"Veszett szerelem! Szerelmes gyűlölség!
Ó, valami, mi semmiből fogant!
Ó, súlyos könnyűség, komoly üresség,
Gyönyörű alakok torz zűrzavarja!
Ólompehely, hidegtűz, éberálom,
Beteg egészség, minden, ami nem!
Így szeretek én, s ezt nem szeretem. "

Újrakezdtem a Rómeó és Júliát, ám nem tudom, mit akar ez jelenteni. Pontosabban de, értem, csupán az érzésen gondolkodok. Soha nem szerettem, és nem tudom, milyen is ez.

Szeretni sok mindenkit szeretek. De szerelemből senkit nem szerettem és nem is szeretek. Milyen is lehet az? Nehéz, ami a szívemet nyomja minden áldott percben, vagy talán öröm? Ha egyszer meglátom az oppámat, milyen lesz? 

Ezen gondolkodtam, miközben a Shakespeare művet forgattam a kezemben.

- Jiseol-eonni, mi jót csinálsz? - kérdezte Bora mellém huppanva ártatlan bociszemekkel.

- Shakespeare-t olvasok. Mit akarsz? - kérdeztem visszalesve a könyvbe, próbálván nem leragadni.

- Mi? Én? - játszotta a hülyét, mire sóhajtva letettem a könyvet és felé néztem.

- Na mondjad. Kíváncsi vagyok, mit akarsz velem közölni, esetleg kérni. - mosolyodtam el.

- Jimin találkozni akart velem, de mondtam, hogy ma nem megyek innen el, mert nincs kedvem.

- Igen, és? - kérdeztem, mert tudtam, hogy nem csak ennyit akar mondani.

- Azt mondta, hogy ide jön hozzánk Yoongival... - mondta ki gyorsan, mire megforgattam a szemem.

- Yoongi mit keres majd itt? - kérdeztem.

- Mert közös barátunk és nem akarjuk, hogy unatkozzon. - mondta, majd kérlelően tekintett rám. - Jöhet ide?

- Mindegy igazából a véleményem, úgyis jön, nem? - kérdeztem az egyértelműt, visszavéve a kezembe a könyvet.

- Hát, igen, de nem akarom, hogy rosszul érezd magad. - mondta, mire őszintén elmosolyodtam.

- Kedves tőled. De nem értek valamit, amin eddig gondolkodtam. - mondtam neki, ismét letéve a könyvet.

- És mi az? - kérdezte nagyokat pislogva.

- Veled az elején nem kezdett ki Yoongi?

Nem nagyon szólalt meg, és a párnámmal játszott, mire rájöttem, hogy volt valami ott.

- Elmeséled? - szólaltam meg megint, mire bólintott.

- Az elején őt néztem ki magamnak. Próbáltam felcsípni, de mondta, hogy neki semmi szüksége most kapcsolatra, el is felejthetem. Elkezdtünk beszélgetni, és nagyjából összebarátkoztunk, aztán jött Jimin... Yoongi mondta, hogy Jimin egy nagyon aranyos fiú, és mint látod, Yoonginak köszönhetem, hogy most Jiminnel vagyok. Jó, még nem járunk, de már ott tartunk, hogy féltékeny ő is és én is. - mondta el a kis sztoriját, mire bólintottam.

- Téged legalább jó fejnek tart.

- Tudod... Megvan az oka, amiért nem nagyon kedvel téged... - mondta halkan, amire persze egy értetlen tekintettel néztem rá.

- Mi rosszat tettem vele? - kérdeztem. - Bár kit érdekel? Én sem bírom őt, nem szeretem, akik csak játszanak a lányokkal vigasztalódásból. - mondtam, és már nem is voltam kíváncsi, miért nem bír. Bora ahogy látom tudja, de inkább nem faggatom. Ha akkora dolog, Yoongi is képes lenne elmondani.

Mivel neki nem volt több mondandója, én meg nem szóltam volna úgyse ehhez a témához, inkább visszavettem a könyvet a kezembe és olvastam tovább, amíg Bora Jiminnel telefonált, hogy nyugodtan jöhetnek.

***

Még mindig olvastam, amikor Bora szólt, hogy itt vannak és hogy most idejönnek.

- Oké, addig ezt gyorsan elolvasom. - mondtam, mivel nagyon belemélyültem a már olvasott, mégis izgalmas könyvbe.

Hallottam, ahogy beengedi őket és Jimin halkan nevet, de a többire nem figyeltem, mert beleéltem magam a Rómeó és Júliába. Ilyenkor úgy érzem, hogy igazából szerelmes vagyok, de nem tudom, mi is az a szerelem. Vicces, mi?

