Nagyon jól éreztük magunkat. Mindenki táncolt mindent és mindenki mindenkivel valamit. Bár kezdett kissé kínossá válni, hogy Yoongival normálisan, más bandáktól táncoltunk, míg Boráék mindig valami romantikus módon.

- Próbáljátok ki, jó ez a tánc is! - mondta Jimin barátnője derekát szorosan fogva, ahogyan táncoltak.

- Nem az én stílusom. - vágta rá Yoongi.

- Inkább ezt kihagynám... - mondtam fintorogva, mire felháborodottan nézett rám.

- Oké, hogy nem vagyunk barátok, meg minden, de ekkora undort sem láttam valaki fején! - mondta, mire felnevettem. - Talán nem vagyok helyes? Nem tudom hogy vagy vele, de tudtommal majdnem mindegyik lány könyörögne ezért! - mutatott magán végig elégedetten. Megforgattam a szemeimet.

- Az nem azt jelenti, hogy minden áron táncolni akarnék veled valami lassú számra. - rántottam meg a vállam, majd miután leállt, gyorsan beindítottam valami pörgőset.

- Ó, szóval helyes vagyok? - kérdezte, mire felé kaptam a döbbent tekintetem.

- Mi?

- Azt mondtad, hogy ez nem azt jelenti... Szóval nem mondtad azt, hogy nem vagyok helyes. Hárítottál. - vigyorgott önelégülten, mire felkaptam a sapkám és neki dobtam.

- Elfelejtettem mondani. Nem arra fókuszáltam. Ronda vagy, mint a bűn. - nyújtottam ki a nyelvem, mire a hozzá dobott sapkát a fejére nyomta, ám hirtelen megállt a tettében, amikor hallotta, hogy mit is mondtam.

- Én? Ronda?

- Aha. - rántottam meg a vállam egyszerűen az arcába hazudva.

- Na, álljon meg a menet! - kezdett felém lépkedni, mire felnevettem és lépkedtem hátrább.

- Bora, ha nem térnék vissza, meghaltam. - szóltam, majd elkezdtem kiszaladni az udvarra, ahova ő is követett.

Nevetve fordulgattam hátra, miközben nevetve üldözött. Egy idő után megálltam, mert kifulladtam.

De Yoongi nem állt meg, hanem ahogy odaért hozzám, megragadta a vállaimat és nekinyomott a falnak.

Nagyon közel volt a mellkasa az enyémhez, feje is talán öt centire lehetett az enyémtől. Arcán egy halvány vigyor látszott csak, majd hirtelen elkomolyodott. Ezzel a tettével férfiasabbá tette az arcát és valamiért gyorsan kezdett verni a szívem.

- Szóval ronda vagyok? - kérdezte, mire bólintottam kissé habozva.

- Ja. - nyögtem ki, mire felemelte a szemöldökét. Egy darabig csak nézett, majd még közelebb jött, egyik kezével megfogta az arcom egyik felét, másik kezét a fejem mellett támasztotta a falnak és nagyon közel hajolt hozzám.

- Most is ronda vagyok? - suttogta, miközben a szívem már a torkomban dobogott.

Már mondtam volna, hogy igen, de nem jött ki szó a számon. Bólintani sem tudtam, mert olyan közel volt, hogyha bólintok, vagy lefejelem, vagy súrolom az orrát az enyémmel. Egyik lehetőség sem túl biztató.

Elvigyorodott.

- Én is így gondoltam. - mondta, és ellökte magát a faltól, majd elindult be. - Hé, nem jössz?

Próbáltam visszatérni a megdöbbenésből, kevés sikerrel, mire felnevetett, felém jött, megfogta a csuklóm, szigorúan a kezem felett, majd befele húzott a teremhez.

- Akkora egy idióta tudsz lenni! - szólaltam végül meg, amikor már bementünk az épületbe és épp a termünk felé tartottunk.

- Azt hittem, hogy már megszoktad. - nézett rám félvigyorral, majd belökte az ajtót és behúzott rajta.

- Merre a bánatba szaladtatok? - hajolt el Bora Jimin ajkaitól, mintha annyira érdekelte volna őket, merre is voltunk.

