogy ő szervezné. Mármint nem arra akarok kilyukadni, hogy Jiseol lesz a feleségem. Arról szó sincs. Csak ha majd lesz esküvőm, nem is Jiminre bízom, az már szent...

- Jézusom, még az kéne. - nevetett fel, mire elmosolyodtam. Ragályos a jókedve.

Egy darabig csak ültünk, amikor elkezdett dúdolni. Gondoltam, nem szólok, de végül halkan énekelgetni kezdett, mire összehúztam a szemöldököm meglepetten.

- Stréber, azt mondtad, hogy rossz hangod van?

- Aha, mert az is van. - bólogatott, abbahagyva a dúdolást és dalolást.

- Szerintem pedig elég jó. Legalábbis hasonlít Jiminére.

- Jiminnek van hangja? - kérdezte meglepetten, mire felnevettem.

- Amikor beszél, nem hallatszik, hogy amúgy elég klassz hangja van? - néztem szórakozottan rá, majd bólintottam. - Igen, van. Egyszer énekelhetnétek együtt, vagy valami.

- Jobb szeretek rappelni, mert szerintem nekem annyira nem jó a hangom, hogy Jiminnel énekeljek. - rázta a fejét, mire megrántottam a vállam.

- Te tudod. - sóhajtottam fel, majd hátradöntöttem a fejem a kanapénak. Ekkor csörögni kezdett Jiseol telefonja.

- Igen?

Jiseol Pov.

- Igen? - kérdeztem beleszólva a telefonba.

- Jiseol! - hallottam barátnőm vidám hangját. - Annyira jó hely ez! Most épp a lábamat masszírozzák! 

- De jó valakinek. - nevettem fel, mire Yoongi meglökött.

- Hangosítsd ki!

- Várj, kihangosítalak, hogy Yoongi is hallja. - mondtam, majd eleget téve a szavamnak kihangosítottam.

- Szia Yoongi! - köszönt barátnőm neki.

- Csá. Jimin? - kérdezte.

- Ő most ment ki, mert neki most masszírozták meg a lábát. Utána megyünk egyet fürödni. - somolygott, én meg elmosolyodtam.

- Hát valakinek nagyon jó világ van.

- Amúgy Jiseol, holnap megyünk valahova pihenni? - kérdezte, mire felnevettem.

- Most vagy pihenni. - kontráztam.

- De veled holnap. - vetette fel az ötletet.

- Sajnos vissza kell utasítsalak. - húztam el a számat.

- Mi? Miért? A munka miatt? - esett le neki.

- Igen. Bocsi. Már egy hete nem is voltam munkába. - sóhajtottam. - A főnök holnapra behívatott. Muszáj mennem.

- Munka? - húzta össze szemöldökeit Yoongi. Bólintottam.

- Tanulás mellett dolgozok, hogy ne csak anyának kelljen fizetni az albérletet, meg Bora anyukájának. - rántottam meg a vállam.

- Mit dolgozol? - kérdezte.

- Kiszolgáló vagyok a közeli kávézóban. - rántottam meg a vállam, mire Bora felkuncogott.

- Ezt nem is tudta  Yoongi?

- Nem kérdezte. - rántottam meg a vállam.

- Azért mesélhettél volna. - rántotta meg a vállát, mire elmosolyodtam.

- Bocsi, máskor egyből mondom.

- Mi történt? - zavarta meg a beszélgetésünket Bora.

- Mármint? - kérdezte Yoongi vigyorogva.

- Mindkettőtök él. És nem veszekedtek. Minden... Normális. Ez nem normális nálatok.

- Összehaverkodtunk. - nevettem fel, majd a fiúra néztem mosolyogva és meglepődtem. Mert ő is mosolygott. Nem unott fejet vágott, nem gúnyos mosollyal figyelt, hanem egy őszinte vigyorral.

- Mondhatni úgy is. - szólt végül.

- Mit csináltok ti ott ketten? - kérdezte gyanakodva, mire én már szóltam is volna, hogy semmi számára érdekfeszítőt, amikor Yoongi megszólalt.

- Elég sok mindent csináltunk - mondta egy vigyorral a fején, mire hitetlenül karon vertem. Értetlen tekintettel nézett rám, mire Bora már el is kezdte a magáét.

- Csókolóztatok? Vagy összejöttetek? Vagy a hívásom mindent megzavart?

- Mi van? - sóhajtott fel Yoongi, fejrázva.

- Miért? Nem? - kérdezte szomorúbb hangon.

- Hát nem - kacagtam fel, de valamiért kissé elpirultam. - Na jó, leteszlek, hadd pihenj csak. - próbáltam lerázni szegényt, mert szeretem, de ilyenkor nagyon kellemetlen helyzetet tud elő varázsolni.

- Rendben, értettem. Nektek is jó pihenést, de az enyém jobb! Sziasztok! - ujjongott majd ki is nyomott.

- Ez a lány - nevettem fel kínosan, mire elvigyorodott.

- Nyugi, Jimin is teljesen ilyen. Nem véletlenül jöttek össze szerintem - rántotta meg a vállát.

- Ja - tűrtem fülem mögé a hajam, majd felsóhajtottam. - Unatkozom.

- Most már lassan én is. Megyünk valahova? - kérdezte meg, amitől valamiért a szívem táncra perdült és gyorsabban vert.

- Velem? Te? - ámultam, mire rám nézett és vigyorogva megrántotta a vállát.

- Barátok vagyunk, vagy mi.

Hali! Itt is van a rész, csak sajnos mostanában kevesebb időm van, gomene érte ^^
Megpróbálok sietni a részekkel, csak hát ja... Suli 😂❤

Ha tetszett, kommentbe nyugodtan írhatsz 😊💕
Sziasztok!