Egyszer csak valaki kiszedte a kezemből a könyvet, majd becsukva eldobta a másik ágyra. Mérgesen néztem fel, amikor szembe találtam magam Yoongival.

- Most ezt miért kellett? - kérdeztem a könyvem után nézve, mire megrántotta a vállát.

- Vendégeid vannak, illetlenség, hogy nem törődsz velük. 

- Akkor törődök veletek. -  mondtam sóhajtva egy utolsó szomorú tekintetet küldve a könyvemnek, majd feléjük fordultam. - Szia, Jimin! - köszöntöttem a szürke hajú fiút, mire az odajött hozzám és megölelt.

- Szia, Jiseol. - kuncogott. Felocsúdtam a meglepődésből és óvatosan visszaöleltem.

- Gondoltam a közös filmnézésre. - mondta Bora, mikor elengedtük egymást Jiminnel. - Akartok, vagy valami más ötlet?

- Szerintem az jó. - mondtam, mire Jimin is bólintott.

- Nekem viszont mindegy. De ha nyálas lesz, tuti, hogy kimegyek innen. - mondta Suga, mire Bora és Jimin kuncogni kezdtek.

- Mondanám azt, hogy nézzünk horrort... - kezdte Bora - de Jimin nem bírja nagyon, így valami sci-fi vagy enyhébb horror lehetne. - ajánlotta tovább, mire Suga mondott egy filmcímet.

- He? - kérdeztem igen értelmesen, mire ismét felém mutatta azt a gúnyos tekintetét.

- Ez egy nagyon jó film címe. Horror, reális, de enyhe és van benne humoros rész is. Lehet, hogy te még nem láttad, gondolom amikor kijött, tanultál. - mondta, mire felnevettem.

- Igen, lehet. De legalább igazán hasznosan töltöttem az időt, amíg gondolom te megnézted moziba.

- Ó, hidd el, igazán hasznosan töltöttem azt a napot. - nézett rám összehúzott szemekkel.

- Na, ebben kvittek vagyunk... - néztem rá hasonlóan, majd egy kemény percig egymást gyilkoltuk a szemünkkel.

- Gyerekek... Nyugi van. - szólt Jimin, majd megszólalt. - Fent van az interneten, úgyhogy a laptopot hozzácsatlakoztatom a tévéhez.

- Addig valaki csinálhat pattogatott kukoricát. - szólt Bora is, mire bólintottam.

- Ki milyent kér? - kérdeztem körbe.

- Lehetne sima sós. - mondta Yoongi, mire bólintottam.

- Akkor a sajtos mindenkinek jó? - kérdeztem, mire mindenki a fekete hajú fiúra nézett.

- Gyerekes vagy, mondták már?

- Te meg idegesítő, mondták már? - emeltem fel a szemöldököm.

- Jó hatással van Jiseolra, Yoongi. - mondta hirtelen Bora. 

- Én? - nevetett fel. - Miért is?

- Mert eddig félénk volt, de neked mer visszapofázni.

- Mert nem becsülöm nagyra, ahogy ő sem engem. - mondtam, mire bólintott.

- Ebben igazat adok. Kölcsönösen utáljuk egymást, ez így jó. - mondta, majd felsóhajtottam.

- Akkor sós vagy sajtos? - kérdeztem, mire mindenki mást mondott. 2 sós és 2 sajtos lett.

- Akkor csípős lesz. - mondtam, mire mindenki helyeslően bólogatott.

Kimentem megcsinálni a pattogatott kukoricát, addig elgondolkodtam. Most, hogy per pillanat nem kell tanulnom, végre tényleg pihenek. Az olvasással is tudok pihenni, de így, hogy lett egy kis közösségünk, valamiért jobb. Csak Yoongit kell még megszokjam. De ha ők buliba mennek, én inkább kimaradok belőle, az biztos. Onnan úgysem hiányolnak, fogadni merek. Őszintén, én sem hiányolom onnan magamat.

A mikró csipogó hangjára eszméltem fel, ami jelezte, hogy kész a popcorn.

Miközben azzal sétáltam be, még meghallottam Jimin mondatát.

- Attól, mert ebben hasonlítanak, békén kéne hagynod. Ő más. 

- Ki más? - kérdeztem pofátlanul, tudva, hogy nem nekem lett intézve a kérdés.

- Mi közöd hozzá, stréber? - kérdezte Yoongi unottan.

