Sziasztok! Bocsánat a sok késésért, csak most minden közbe is jött, rögzítőt kaptam a kezemre, ezért fél kézzel tudok írni, és igazából ezt a részt háromszor kellett újraírjam 😅 szóval sajnálom és remélem azért nem lesz szörnyű.

Köszönöm az 1K-t 😍😍😍
Na, nem is húzom tovább a szót, jó olvasást!

Ez a munkaidő telt eddig a legszórakoztatóbban. Legalábbis nekem nagyon vicces volt, az, hogy Yoonginak vicces volt-e végig, nem hiszem.

Leparkolt a kávézó előtt, majd kiszálltunk az autóból.

- Szóval itt dolgozol. - nézte az épületet komoly arccal.

- Harmadik otthonom - bólintottam, majd lassan beindultam, Yoongi pedig mellettem haladt.

Amikor benyitottam, láttam, hogy jó barátom, Taehyung is itt volt.

Taehyung a pincér társam, neki is plusz munka ez, ezért nem mindig jön be akkor, amikor én. Attól függetlenül nagyon jó barátok voltunk, csupán alig láttuk egymást. Ezért lepődött meg ő is velem együtt.

- Cica! Itt vagy? - jött felém mosolyogva, mire nevetve odasiettem hozzá.

Tudni kell, hogy Taehyung mindig nagyon jó barátom volt és egy viccből eredendően cicának hív. Eleinte utáltam, most már aranyosnak tartom.

- Igen, itt! De rég láttalak, Taetae - öleltem meg, mire megemelt és ide-oda limbált engem a levegőben. Nevetni kezdtem gyerekességén, de hagytam, mivel szeretek vele gyerekeskedni.
Miután letett, Yoongi felé fordultam, aki félszeg szemmel nézte barátomat. Elmosolyodtam.

- Yoongi, ő itt Tae, a munkatársam és barátom. Taetae, ő itt Yoongi, az új barátom. Nehéz út vezetett idáig - nevettem fel a barátságunkra gondolva. Mindkét fiú kérdőn tekintett a másikra.

- Barátod? - húzta fel a szemöldökét, mire bólintottam. - A pasid? Lecserélsz?

- Mi, dehogy! - nevettem fel - A barátom. Mint haver.

- Ó, oké - nevetett fel, mire nevetve megcsapkodtam a karját.

- Mi az, hogy lecseréllek? Egy fiúért sem cserélnélek le te bolond - öleltem meg, mire nevetve belepuszilt a hajamba.

Így igaz, Taehyung számomra olyan jó barát, hogy az életben nem akarnám elhanyagolni egy pasi miatt se, mivel így is ritkán találkozunk.

Le sem esett, hogy ez Yoongi szemszögéből mennyire de mennyire félreérthető.

- Nem is meséltél róla... - nézett Yoongi ellenségesen rá Taere, amit akkor még csak a szokásos stílusának tudtam be.

- Nem gondoltam volna, hogy szükséges mindenkiről mesélnem - rántottam meg a vállam. - Úgyis lassan mindenkit megismersz körülöttem.

Yoongi pov.

Szóval a barátja.

Nem azt mondta, hogy nincs olyanja? Vagy csak azt gondoltam? Nem tudom, miért érdekel ennyire, de nagyon nem szimpatikus ez a fiú.

Nálam sokkal magasabb, nem túl izmos, de nálam nagyobb darab és gyerekes mosolya van, na meg mély hangja. Az ilyenek jönnek be Jiseolnak?

- Hogy ment az üzlet, amióta nem voltam? - mosolygott a lány, kizökkentve a gondolataimból, mire a fiúra néztem szúrós szemmel.
Felfelé nézett, miközben gyerekesen csücsörített. Ez tetszik neki?

- Kissé kevés ember volt, de biztosan, mert nem voltál itt. Mindenki szereti, ha egy angyal szolgálja őket ki - vigyorgott a lányra, aki nevetni kezdett és hozzávágta a kötényét.

Elöntött a féltékenység, és próbáltam olyan fejet vágni, mintha nem nagyon zavart volna a jelenet.

- Idióta vagy te! - kacagott csilingelően.

- Tudom, nem kell mondani - rántott mosolyogva vállat. - Egyébként, ma mondta a főnök, hogy fel lesz állítva a karaoke, mivel igényt tartottak rá.

- Akkor már nem leszek itt - rázta a fejét szomorúan, mire a fiú felsóhajtott.

- Pedig megint énekelhetnénk együtt - nézett könyörgő szemekkel.

