Már egy egész hete, hogy megismertem az aranyos, jó fej és kedves Yoongit. Ja, várj, ez így nem igaz. Az aranyos, jó fej és kedves Jimint. Yoongiról csak két szó jut manapság eszembe: idióta paraszt. 

Az egyik nap megint itt volt Jimin és Yoongi, ám  valami miatt kicsit jobban megviselt, amit mondott rólam, mint általában bármikor. Pedig csak a szokásosat mondta: Idióta stréber, egyedül fogsz meghalni, a végén talán elszökök a tanárommal, stb... Meg még annyit, hogy nem véletlenül nincsenek barátaim, és nagyon berágtam rá. Talán a női problémák miatt lehetett ez, ami havonta egy hetet meglátogat, mint akkor aznap, de lehet, hogy egyre jobban nyomták a szavai súlya a szívemet. Ki tudja.

A lényeg, hogy megsértődve felmentem az emeletre, és nem törődve velük, sem a szívemmel, a velük töltött idő helyett még csak azért is olvastam és átnéztem a jegyzeteimet.

És ez egész héten így ment...volna. Ha persze az az idióta nem akarná mindenbe beleütni az orrát. Bár, ahogy most visszagondolom, hálás vagyok neki. De csak sorjában...

Épp színes kiemelőkkel a kezemben húzogattam ki a legérdekesebb részeket, amiket jobban meg kell jegyezni - legalábbis szerintem -, amikor Bora jött be a szobánkba.

- Ma megint jönnek a többiek. De ha megkérhetlek, most gyere le te is, Jiseol. - kért meg, mire felsóhajtottam.

- Minek? 

- Mert ma tervezzük el, hogy négyen mennénk valahova. - rántotta meg a vállát, mire felsóhajtottam, és inkább megint a jegyzetek felé fordultam.

- Nem szeretnék ott lenni, ahol nem szívesen látnak. - mondtam ki a gondolataim, mire felhorkantott.

- Egyedül Yoongi nem lát szívesen. Ha mind elleneznénk, egy, nem hívnánk meg, kettő, egyből a buliba mennénk, hiszen hármunknak az tökéletes. De mivel szeretné Jimin is és én is, hogy velünk töltsed végre újra az időd, most kitalálunk holnapra valami jó programot. - simított végig a karomon, mire letettem a kiemelőfilceket.

- Csak megzavarnálak a romantikában titeket. Plusz meggyűlne a bajod velem és Yoongival. - hoztam fel az észérveket, hiszen ezek megakadályozzák, hogy ők is élvezzék a programot.

- Tudod, megéri, csak hogy velünk légy. Nézd meg, - mutatott ki az ablakra, ahol épp az imént parkolt le valaki, biztos PARK Jimin. Haha, na jó, ez rossz volt. - Még soha nem tartott egy kapcsolatom ilyen sokáig, mert igen, összejöttünk négy napja. És basszus, élvezem, hogy ilyen sokáig vele lehetek. Valamiért nem akarom eldobni. És ebben az örömömben szeretném, ha te is benne lennél. Ha ennek az is az ára, hogy egész nap téged és Yoongit hallgassam, ahol durvábbnál durvábbakat mondtok egymásnak. - emelte fel a kezeit tehetetlenül. - Boldog vagyok. Kérlek, legyél velem te is boldog!

Egy darabig csak néztem a felajánlott kezét, majd felsóhajtottam és megragadtam. Mosollyal az arcán felhúzott álló helyzetbe, majd együtt indultunk le várni a többieket is.

Bora helyett most én nyitottam ajtót egy apró mosollyal az arcomon.

- Szia éd.... Jiseol? - lepődött meg Jimin, hogy nem az ő "édesével" találta szembe magát.

- Azta. - dörmögte mögötte valaki, aki nem más volt, mint az én életem reménytelensége és megkeserítője, Min Yoongi. - Tudod még, mi az, hogy közösség? Nem égtél szénné, amikor rád sütött a Nap?

