Épp felvettem a nehéz táskám és fáradtan néztem az órára. 6:30. Tökéletes, el is indulok.

Szüleim nincsenek otthon, bár sokat nem számít, mert barátnőmmel albérletben vagyunk az Egyetem miatt. "Kissé" messze van az otthonunktól. A nevem Kim Jiseol, harmad éves egyetemista, 22 leszek nemsokára. Szüleimmel megegyeztünk, hogy mivel nagyon sokat tanultam azért, hogy ilyen egyetemre menjek, így támogatnak fent tartani az albérletet, hogy ne kelljen dolgozni annyit iskola mellett. De én azért elvállaltam egy kiszolgáló munkát, hogy ne rám kelljen költenie ennyi pénzt és Borára. Plusz barátnőm szülei is segítenek az albérlet fenntartására. Bár elég sokszor megy el bulizni, így van, amikor egyedül vagyok.

Miután gondosan bezártam az ajtót, elővettem a telefonom és barátnőmet kezdtem el hívni, hiszen most sem volt otthon.

- Szia, Jiseol! Mindjárt ott vagyok! El ne indulj! - szólt a telefonomba, mire felsóhajtottam.

- Legalább most nem aludtál el. Siess, nem akarok késni! - sürgettem meg kissé. Ő az a lány, akivel egy albérletben vagyunk, de tegnap buliban volt és ilyenkor van, hogy reggelig nem is látom, mint ahogy mondtam. Tudni kell Han Bora-ról, hogy teljesen az én ellentétem. Míg én minden áldott percemben tanulok, addig ő pasizik, vagy bulizik. Rólam a mindig pontosság mondható el, míg ő leggyakrabban az első órát szinte teljesen kihagyja, csak mert pihen még, vagy nincs is otthon. Nem is értem, hogy miért jött erre az egyetemre. Ja, de. Gimiben meghúzta a tanulást, hogy a szüleinek megfeleljen és felvegyék ide. De elege lett a sok tanulásból, és gondolom itt elengedi magát. Bár a nagyobb vizsgáknál, ZH-knál mindig jót ír. Legalábbis a jó alsó határát. De benne van, vagyis tökéletesen elég.

Amíg barátnőm nem ért ide, kivettem a táskámból a jegyzeteimet és azt kezdtem el olvasgatni, hogy képben legyek mindennel még jobban.

Egyszer csak valaki kitépte a kezemből a jegyzetet és gyorsan dobogó szívvel néztem a tettesre. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, amikor Bora vigyorgó arcával találtam magam szembe.

- Megijesztettél. - vettem gyorsan ki a kissé már meggyűrt lapokkal teli füzetemet a kezéből.

- Te is megijesztettél. Mi az, hogy ilyen korán az irodalmi izékről olvasgatsz? - nézett rám úgy, mint valami bogaras vénemberre, majd elnevette magát. - A tegnap nagyon jó volt. Kár, hogy erre sem jöttél. - hangsúlyozta ki, hogy bizony akárhányszor meghív egy buliba, mindig valami ürügy miatt visszamondom.

- Tanulnom kellett. - rántottam meg a vállam, mire sóhajtva megforgatta szemeit.

- Neked mindig. Ji-seol, hogyan fogsz idős korodban visszagondolni az egyetemes éveidre? Csak arra fogsz emlékezni, hogy tanulsz, tanulsz, tanulsz és tanulsz. Képes vagy arra, hogy kikapcsolódj, és akkor tanuld meg az anyagot, amikor kérik. Legalább csak egyszer. - sóhajtott fel, majd inkább legyintett, és mintha eszébe jutott volna valami, felcsillant a szeme. - El is felejtettem mondani - kezdte. - Tegnap egy nagyon dögös fiúval találkoztam már vagy harmadjára és megint dumáltunk.

- Igen? Miért nem mondtad el? - érdeklődtem, miközben már lassan az egyetem elé értünk.

- Mert eddig nem volt semmi. Viszont tegnap már megcsókolt és össze fogunk nagy eséllyel jönni. - húzta ki magát büszkén. Értetlenül tekintettem rá.

- Három találkozás alatt összejöttél egy nagyjából tök idegen fiúval?

- Hát... Még nem vagyunk együtt. - rántotta meg egy ártatlan mosollyal a vállát. - Azt mondta, hogy a legjobb haverja rángatta el, ám amikor meglátott a buliba, látni akart és háromszor találkoztunk így. Utoljára meg megcsókolt. De ő nem akarja annyira elsietni a dolgot. - rántotta meg a vállát. - Mindegy, mert észveszejtően helyes fiú.