- Mindig mondom, hogy nem tudok énekelni - sóhajtott a lány egy apró mosollyal az arcán.

- Dehogynem tudsz - szóltam közbe most már végre én is. Mind rám néztek, Jiseol fejét rázva de halvány mosolyát ott tartva, míg Taehyung egy hatalmas vigyorral.

- Na látod! Mondom én! - ölelte magához, amitől megint kellemetlenül éreztem magam.

Én alig szerzek tőle egy-egy ölelést...

Kezdtem kínosan érezni magam, mire megszólaltam.

- Rappelni is elég jól tud - rántottam meg a vállam és kissé visszakozva, de megsimítottam a lány karját.

Kissé kirázta a hideg, amitől vigyorogni támadt kedvem.

- Csak tanulok... - kuncogott, majd felsóhajtott - Na, hagyjatok ezzel. Nem hiszem, hogy le tudok jönni...

- Oh, megint tanulsz? - bigyesztette le ajkait a fiú, mire vigyorogva a lányra néztem. Tudtam, hogy meg fogja lepni a válasza.

- Nem, Borával töltöm a szabadidőmet, meg a barátjával. Ja, és ezzel a nyomival, ha még ott marad.

A fiú döbbent tekintettel nézett vissza rá, amitől elkezdtem halkan röhögni. Ezért a fejért már megérte eljönnöm.

- Mi? - csak ennyit tudott meglepetten kinyögni, kérdőn nézve rám.

- Megváltozott jó irányba - karoltam át a lányt büszke fejjel.

- Azért nem buksz meg, ugye? - gondolkodott el nyugodtan.

- Mi? Dehogy! - nevetett fel csilingelően.

- Jó, akkor még szeretlek - mondta, mire a lány elvigyorodott.

- Én is te kis bolond.

Ekkor elegem lett, így levettem a válláról a kezem és féltékenyen leültem egy asztalhoz.

Jiseol pov.

Kérdőn tekintettem a fiú felé, aki maga elé bámult semleges arccal.

Talán féltékeny lenne? Taehyungra? Talán.... te jó ég.

Belegondoltam, és rájöttem, hogy amit itt lerendeztünk Taehyunggal, teljesen félreérthető volt. Gondolom félreértette. De aranyos! El kéne neki mondani, hogy nem járok vele... vagy...

Van jobb ötletem is.

- Tae cica! Kettő óránál látok lehetőleg felénk közeledő vendégeket! - kiáltottam mint egy kalóz, amitől elkezdett nevetni és tisztelgett is.

- Mindenki álljon a helyére! - húzta ki magát, majd beállt a pult mögé, én meg mosolyogva néztem a vendégeket.

Yoongi engem nézett, mire rámosolyogtam.

- Szóval ilyen a munkahelyed - szólalt meg.

- Pontosan.

- A barátoddal... - próbált tapogatózni, amitől vigyor nőtt az arcomra.

- Lehetséges - rántottam meg a vállam.

- Mi van? - nézett rám kérdőn, de már nem válaszoltam, hiszen jöttek a vendégek.

Yoongi pov.

Na, most már semmit sem értek. Most akkor járnak vagy sem?

Mivel úgy gondoltam, hogy a lány úgyse mondja el, arra vártam, hogy az áldozatom ha egy pillanatra is, de egyedül legyen.

Taehyung, most várj csak.

De valahogy sok vendég volt ahhoz, hogy Tae kicsit is egyedül legyen. A végén már igazából szabad perce se volt nagyon, ahogy a lánynak se.

Kezdtem unatkozni, és csak bámultam őket.

Ha együtt vannak... nem is tudom. Összeillenek, de...

De nem... Szóval én... Én nem akarom, hogy együtt legyenek.

Egyszerűen kiráz a hideg, ha belegondolok, hogy a lány a barátom, de... de már nem azért, mert ki nem állhatom.

Azért is kiráz a hideg, ha abba gondolok bele, hogy Taehyung és ő...

- Yoongi! - ugrott oda a lány megszakítva a gondolatmenetemet.

- Igen? - néztem rá érdeklődve. Igen. Olyant is tudok.

- Olyan szomorúan néztél magad elé. Baj van? Unatkozol?

Elmosolyodtam kíváncsiságán, majd egy terv jutott az eszembe.

- Hát... fiúügy - mosolyogtam rá, mire mindent tudó mosollyal leült velem szembe.

- Csak nem lány van a dologban?

- Mi? - lepődtem meg. - Dehogy!