- Na, már csak te hiányoztál nekem. - sóhajtottam, majd megöleltem Jimint, ahogyan általában köszönteni szoktuk egymást. Igazából itt mindenki mindenkit megölel köszöntéskor, csupán Yoongi nem ölel meg engem. Ja, és én sem ölelem meg Yoongit. Ez azért egy nagyon fontos információ volt.

- I miss you too. - kacsintott egyet, majd ívesen kikerülve ült le a nappaliban egy székre.

- Azta, google fordító? - kérdeztem rá gúnyosan, majd becsuktam utána az ajtót, mivel Jimin meg Borával ment be.

- Na, mi van, stréber? Négy nap kellett, mire ezt a beszólást összegyűjtötted? - vonta fel a szemöldökét.

- Képzeld, az elmúlt négy napban igazán hasznos dologgal töltöttem el az időmet. - húztam ki magam.

- Szocializálódtál? Ja, bocs, azt te nem tudsz. Akkor várj... Tanultál? - szólt unottan, mire inkább Jiminre néztem.

- Akkor hova megyünk? - tereltem a témát. Nem tudom pontosan miért, de most kissé szégyeltem kimondani, hogy minden áldott percemben tanultam.

- Épp erről kéne beszélgessünk. - mondta Jimin, majd Yoongira nézett. - Most nyugodj le és szépen szocializálódjál te is, ha mindig ezzel jössz.

- Ott a pont! - örültem meg, Jimin mentése miatt.

- Fogd be, stréber. - oltott le egyből.

- Fapofa. - mondtam neki unottan.

- Könyvmoly.

- Nőcsábász. - vágtam vissza.

- Buzgómócsing. - felelt.

- Lajhár.

- Felakasztom magam. Nem bírom. - mondta Bora, mire Jimin halkan felkuncogott, majd megpuszilta barátnőjét.

- Én már csak röhögök rajtuk.

- Mindenki  mondjon egy helyet, hogy hova menjünk. - ajánlottam fel az ötletet.

- Gondolom neked vagy az egyetem lesz, vagy egy könyvtár. - morogta Yoongi, mire felhúzott szemöldökkel néztem rá. Ő provokál. Most sem én kezdtem. 

- Neked gondolom szórakozóhely, vagy sztriptízbár... - vágtam neki a szavakat, majd a többiek felé fordultam. - Inkább kezdj az ötleteléssel te, Jimin. - ajánlottam fel gyorsan, mielőtt Yoongi ismét vissza tudna szólni.

- Igazán jó ötlet. - bólintott Bora.

- Hát, mehetnénk vidámparkba. - ajánlotta fel.

- Szerintem menjünk valami kinti élményfürdőre. - ajánlotta fel Bora, mire köhögtem egyet. - Á, akkor ez kilőve. - jutott eszébe női problémám, ami bizony holnap még lesz. - Akkor menjünk táncolni. - mutatott fel egy újabb ötletet a lány, mire bólintottam. Az még megy is így.

- Ezt akartam mondani.

- Nekem nyolc. Mehetnénk a könyvtárba táncolni. - mondta Suga, mire gyilkos tekintettel néztem rá.

- Szállj már le rólam. Komolyan, úgy viselkedsz, mintha valami állat lennék, aki el akarja előled venni a csontot.

- Vagy csupán visszahozod a régi hányingerem egy másik csont miatt. - vágta rá, mire értetlen tekintettel néztem rá.

- Hogy mi? 

Nem tudtam ezt felfogni, bármit is jelentett, amit mondott.

- Semmi. Az ilyen idióták, mint te, nem fogják megérteni. Tudod mit? Tanuld meg. - mondta tömény gúnnyal a hangjába, mire felálltam a nemrég elfoglalt ülőhelyemről.

- Most meg mi a fene bajod van? Állandóan te kezdeményezel a vitákban, plusz egyre bunkóbb vagy.

- Mit vártál? Utállak, utálom a stílusod, irritáló vagy, zavar, hogy antiszociális vagy, ha a tanulásról vagy a barátokról van szó. Az egész lényed irritál. - vágta nekem a nyers szavakat, mire kissé lehajtottam a fejem.