- Csak kint. - rántotta meg a vállát Suga, majd felém fordult. - Na, akkor táncoljunk, még van talán két és fél óránk.

- Kettő és egy negyed óra. - javította ki Jimin, mire legyintett.

- Annál jobb. Úgyis most már szívesen aludnék egyet. Jobb aludni, mint táncolni.- rántotta meg a vállát.

Miután persze lejárt az időnk és kiküldtek minket, elindultunk, mire Jimin megszólalt.

- Én hazamegyek, elfáradtam.

- Én is hazamegyek már. - mondta Yoongi is nyújtózva egyet, mire elmosolyodtam. Nagyon aranyosan nézett ki. Na jó, ha továbbra is ilyen normális lesz velem, a végén tényleg megtetszik. Már ezek a gondolataim is kétségbe ejtenek.

- Rendben. Hát akkor sziasztok! - intettem, majd odamentem Jiminhez, hogy megöleljem, ahogyan szoktam. Bora is odament hozzá és két csók között megölelte. Aztán Bora Yoongit is megölelte, mire Jimin és Bora is egyszerre néztek ránk.

Yoongira néztem, mire ő is felém kapta a tekintetét.

- Izé... Ilyenkor... - mondtam, mire felsóhajtott.

- Úgysem engednek el, amíg meg nem öleljük egymást, úgyhogy gyere. - intett a kezeivel felém, mire Bora bólogatni kezdett.
Ezt sem gondoltam volna. Megölelen Yoongit. Na, pont ezt nem tudtam elképzelni.

Sóhajtva léptem Yoongihoz nagyon közel, mire karjait derekamra rakta, amitől automatikusan a nyakába raktam a kezeimet és magához húzott.

Hirtelen illata megcsapta az orrom, ami enyhe őszibarack volt. Nagyot szippantottam a kellemes illatból, majd végül elengedtem, mire ő is elengedett.

- Szia, Yoongi. - köszöntem el végül, amikor sokáig néztük egymást, mire bólintott.

- Szia, Jiseol. - köszönt el, mire Jimin mellett elindult. Bora izgalmában oldalba bökött, amivel nem is lett volna gondom, ha nem teljes erejéből tette volna.

- Azta! - nyúltam oldalamhoz a fájdalomtól felnyögve, mire felkuncogott. - Van benned kurázsi.

- Bocsi, csak teljesen felpörögtem. Most összejöttetek? Nem is szeret táncolni, mégis felajánlotta, hogy jön, tuti volt valami. Nem olyan embernek ismertem meg, aki ilyen könnyen feladja az alvást - csillogott fel a szeme, mire oldalamat fogva indultunk az albérlethez, ami előtt álltunk.

- Egy ölelésből arra következtettél, hogy ettől össze is jöttünk? - kérdeztem hitetlenül, mire megrázta a fejét.

- Nem, te hülye. Hanem ma egész nap együtt töltöttétek az időt. - mosolygott, miközben kizárta az ajtót.

- Mert már megbeszéltük, hogy nem utáljuk egymást, ám még nem vagyunk barátok. Ez a kettő közötti állapot.

- Francba. - konyult le a mosolya. - A másik kettő közötti állapotban reménykedtem. Az valamiért szimpatikusabb helyzet.

- Másik? - néztem rá értetlenül, mire bólintott.

- A barátok és a párok közötti.

- Ó, fogd már be! - nevettem fel, majd levetettem magam a kanapéra, cipőstül.

- Hol van a sapkád? - kérdezte, mire a fejemhez nyúltam.

- A.... Sapkám. A sapkám! - ugrottam fel körbenézve, majd elgondolkodtam. - Hol hagytam el?

- Nem az a sapka volt az, amit Yoongi hordott? Mert rajta is volt egy a végén...

Mint a villámcsapás, úgy csapott le rám az emlék. Nála maradt. Egy megkönnyebbült sóhaj tört fel a torkomból.

- De, az az enyém volt. Szerintem írok neki. - mondtam, mire Bora megállított.

- Megadom a számát. SMS-t írj, ott elérhetőbb - mondta, mire bólintottam és a telefonjából bemásoltam a számot.