- Semmi, de akkor is megkérdeztem, mert kíváncsi vagyok. Fapofa. - mondtam unott tekintettel, majd leültem a kanapéra Bora mellé, aki aggódva nézett rám.

- Ide rakom, hogy ha kell, mindenki pont elérje. - raktam a popcornt középre, hogy mindenkinek egy karnyújtásnyira legyen csak.

- Most meglepődtem. - mondta Yoongi.

- Min? - húztam fel a szemöldököm.

- Hogy a stréber is fog filmet nézni. Azt hittem, hogy elvonulsz addig olvasni.

- Tudod, nem vagyok antiszociális. Plusz, szeretek  társaságban lenni. Bár ha van egy ilyen idegesítő fapofa, mint te vagy... - gondolkodtam, mire szemei szikrákat szórtak.

- Nem is tudom, kettőnk közül melyikünk az idegesítőbb...

- Mindketten rohadtul idegesítőek vagytok. - mondta Bora idegesen, mire mindketten felé kaptuk a fejünk. - Tudnátok már kussolni, a film erejéig? Köszi. - meg sem várta a válaszunkat, már előre is nézett és elindította a filmet. 

Még egy unott tekintetet váltottunk Yoongival, majd a filmet kezdtük el nézni.

Szegény Jimin Borát magához ölelte, mintha meg kéne védeni, közben ő ijedt meg a legtöbbször. Volt, hogy Suga köhögött egyet, mire felugrott hirtelen.  

Persze a kínos pillanatok sem maradhattak el.

Yoongi úgy pihentette a karjait, hogy a kanapé két szélére rakta őket. Épp nyúltam a pattogatott kukoricáért és amikor visszahajoltam, a keze valahogy annyira előrecsúszott, hogy ahogy egy kicsit erősebben nekinyomtam a hátam a kanapénak, a keze szépen a vállamra csúszott.

Először értetlenül nézett előre, majd lassan visszahelyezte a kezeit az eredeti helyükre.

- Esetleg ne zúzz szét mindent. - suttogta még most sem nézve rám.

- Én lakom itt. Azt csinálok, amit akarok. - rántottam meg a vállam.

- Pofa be! - intett minket csöndre Bora kedvesen. - Tuti kinyírják őt is!

Jimin ijedten tekintett a lányra, majd inkább a filmet nézte tovább.

- Chh. - nevettem fel halkan, majd inkább én is néztem tovább a filmet.

Ám Yoongi sem volt semmi. Mintha élvezte volna, hogy szívathat.

Ezután az incidens után egyszer megint odacsúszott a keze, majd simogatni kezdte a vállamat. Értetlenül tekintettem rá, mire egyszer csak megpöckölt.

- Á! Idióta! - löktem el a kezét, majd visszapöcköltem, amit nem nagyon akart engedni.

- Komolyan azt hitted, hogy csak úgy megsimogatlak? - kérdezte gúnyos mosollyal, mire összehúzott szemekkel megráztam a fejem.

- Nem, meg is lepődtem. De nagyon gyerekes vagy. 

- Kuss! - ordított ránk Bora ismét, mire együtt fordultunk a tévé felé vissza.

A film végén nyújtózkodva álltam fel a helyemről.

- Hát, ez a film igazán érdekes volt attól függetlenül, hogy te ajánlottad. - dicsértem meg Yoongit a maga módján, mire felciccegett.

- Legalább nekem van életem, hogy ismerjek is ilyen filmeket.

- Mintha nekem annyira nem lenne életem. - tiltakoztam egyből a véleménye ellen.

- Ó, szóval van? - kérdezte felvont szemöldökkel, mire karba tettem a kezem.

- Igen, ez egyértelmű. - tartottam ki a magam igaza mellett, mire Bora közbeszólt.

- Elég legyen már! Veletek sem nézek többet filmet.

- Dettó. - mondta most Jimin, mire egymásra mosolyogtak, majd egy aranyos csókot váltottak.

- Én sem nézek ezzel a barommal. - mutattam Yoongira, mire felkuncogott cinikusan.

- Dettó. - utánozta Jimint, majd egymásra néztünk.

Egy könyvbeli jelenet azt írná, hogy a csókot is leutánoztuk. De neem, ez itt kérlek szépen a kegyetlen igazság.

Fintorogva néztünk egymásra és ha lehet, még távolabb álltunk egymástól.

- Megyek mosdóba, mindjárt jövök. - mondta Jimin, mire Bora bólintott.