- Fogd be. - suttogtam, de nem tette azt, amit kérek.

- Bármiben merek fogadni, hogy mielőtt megérkeztünk volna, tanultál. - mondta. - Őszintén, nem értem Borát, hogy minek is hozott téged aznap abba a buliba. - mondta, mire belefúrtam a tekintetem az övébe.

- Fogd. Be. - ismételtem magam még mindig halkan és szótagolva.

- Egyszerűen irritál, hogy a külső eltakarja a romlott belsőd. Tudom, hogy a tanulás jó, meg minden, de ha túlzásba viszi valaki, annak rossz vége lehet. És igazából nem értem, hogy minek mondtam el, hiszen pont leszarom, mi is lesz veled...

- Yoongi. - szólt halkan Bora is, amikor látta, hogy a pumpa egyre jobban megy fel bennem.

- ... hiszen úgyis egyedül fogsz meghalni a tankönyveiddel és egy két könnyen kapható férfivel. Lesz egy jól kereső munkád, ismert leszel, de nem lesz semmi boldogság az életedben. Tudod mit? Én meg jót fogok röhögni majd a nyomorodon.

- Azt mondtam, hogy FOGD BE! - kiáltottam el magam sírva. Kihozta belőlem, igen. Nem tudom, mi történt velem, hogy most ezt így a lelkemre vettem. Eddig ezt hallgattam, most miért fájt hirtelen ennyire?

- Fáj az igazság? - kérdezte gúnyosan.

- Képzeld, igen. - zokogtam fel és próbáltam normalizálni a légzésem, hogy el tudjam mondani, amit akarok. - Tessék, kimondom: Igazad van. Egy szerencsétlen egyed vagyok, akinek egyetlen barátja van. Őszintén, azt se tudom, hogy kedvelhet engem egyáltalán. Egy idegesítő, tanulás őrült lány vagyok. Sokszor elhanyagolom miatta, és azelőtt annyit se tudtam neki teljesíteni, hogy elmenjek vele buliba. Igen, biztos vagyok benne, hogy ha így folytatom ezt tovább, akkor nagyon jól kereső munkám lesz. Most már abban is tisztában vagyok, hogy ennek ára van. De az én nyomorult és szerencsétlen életemnek nem mindegy? Ahogy mondod, egy romlott lány vagyok, de eddig ezt senkit nem zavart. Vagy ha zavart is, nem mondta el. Te meg nap mint nap vágod azt a fejemhez, amit már réges-régen tudok. Hát tudod mit? - kérdeztem gúnyosan. - Rendben. Te nyertél. Maradok a szokásos szürke kisegér, de most már eltűnök a látókörödből. Bocsáss meg, Bora, hogy ezt is tönkre teszem neked, de holnap nem megyek veletek. Nem illek ebbe a csapatba. - fordultam most a lány felé durván letörölve a könnyeimet, majd ismét Yoongira néztem, mélyen belefúrva a semleges tekintetbe a szemeimet. - Most pedig ha nem bánod... Tanulnék. - dobtam neki egy gúnyos megjegyzést.

A hosszú monológom után senki nem szólalt meg. Körbenéztem mindenkin, majd a forró könnyeimet letörölve futottam be a szobába, ahol tovább folytattam a tanulást zokogva.

Yoongi pov.

Amikor felszaladt, nem tudtam felfogni, mi is történt. Mintha megsértődött volna. Vagy valamibe nagyon beletapostam, amibe nem kellett volna.

- Ez most minek volt jó? - kérdezte Bora hirtelen a kialakult csendben, még mindig a lány hűlt helyét nézve.

- Én csupán azt mondtam, amit eddig. - mondtam fejemet megrázva. - Az igazat. Hogy teljesen irritál, hogy olyan, mint Ő. 