Én: Szia, Yoongi! Nálad maradt a sapkám :P

Yoongi: Jiseol, te vagy az?

Én: Nem, a szomszéd bácsi -_-

Yoongi: Á, arrogancia... Te vagy az. Amúgy igen, nálam maradt.

Én: Igen, tudom. Valamikor visszakapom?(: Az a kedvencem.:((

Yoongi: Hmm, holnap megyünk Jiminnel hozzátok, akkor viszem.

Én: Köszi((((:

Yoongi: Mi ez a sok smiley?

Én: Szeretek smiley-kat írni ^^

Yoongi: De ne.

Én: Most miért? :((((

Yoongi: Mert ne, zavar.

Én: Jó, na, de én megyek filmet nézni Borával. Még nem tud a programról, de majd megtudja :D

Yoongi: Azta, nem olvasol vagy tanulsz?

Én: Tenném, de törődnöm kell a barátnőmmel, plusz tartom magam, hogy megtaníts rappelni.;)

Yoongi: Hát jó. Ja és tudom, hogy direkt rakod a hangulatjeleket a végére...

Én: Lebuktam X3

Yoongi: Na, megyek aludni. Jó éjt, vagy mi.

Én: Jó éjt neked is ^^

Mosolyogva néztem az üzeneteinkre. Na, most már itt tartunk. Tegnap annyira utáltuk egymást, mint a fene, ma meg már írogatunk. Nagyon furcsa.

- Te most tényleg a beszélgetéseteket olvasgatod? - kérdezte Bora, mire hirtelen elsötétítettem a telefonom képernyőjét.

- Nem. Most fejeztem be. - mondtam ránézve.

- Ahha. - mondta bólogatva, de látszott, hogy nem hisz nekem, mivel egy eszméletlen nagy mosolyt villantott mellé.

- Inkább gyere és nézz velem filmet. - rántottam le magamhoz, mire nevetve huppant le a fejem mellé.

- Mit nézzünk?

- Bármit, csak ne a Train To Busant. Láttuk már vagy ezerszer -mondtam nevetve, mire felnevetett.

- Akkor keresek valamit.

- Vagy nézzünk doramát! - ajánlottam fel, mire bólintott. - A W az jó? Elkezdtem és úgyis kíváncsi vagyok a végére. - mondtam mosolyogva, mire bólintott.

- Oké, benne vagyok. - kezdte összeszerelni a gépet a tévével, én meg addig Yoongin gondolkodtam.

Valamiért utált. Most igaz, hogy nem, de mi változott?

Kevesebbet tanulok, ez igaz. De ez lenne az oka, hogy megkedvelt valamennyire? Biztos nem.

De ha mégis, ezért miért utált? Valami rossz emléke van a stréberekkel? Vagy talán unja őket és nem bírja? Vagy ő is az volt de mára megbánta?

Túl sok kérdésem volt és zavart. Egy nap úgyis rákérdezek, de még nem merem. Félek, hogy megbántom.

Miért érdekel engem ez ennyire?

- Élsz még? - kérdezte Bora kizökkentve a gondolataim közül, mire ijedten kaptam felé a fejem.

- Persze, bocsi, csak elgondolkodtam. - rántottam meg a vállam, majd a már előkészített és elindításra váró sorozatra néztem. - Nézhetjük? - kérdeztem, mire bólintott.

***

- Ó, Lee Jong-suk mennyire helyes! - olvadoztam, mire Bora felkuncogott.

- Én már nem mondhatok többé semmit róla, mivel foglalt vagyok.

- Ő lesz a férjem. - fordultam meg a kanapén és a támláján pihentettem a lábam, míg Lee Jong-sukot fejjel lefelé néztem, ahogy éppen beszél.

- Majd meglátjuk. - nevetett fel.

- Vajon hogyan csókol? - kérdeztem ujjamat a számra téve, mire megbökdösött.

- Hallgass már! Szerinted én tudom azt? - emelte fel a szemöldökét, mire felé fordultam.

- Örülök, hogy ennyire szereted Jimint. Senkinél nem ragadtál le ennyi ideig és ennyire. - mondtam mosolyogva, majd áradozva néztem újra a képernyőre. - Azok a dús ajkak... Tuti őrjítően csókol! És most már kettőnk közül csak az enyém!