- Ó - csak ennyit tudott mondani, majd Tae felé kiáltott. - Taehyung! Gyere!

Elmosolyodtam, majd vártam az áldozatot, aki kérdőn tekintett kettőnkre.

- Mi az? - nézett Jiseolra.

- Fiúügy.

- Meleg vagy? - néz rám kissé döbbenten, de nem annyira, amennyire azt elvártam volna.

- Mi? Nem! Ostoba! Meg amúgy is, nem nagyon lepődtél volna meg... kinézted volna belőlem?

- Én mindenkit elfogadok úgy, ahogy van - rántotta meg a vállát, mire felsóhajtottam. - Más?

- Más.

Jiseol nevetve elindult az egyik vendég felé, míg Tae velem szemben ült le kérdő tekintettel.

- Jiseollal jártok? - tértem egyből a lényegre. Tae először eltátotta a száját, majd némán a lány felé biccentett.

- Vele?

- Igen. Nem ismerek más Jiseolt - néztem unottan.

- Meg is lepődnék, ha össze akarna velem jönni. Nincs ideje fiúkra, nekem azt mondta, amikor vallottam - rántotta meg a vállát kicsit - Nyugi, szabad.

Elkerekedett a szemem több szempontból is.

- Visszautasított már téged?

A fiú szomorúan mosolyogva bólintott. Megráztam hitetlenül a fejem.

- De úgy viselkedtek, mintha...

- Csak szoros barátság. Nem szerelmes belém - ingatta meg ismét a fejét félbeszakítva engem.

- Én akkor most mindent teljesen féreértettem - bambultam furcsa tekintettel a távolba.

- Csak nem tetszik? - vigyorodott el ez az őrült.

- Miről beszélsz? Nem! Mi? Dehogy! - tagadtam túl sűrün. Túl sűrűn - Egyszerűen meglepődtem.

- Aha - bólogatott mindent tudó vigyorral, majd felsóhajtott. - Ha kell, szívesen leszek a kerítőtök.

- Mi? - nevettem fel értetlenül. - Te most őszíntén, miről beszélsz?

- Hát, hogy összejöjjetek hamar! Miről másról? - kacagott, mire megráztam a fejem.

- Felejtsd el.

- De miért? Ahj már! - kezdett neki egy kisebb hisztinek. Felhúzott szemöldökkel néztem rá.

- Ha össze is akarnék jönni vele, sem kérnék tanácsot egy néhány órája ismert személytől. Meg amúgy se senkitől soha - ráztam le egyből.

- Pedig én jobban ismerem, mint te és jó segítség lennék - rántotta meg a vállát, majd a lányra nézve folytatta - Azt akarom, hogy boldog legyen, ha velem nem is lehet az.

- Én is - vágtam rá, majd lehajtottam a fejem - Mégis sokszor megsértettem, bántottam. Csak rosszat teszek neki, bármennyire akarok jófej lenni. Nekem ez sose ment - ráztam a fejem elégedetlenül.

-Pedig most tűnik a legéletvidámabbnak - intett fejével a lány felé, aki épp egy vendéggel kacarászott.

- Nem miattam van - ingattam a fejem.

- Ki miatt akkor? - nézett rám, mintha neki lenne igaza. Jó is lenne.

- Miattad? - néztem rá unottan.

- Hát, eddig nem volt ilyen pörgős, amikor idejött és találkozott velem. Ilyennek még nem láttam.

- Hát, mi mindig veszekszünk, ha találkozunk. Mostanában vagy nem, vagy játékosabban, de régen sírásig és sértődésig veszekedtünk. Úgy gondolod, hogy miattam ilyen boldog? - nevettem fel cinikusan. - Én csak az életét keserítettem meg.

- De most boldog veled, mondom! - háborodott fel. - Felismerem, ha Jiseol valaki miatt boldog! Aigoo, de nehéz felfogásod van... oosabbnak tűntél...

- Nekem? - néztem rá döbbenten, mire egy kezet éreztem a vállamon. Ijedten tekintettem fel, mire a lány elmosolyodott.

- Mi a helyzet? Idáig éreztem, hogy kezdtél kiakadni, te szerencsétlen! - nevetett, mire megráztam vigyorogva a fejem.

- Nem is vagyok ideges, hülye. Csak beszélgettünk...

- Meleg vagy? - kérdezte a semmiből, mire elkerekedett a szemem.

- Te... Te ezt meg honnan a szarból feltételezted? Mondom, hogy nem! - háborodok fel.