- De ő honnan is tudna az exedről? - háborodott fel most meglepetésemre Jimin. - Ő eddig ebből élt. Szerinted olyan könnyű erről leszokni valaki szavai miatt? Ha már tudatni akarod vele, úgy kellett volna szépen adagolni, mint ahogy Bora tette. Sokat változtatott rajta eddig. Érzelmeket mutatott magán rajta és a családján kívül, olyan ismeretlen helyre ment, ahova soha nem akart és ki akart kapcsolódni. Lassan nem vitte volna annyira túlzásba. De te a hirtelen igazságrohamoddal mindent tönkretettél. - rázta a fejét. - Yoongi, te nem ilyen vagy. Mikor bántanál egy kedves, ártatlan lányt?

- Ártatlan? Ő? - köptem a szavakat.

- Igen, ő az. - mondta nyugodt tekintettel Bora. - Soha nem volt kapcsolata, soha nem csalt meg senkit. Amikor Jiminnel összevesztünk, elmondtam neki, hogy mi történt. Megvigasztalt és mondta, hogy mindenképp érdeklődjek felőled. Aztán amikor meséltem, hogy megcsaltak, mert igen, ennyit elmondtam, egyből rám parancsolt, hogy kérdezzek a hogyléted felől, hiszen nehéz lehet neked. Ő csak segíteni akart már akkor. Most meg csak azért, mert ő is széttanulja az agyát, mint Taeyeon, egyből rühelled. Tudom, hogy nehéz volt,  de ez már gyerekes. Még csak barátok sem vagytok, nemhogy egy pár lennétek, aki csak úgy megcsal!

Szíven ütött valahol, hogy igaza van. De tartottam magam.

- Nem az én hibám, hogy nem tudom elfogadni. - rántottam meg a vállam.

- Igenis a te hibád. Lehet, hogy Jiseol már annyira beletemetkezik a tanulásba, hogy sehova nem mozdul ki, de neki is megvannak a saját okai. Ha észrevetted volna, azért utál, mert te is utálod őt. - sóhajtotta Bora. - Most biztos, hogy egy jó darabig azon kell dolgozzak, hogy újra összekaparjam, de egyre kérlek. Bármikor találkoztok, viselkedj ugyanúgy, de ne legyél ilyen durva. Mivel ha hiszed, ha nem, alapból látszik, hogy bír téged. Bocsi, bírna téged. 

Felsóhajtottam, majd semmi gondolkodás nélkül elindultam a szoba felé, ahol a lány tanult.

- Ne! - szólt Bora, de nem is hallottam meg.

Kopogtam egyet, ám nagyon halk szipogáson kívül nem hallottam semmit.

- Hé, stréber. - szóltam kissé halkan, ám erre sem válaszolt. - Talán kissé túlzásokba estem.

Ismét csend.

- Igaz, amit mondtam, de nem ilyen durván. 

- Kérlek, hagyj magamra... - hallottam halkan a hangját. - Apropó ne szabadkozz. Teljesen igazad van. Csak nehezen viselem a kritikát. Majd megtanulom elfogadni. - mondta ironikusan, mire megráztam a fejem.

- Reggel nyolckor öltözz fel és megyünk közösen táncolni négyen. - jelentettem ki, miközben a szemem sarkából láttam, hogy Bora megdöbben.

Igen, én tényleg túlzásba vittem. Csak azért bántottam, mert Taeyeon jutott róla az eszembe. Egy barom vagyok, az is biztos.

Taeyeon az ex barátnőm volt. Komolyan szerettem, aztán együtt mentünk egyetemre. Az utolsó években annyira sokat tanult, hogy nem nagyon tudtunk találkozni. Ám egyik nap meg akartam lepni, hogy egy tanulós napot kihúzzunk és helyette együtt menjünk valahova randizni, ám amikor benyitottam hozzájuk, Taeyeon egy fiúval feküdt és néztek egy filmet, miközben néha-néha egy kis csókot váltottak.

 Akkor esett le nekem ott, Jiseol ajtaja előtt, hogy rajta akartam kitölteni a bosszúmat.

Hogy lehetek ekkora barom?

Sajnálom, hogy ilyen rövid lett ^^ 

Próbáltam egy kicsit most már mozgatni a sztorit, remélem tetszik ^^

További szép reggelt/napot/estét! ❤