- Te aztán beteg vagy... - röhögött. - És Yoongi iránt miért nem érdeklődsz ennyire?

Kérdése megdöbbentett és felé fordítottam fejemet.

- Mi van? Yoongi? - húztam fel a szemöldököm, mire bólintott.

- Ő miért nem tetszik? Neki is ilyen telt ajkai vannak, vagy mi. - mondta, mire felnevettem.

- De Yoongi a kinézete mögött egy bunkó önelégült fiú. Jó, most nem az, de ki tudja mikor lesz megint ilyen bunkó? Amúgy meg egyáltalán nem ilyen szája van.

- Mert Lee Jong-sukról honnan tudod, hogy nem bunkó? - kérdezett vissza ésszerűen.

- Tudod, Yoongit is helyesnek tartottam, amikor láttam. Aztán megismertem. Jong-sukot nem ismerem, de ahogy a média mutatja, igazán kedves fiú. Addig pedig tetszeni fog, amíg be nem bizonyítja, hogy egy bunkó. - rántottam meg a vállam, majd a film felé fordultam és a leállított Jong-suk felé tartottam a két kezem. - Kérlek, ismerj meg engem!

- Azt hallottam, hogy leszerződött a YG-nél. - mondta témát váltva, mire felé kaptam a fejem.

- Jong-suk?

- Ki más? - nevetett fel.

- De hiszen azt még tudom is, hogy merre van. - csillant fel a szemem, mire egyből megrázta a fejét.

- Nem. Felejtsd el. Nem járkálsz direkt ott, hátha arra jár. - látott bele a fejembe.

- De miért nem? - kérdeztem. - Csak egy autogramról van szó! - hisztiztem, mire megrázta a fejét.

- Nem szégyenítesz meg! - mondta még mindig ellenezve tervemet, mire végül megfordultam és normálisan elhelyezkedtem a kanapén.

- Egyszer csapnék ki a hámból, akkor sem engeded. - ráztam nemtetszően a fejemet.

- Az nem azt jelenti, hogy viselkedj úgy, mint egy sasaeng. - rázta a fejét hitetlenül, mire felsóhajtottam.

- Nem vagyok az... Nem támadnám le, még csak el sem mondanám senkinek...

- NEM! - szakított félbe, mire bólintottam.

Akkor nem.

***

Egy idő után éreztem, hogy mindjárt elalszom, így felkászálódtam és az alvó Borára néztem. Gondoltam, lemegyek addig fürödni, amíg felkel, így felszaladtam és gyorsan próbáltam a fürdőbe menni halkan.

Miután már teljesen kész lettem, és a kedvenc pizsamámat felvettem, gondoltam lemegyek gyorsan, hogy Borára rálessek.

Még mindig aludt, így leállítottam a sorozatot, majd megpróbáltam felemelni, hogy a szobába aludjon.

Elbírtam, bár kissé nehezen, ám gyors léptekkel indultam meg karjaimban Borával a szobánk felé, hogy még azelőtt le tudjam tenni az ágyra, mielőtt kicsúszna a kezeimből.

Hát, végül az lett, hogy mire beértem, Borát szinte az ágynak dobtam, amitől persze fel is kelt.

- Mi a szart csinálsz? - kérdezte félig kinyitva a szemeit, kíváncsian nézelődve, hogy a szobában van.

- Behoztalak, hogy tudj aludni, észlény. - mondtam, mire halványan elmosolyodott becsukott szemekkel.

- Köszönöm, Jiseol. - mondta, majd betakarózott és elfordult. - Jó éjt!

- Jó éjt! - köszöntem el, majd én is bebújtam az ágyba. Hát, akkor reggel fog fürdeni és reggel cserél ruhákat. Nekem mindegy.

Sziasztook! Bocsi a lapos és rövid részért, mára csak ennyi tellett tőlem <3 de ígérem, hogy próbálok valami izgalmassal előrukkolni ^^
Ha tetszett, vote és írhatsz is ^^ remélem tetszett :)

További szép reggelt/delet/napot/estét/éjszakát! ❤ ki mikor olvassa ^^