- Ennek örülök. - mondtam, amikor már az Egyetem ajtaján beléptünk. - És mi a neve?

- Park Jimin. Csak egy gond van vele. - túrt a hajába.

- Na mi? - emeltem meg a szemöldököm mosolyogva.

- Igazán visszafogott még. Plusz amikor megkérdezte, hogy hány barátom volt, kissé kiakadt, amikor mondtam, hogy annyi volt, hogy számolni sem tudom.

Elnevettem magam, majd megsimogattam a hátát.

- Szerintem ez a Jimin nem csak kétnapos kapcsolatra vágyik.

- Lehet. De én mondtam neki, hogy nem szeretnék ilyen fiatalon valakivel megállni egy tartósabb kapcsolatra. - rántotta meg a vállát, majd beléptünk az éppen nekünk kellő terembe.

A professzor még nem volt bent, így leültünk.

Én elővettem a jegyzeteimet, míg Bora csupán a lábait rakta a padra. Így elegyedtünk beszédre, ám viszont amikor bejöttek, kikapta a jegyzeteit és ledobta a lábait a helyéről. Megmosolyogtam a dolgot.

****

A nap végén megmozgattam a folyamatos írástól elgémberedett ujjaimat. Mindent a legalaposabban próbáltam leírni, hogy majd a hiányzóknak el tudjam küldeni, ha kérik.

- Ji-seol, könyörgöm, holnap péntek. Eljössz velem? - támadt le egyből barátnőm kifelé menet.
Tudtam, hogy megint azt akarja, hogy buliba menjek vele, de nekem semmi kedvem nem volt ehhez. Mint általában soha. A buli és az ivás nem az én stílusom és ezt Bora is pontosan tudja. De kitartó, úgyhogy igazán tisztelem.

- Szerintem te már előre tudod a válaszomat. - mosolyogtam rá, mire felsóhajtott.

- Akkor sem, ha nekem kéne segítség? - vetette be az adu ászt, mire hitetlenkedve néztem rá.

- Segítség egy buliba? Neked? Tőlem? Ezt te sem gondoltad komolyan. - nevettem fel.

- Pasi ügy. Jiminről van szó. - próbálkozott tovább.

- Soha nem volt barátom. - ráztam meg a fejemet. - max a könyvekből tudnék ötletet adni és segítséget.

- Nincs olyan barátom, aki segíteni tudna rajtad kívül. - konyult le a mosolya, mire felhúzott szemöldökkel néztem rá.

- Na jó, szerintem úgy keress kifogásokat, hogy készülsz is. Szóval, ma ráérek, mert ezt az anyagot már átnéztem unalmamban. Nézünk filmet?

Leesett neki, hogy ez a buli velem veszett ügy, így beletörődve elfogadta a filmezést.

Otthon a kanapéra felhúzva és átkarolva a lábaimat vártam türelmesen, hogy Bora végre találjon valami jó filmet.

Kezeiben a Train To Busan pihent, mire elmosolyodtam.

- Nézzük ezt akkor. - mondtam, pedig ezt már hétszer ha láttam.

- Várj, kiírom, hogy ezt nézzük. - vette elő telefonját és gyorsan csináltunk egy közös képet, ami felmehet Instára. Felnevettem.

- Tudod mit? Amíg te kiírod, hogy milyen nagyon izgalmas dolgot csinálunk, lefürdök. - intettem és már a fürdő felé vettem az irányt.

Felvettem az egyik kedvenc pizsamámat, ami egy fekete rövidnadrágból, és egy spagettipántos fekete mintás felsőből állt. Nagyon jó volt ilyen időben, mert lassan vége a hidegnek és azért már kezd kissé melegebb lenni. Bár úgyis melegvérű vagyok és nem is nagyon szoktam fázni. Legalábbis nem észlelem.

Miközben barátnőm mellé battyogtam, rávetettem magam a garnitúrára, fejemet az ölébe hajtottam.

- Na, nem engedsz fürdeni? - kérdezte kuncogva, mire sóhajtottam.

- Jó, menj csak. Addig is csinálok popcornt. - mondtam, mire bólintott, majd a kezembe nyomta a telefonját.

- Azt is figyeld, hogy reagált-e bárki fontos arra, amit kiírtam. - mondta, mire elvigyorodtam gonoszul.

- Kit rejt az a nagyon fontos? Esetleg Jimint? Vagy a barátait? - húzogattam a szemöldököm, mire egy féloldalas mosollyal válaszolt.

- Pontosan őket. Na, mindjárt jövök. - mondta, majd már el is tűnt, erre viszont nekem is fel kellett kászálódjak a kényelmes helyemről, hogy pattogatott kukoricát csináljak.