- Én meg csinálok még popcornt, mert igaz, hogy nem nézünk filmet, de még szívesen ennék. - mondta, és ott hagyott minket.

Yoongival egy darabig egy helyben álltunk, majd ő ledobta magát a kanapé szélére és hátradöntötte a fejét, úgy pihent.

Furcsa, nagyon furcsa. Amikor befogja a száját és az arca nem torzul bármiféle grimaszba, igazán helyes. Plusz, ha így látná valaki, nem a "bunkó vagyok, leszarom mások véleményét" fiú jön le, hanem a "meghallgatlak bármikor, helyes vagyok és jószívű" fiú.

Még tudtam volna nézni így egy darabig, ám amikor eszembe jutott, hogy kit is nézek, inkább a szobámba mentem, kihoztam a Rómeó és Júliát, majd a kanapé másik végébe ültem, majd olvasni kezdtem.

Egy idő után lihegést éreztem a nyakamnál, mire ijedten tekintettem a jobbomra. Yoongi próbált meglesni, hogy mit is olvasok, és így muszáj volt belelihegnie a fülembe.

- Mi bajod? - kérdeztem, mintha nem tudnám, hogy a címét akarja tudni.

- Kíváncsi lettem, hogy milyen szart olvasol. De nem lepődnék meg, ha az a fizika tankönyved lenne. - mondta, mire megforgattam a szemeimet.

- Ez nem szar, hanem a Rómeó és Júlia. Amúgy meg, meg tudtad volna állapítani, hogy aminek ilyen régi kötése van, az biztos nem a fizika tankönyvem. - fordultam ismét unottan a könyvemhez.

- Régi fizika tankönyv. - rántotta meg a vállait, majd egy darabig nem csinált semmit, hagyott olvasni. Aztán mint valami rossz gyerek, elkezdte csapkodni a könyv oldalát, hogy ne tudjak olvasni.

- Mi van már megint? - kérdeztem kissé feldúltan.

- Vendégeid vannak, antiszockám. Törődj velünk, szerintem. - rántotta meg a vállát, mire sóhajtva letettem a könyvet. Úgysem hagyja, hogy olvassak.

- Nagyon kell törődjek veled, aki nem is bír.

- Az egy dolog. - rántotta meg a vállát unottan. - Akkor is illetlenség, ha a vendéged az ősellenséged is.

- Ilyen parasztul viselkedni mások házában, na ez illetlenség. - egészítettem ki a számára olyan nagyon fontos gondolatot.

- Nem a te házad... Albérlet. - rántotta meg a vállát.

- De itt lakunk nagyobb szüneteken kívül. mindjárt három éve. - javítottam ki magam.

- Ezek már megint veszekednek. - hallottam meg egy hangot, mire láttam, hogy Jimin jött ki a mosdóból. Bár lehet, hogy most megbánta.

- Te hogy bírod Suga mellett? - kérdeztem Jimintől direkt Sugának hívva, mivel ha jól sejtem, csak a barátai hívják így ritkán.

- Velem teljesen normális, nincs vele gondom. - rántotta meg a vállát, majd áthajította magát a kanapéra. - Viszont ti nem vagyok túl jó páros.

- Soha nem kéne egy stréber, akinek a tanulás bárminél fontosabb. - vágta rá Yoongi.

- Soha nem kéne egy bunkó, nőcsábász fiú, aki kihasználja a lányokat. - vágtam rá én is csípőből.

- Nem én használom ki a lányokat. - mondta komoly és morgós hangon. Hirtelen kemény hangja kissé megszeppentett, ám inkább folytattam.

- Jó, kit érdekel? Nekem ez jött le, és azon a biztos ponton kívül, hogy Daeguból jöttél, nincs más, amit biztosra tudok rólad, nem lehet egyből tökéletes véleményem. - rántottam meg a vállam. úgy tűnik, ma mindkettőnknek remegnek a vállai, annyit húzogatjuk.

 - Hívj fel, ha lesz valaha pasid. - mosolygott, mire hozzávágtam egy díszpárnát.

- Utállak.

- Na, ez az érzés kölcsönös. - mosolygott rám Yoongi, majd inkább Jimin mellé ült és vele folytatott beszélgetést.

Sajnálom, kicsit későn hoztam a részt, de itt van 😄 sajnos gimi mellett kicsit nehéz ezekre figyelni és időben megírni/átírni/kirakni, úgyhogy a késői részekért előre is sajnálom 💕❤ remélem tetszett ez a rész, a következőig is,

Sziasztok! 💙👋