Újabb nap. Újabb kín-szenvedés a suliban.
Reggel amikor felkeltem,anyám már nem volt otthon. Tipikus.
Gyorsan felkaptam magamra a kedvenc fekete gatyámat,majd egy fekete Nirvana pólót.
Lememtem a konyhába reggelizni,s hihetetlen,de egy tál palacsinta várt rám.
Legalább ennyi jólegyen a napomban.

Gyorsan megreggeliztem,fogat mostam, felhúztam fekete bakancsomat és indulhattam is a pokolba.

Amikor beértem a terembe,még csak néhány stréber lány ült az első padokban.

Becsengettek. A "menő fiúk" épp,hogy csak beestek a tanár előtt. De nem is a kémia tanár jött be,hanem az ofő. És mögötte egy fiú. Egy nagyon helyes fiú.
-Jó reggelt,osztály!
-Jó reggelt.
-Ma egy új tanuló jött az osztályba. Mutatkozz be kérlek.-fordult az ofő a sráchoz.
-Sziasztok.Cameron Dallas vagyok.
-Halljátok? Egy városnak hívják a srácot. Ez de cink.-mondta valaki a hátsó sorokból. Erre persze mindenki nevetni kezdett. De én nem. Én inkább a fiút néztem. Látszott rajta,hogy bátortalan.
-Naa..Gyerekek.Elég lesz. Nos. Cameron. Foglalj helyet valahol.
A teremben volt 3szabad hely is.
Vicces is lenne,ha pont mellém ülne le. De.. felém jön..áhh..hiszen hátul is van hely. De.. nem. Ő felém jön. Nyugalom. Nyugalom Alaska.
-Hali. Leülhetek?
-Öhmmm..izé persze.
-Köszönöm. Cameron vagyok.
-Tudom. Dallas-mosolyogtam rá kajánul.
Mivan? Most egyenesen flörtölök vele? Mivan velem?
-Ahh..de hát nem tehetrek róla,hogy így hívnak.
-Jolvan. Tudom,és sajnálom. Egyébként.. Alaska. Alaska Black.-nyújtottam a kezem.
-Oppá. Egy másik földrajzi név.-mosolygott majd kezet fogtunk. Elég hülyén nézhetett ki,de hát mégsem támadhatom le és ugrok a nyakába).

És itt kezdtem el valami olyasmit érezni,amit még soha. Talán lehetünk Cameronnal barátok. Vagy talán valamivel többek,mint barátok?