A telefonja persze minden második percben rezgett négyet-ötöt, miszerint reagálnak rá. Felsóhajtottam. Soha nem szokott ilyeneket kiírni. Nagyon el akarja csavarni Jimin fejét, ahogy érzem.

Miközben pattogott a sajtos (szaga van ennek, nem is kicsit) popcorn, meglestem a telefonját.

56 kedvelés és 4 hozzászólás.

Park_Jimin95: Jó szórakozást, lányok, csinik vagytok (;

Min_Yoongi_Suga: Köszi, hogy kiírtad. Nagyon érdekelt.

Park_Jimin95: Yoongi, nyugodj le és inkább takarodj aludni!:'D

Min_Yoongi_Suga: Kuss van, azt csinálok, amit akarok.

Elmosolyodtam, mivel Jimin írt alá, aminek Bora tuti nagyon fog örülni, ám nem tudtam, hogy ki ez a Yoongi. Gondolom Jimin egyik barátja, vagy lehet, hogy Boraé. Vagy mindkettőé. Mondjuk kit érdekel? Elég bunkónak tűnik, úgyhogy mindegy.

Amikor untam nézni a reakciókat, inkább kiloptam a már kész popcornból egy szemet és csöndesen majszoltam, a telefont meg leraktam az asztalra.

Bora szinte egy jó félóra múlva került csak elő, egy rövid, virágos pizsamában.

- Végre, hogy visszatértél! Örülj, hogy nem fogyasztottam el a finomságom! - mutogattam a pattogatott kukoricára, mire szemei felcsillantak és már szaladt is felém. - Ja, és Jimin írt a képed alá.

- Jimin? - mosolyodott el, majd már a telefonért is nyúlt, hogy meglesse.

- És valami Yoongi. - mondtam, mire felsóhajtott és elmosolyodott.

- Morcos egy fiú, de rohadt helyes. - mondta, mire bólintottam.

- Rendben, örvendek. - mondtam jelezve, egyáltalán nem érdekel, hogy hogy is néz ki az a Yoongi. Ha meg őt érdekli, akkor Jiminnel mi van? - Tetszik, vagy mi?

- Hát, eléggé helyes fiú. - húzta mosolyra a száját. - De eléggé unalmas és komoly. Kerüli az italt, ami engem nem érdekel, de nagyon semmire nem lehet rávenni. Plusz most volt egy komoly kapcsolat vége. - rántotta meg a vállát.

- Á, szóval azért megy buliba, hogy kiheverje a nőjét, de ital nélkül? - mosolyodtam el. Vannak emberek, akik nem isznak, nem kell a felejtéshez. És erre büszke voltam néhány emberben.

- Ja. Lazít a haverjával. Valami Seungrival. Jimin meg azért ment vele, mert a legjobb haverja és félti, nehogy valami baromságot csináljon. Hát nem egy tökéletes fiú ez a Jimin? - csillogott fel a szeme egy hatalmas sóhaj után.

- Na, ez talán egy komolyabb kapcsolat is lehet? - húzogattam a szemöldököm, mire megrántotta a vállát.

- Nem szeretnék fél évnél tovább maradni vele. Még van időm leállni egy fiúnál.

- Te aztán néha gyakrabban váltogattad a pasijaidat, mint a bugyid. - céloztam az egyik esetre, amikor egy buliban valakivel összejött, de talált egy menőbbet és négy óra után dobta a másikért, akivel viszont már két teljes hetet együtt volt.

- El sem tudom hinni, hogyan csinálod ezt. Nekem ha egy fiú tetszik, az sokáig tetszik és nem nézek egyből mást.

- Hát, minden ember más. - rántotta meg ismét vállait - Soha nem tudhatod, ki is lesz az igazi. Én épp ezért nézem végig a lehetőségeket. Én biztosra megyek, míg a többiek csak a szerencsére támaszkodnak, hogy a fiú, akivel vannak, nem-e veri át őket.

- Ez is egy megközelítés a témához. - bólintottam, majd a tévére néztem. - Akkor elindítod?

- Aham. - bólintott, majd egy macit magához szorítva indította el a filmet, ami bizony sokszor látott, de még most is nagyon jó.

Hát, gyerekek, ez most ilyen lett, ennél jobbat kell majd kihozzak, az tuti <3 de remélem azért van, akinek elnyerte a tetszését (: Ezután a helyzet lassan bonyolódik is, úgyhogy remélem tetszeni fog ^^ Mégis csak első részről beszélünk :D

Majd még jövök, Fighting! <3