- Nyugi! Csak biztosra akarok menni. Tudod, ha meleg lennél, kereshetnénk neked...

- Nem vagyok az! - akadok ki teljesen.

- Jó, nyugi! - röhög fel, megsimítva a karom, amitől hirtelen kiráz a hideg a semmiből. Mi a szar.

- Tetszik neki valaki, csak az van -legyintett Tae, mire lángoló szemekkel néztem rá.

- Nem! Nem igaz! - akadok ki most már tényleg.

- Fiú tetszik? - Jiseol izgatottan pislog rám, mire felsóhajtok.

- Miért akarod, hogy ferde legyek? - adom fel.

- Nem akarom, dehogy! Csak tudni szeretném.

- Megnyugtatlak, nem vagyok az. Ezer százalékig a lányok jönnek be, ahogy eddig is.

- Jó - vigyorgott rám.

Jiseol pov.

Nem tudom, hogy miről beszélhettek, de gondoltam, kicsit még zaklatnám Yoongit. Tudtam, hogy Yoongi a lányokat szereti, de ezzel jól esett piszkálni. Legalább kicsit vidámabb lett. Vagyis remélem. Pontosabban, nem tudom.

Ránéztem, és épp az orrnyergét dörzsölte. Na jó, ezt csak én élvezem, de én nagyon is.

- Nyugi, csak vicceltem - simogattam meg félve a vállát. Sose mertem ilyent csinálni nála, de most hagyta, ezért bátorkodva nyugtatgattam ezzel.

- Örülök. Mikor végzel? Csak mert lesz még dolgom - nézett fel rám most már. Elmosolyodtam.

- Még egy óra, de nem muszáj megvárnod. Majd később Jimin úgyis lejön Borához, gondolom te is jössz, majd akkor találkozunk.

- Nem, én meg akarlak várni - mosolygott, amitől valamiért kissé sebesebben vert a szívem.

- Aranyos vagy, de... lemaradsz miattam a munkádban.

- Nincs időhöz kötve - rántotta meg a vállát - az ötlet meg a fejemben van, az az egy óra nem számít.

- Biztos?

- Stréber, ennyire azt akarod, hogy elhúzzak?

- Ne! - szóltam, majd megköszörültem kínosan a torkom, mivel ő is meglepődött hírtelen kijelentésem mellett - Mármint... Ha adatott ez a lehetőség, akkor inkább maradj, kérlek.

Yooongi csak elmosolyodott, majd Taere nézett.

- Nem bánja a barátod? - kérdezte vigyorogva, mire a fiúra kaptam a tekintetem.

- Miért bánná? - kérdeztem visszatartva a mosolyom. Szóval tényleg azt hiszi, hogy járunk? Akkor szivassuk.

- Mert a barátod? - kérdezte felvont szemöldökkel rám tekintve.

Tae csak mosolyogva megrázta a fejét.

- Csak egy fuvar, nem? - emeltem érdeklődve meg a szemöldököm, mire felkacagott.

- Utána mégis együtt leszünk.

Döbbenten néztem rá. Ez meg miről beszél?

- Mármint a nap hátralevő részét is együtt töltjük, plusz Boráékkal - javította ki magát, de előző reakciómat látva elmosolyodott közben.

- És?

- A barátoddal kéne töltsed a szabad idődet inkább - rántotta meg a vállát.

- Egy barát nem sértődik meg, ha a legjobb barátnőjével tölti az időt - vágtam rá mosolyogva.

- Egy pasi viszont féltékeny, mégha egy minimális szinten is, ha egy másik számára ismeretlen sráccal látja a szerelmét - mondta ki kerek perec a véleményét, mire Tae felnevetett.

- Haver, köztünk nincs semmi - rázta a fejét, amitől az arcom teljesen vörös lett.

Visszaszívtam, amikor azt mondtam, hogy én élveztem jobban a mai napot. Yoongi lett az.

- Igaz ez, Jiseol? - mondta Yoongi egy halvány mosollyal.

- Ki mondta, hogy járok Taevel? - vontam meg a vállam elrejtve beégésem nyomait.

- Mondjuk, gondoltam - nevetett fel, mire kérdő tekintettel néztem rá - Mámint akkor meséltél volna róla. Meg Bora is egyszer mondta, hogy szingli vagy.

- Miért érdekel egyáltalán ez téged? - kérdeztem végül, mire Tae is a fiú felé kapta tekintetét.

- Csak... kíváncsi voltam - nézett unottan, mire a két fiú egymásra sandított.

Mit tudnak, amit én nem?