Nighty szemszögéből:

Az egyik reggel arra ébredt mindenki hogy Szikra helyett Virág dörömböl az ajtókon. De most komolyan, ki lesz a következő, Shady? Na, az aztán már tényleg nem lenne vicces. Virág azzal az indokkal riasztott fel mindenkit, hogy amíg mi NightLight-tal beszélgettünk, addig ő is beszélt Fűmanccsal. Wáo, hát tényleg nagyon érdekel hogy miről beszélt azzal a sunyi barommal... 
- Szóval, mint tudjátok, nemrég beszéltem Fűmanccsal, azaz elmondtam neki a jelenlegi helyzetünket. - Mondta Virág. - Fűmancs azt mondta, hogy mostantól értesít engem a támadásairól. - Csodás... Most akkor higgyük is el ezt neki? Mert Fűmancs tényleg arról híres hogy ilyen kedves lenne... Na persze. 
- És mi lesz ha nem akarunk harcolni? - Kérdezte Szikra. Mondjuk erre én is kíváncsi lennék... 
- Hát... Azt nem mondta... Bizonyára ide jön, akár akarjuk, akár nem. Ami nem lenne valami jó. -    Fejezte be Virág. Ebben legalább egyetértünk. Miután befejeztük ezt az izgalmas beszélgetést, észre vettük hogy idő közben levelet kaptunk. Pontosabban leveleket. Öt darab levél. Bizonyára Shady kivételével mindenkinek egy. És ahogy sejtettem. Mind az öten kaptunk egy levelet. Félrevonultunk a szobánkba, hogy mindenki elolvassa a magáét. A z enyémben ez állt; 

Kedves Nighty!

Kedves fiam! Oly rég nem láttalak, szeretnélek holnap meglátogatni, persze ha ez nem gond. Rég nem hallottam felőled, szeretném látni hogy hol tart az életed. Szóval holnap meglátogatlak a bázisodon.

                              - Szerető anyád, Lily

EZ MOST KOMOLY?! MI?!  M-Most ezt jól olvastam?! Most nem jöhet ide! Mármint... Ezért is csak magamat okolhatom... 3 év alatt egy telefonhívást sem intéztem felé... Gratulálok magamnak! Telihold-kerek szemekkel bámultam a papírdarabra. 
- Nighty... Minden oké?  - Kérdezte Shady, aki egész végig mellettem ült. 
- I-I-Igen... Vagyis nem... Nem tudom... - Feleltem még mindig kerek szemekkel.
- Mi van a levélben? Mi történt? Nighty?! - Kérdezősködött tovább Shady.
- Hát... Az anyám... Meg akar látogatni... Holnap... - Mondtam kicsit akadozva.
- És ezzel mi a baj? - Kérdezte értetlenül a nőstény.
- Ez magában nem is lenne baj, csak... Hát... Szerintem azt se tudja biztosan hogy élek-e még... Mert... Ez alatt a 3-4 év alatt nem igazán tartottam vele a kapcsolatot, még telefonon se... - Mosolyogtam kínosan.
- Gratulálok... - Mondta Shady. - Azért a saját anyáddal igazán illene tartanod a kapcsolatot.
- Tudom, tudom, de... Igazából én is elég sokat változtam ezidő alatt... Érdekes lesz ez a találkozás. - Zártam le a beszélgetést.

Külső szemszög:

A csapattagok hamarosan kijöttek a szobájukból a levélolvasás után, volt aki hatalmas vigyorral az arcán, és volt aki teljesen leblokkolt. Szellő elhatározta hogy elhozz a találkozóra egy plusz vendéget, bizonyos okokból. És Virág is tervezett valamit... De erre csak akkor derült fény, mikor másnap a nőstény korán kelt, és elindult a bázisról bizonyára egy sétára. Eközben Nighty és Shady beszélgettek.
- Ideges vagy? - Kérdezte Shady a sötét kandúrt, akin tisztán látszott hogy szétveti az ideg.
- Hát... Kicsit... Rég nem láttuk egymást, és azóta nem kicsit változott meg az életem...
- ÉS MEGTANULTÁL MOSOLYOGNI IS! - Kiabált közbe a jól ismert narancs szőrű kandúr, Szikra.
- NEM HOZZÁD BESZÉLEK! - Ordított rá Nighty.
- Nyugodj meg, minden rendben lesz. - Mosolygott kedvesen Shady.
- Neked legalább el is hiszem... - Eközben visszatért Szellő, aki szintén korán elindult a plusz vendégért. Aki pedig kandúr volt, fekete, kék csíkos bundával, kék szemekkel, és piros csokornyakkendővel. Blue volt az, egy az önkéntesekből akik a Sorrow elleni harcban vettek részt.
- Ő miért van itt? - Kérdezte kicsit összezavarodottan Nighty.
- Azért mert... - Kezdte Blue.
- ...Egy pár vagyunk! - Fejezte be Szellő. A többieket kicsit meglepte a hír, de örültek neki.
- És erről mi miért nem tudtunk?~ - Kérdezte egy perverz vigyor mellett Kagyló.
- Csak megfelelő alkalmat akartam találni hogy elmondjam! - Felelte Szellő. Ekkor megérkezett a másik koránkelő, Virág, oldalán egy bizonyos kandúrral.
- Hé hé hé! Fűmancs meg mit keres itt?! - Állta el Nighty az épp ajtón bejönni készülő Fűmancs útját.
- Mivel ma úgy is idejön a családom, gondoltam bemutatom nekik Fűmancsot! - Mondta Virág.
- Most komolyan?! Nem elég hogy a bátyád már tud róla?! - Morgott Nighty.
- Miért, talán zavarok, Törpe? - Húzta ravasz vigyorra a száját Fűmancs.
- Csak nem akarom hogy ezt a rögtönzött találkozót tönkretegye valami szánalmas palimadár mint te... - Fordult Fűmancs felé a sötét bundás kandúr. 
- "Szánalmas palimadár"? Ha ilyes fajta módon beszélsz a riválisodról, akkor még sötétebb vagy mint a szőröd színe, nem? - Marakodott tovább Fűmancs. Nighty csak rámorgott, mire ezt ő is viszonozta.
- Fiúk, álljatok már le! Nighty, te engedd be Fűmancsot, Fűmancs pedig viselkedjen rendesen! - Kezdte nevelni a társaságot Shady.
- Igen is! - Mondta Fűmancs.
- Jólvan, na... - Morgott Nighty, majd beengedte a kandúrt. Pár perc múlva meg is érkezett az első család-csapat, Virágé. Virág anyja, Flowery egy rózsaszín, göndör bundás nőstény, vörös szemekkel és zöld fülekkel. Kékes színű rövidujjú póló és nadrág volt rajta. Mellette Virág bátyja, Derek, aki korábban önkéntesként is résztvett a Sorrow elleni harcban. A bundája alapja sötétzöld, a fején pár helyen levelek. Az orra és szája felső része körül úgy látszott mintha fából lenne, ahogy a mancsai is. A mellkasán és derekán tüskés indák, a szemei vörösek, és voltak még eléggé szembetűnő kígyószerű szemfogai. A farka vastag, lila, tüskés inda volt egy húsevő növénnyel a végén. A nyakában egy barna nyaklánc lila ékkővel. Virág húga, Tulipán igazán hasonlít a nővérére. A bundája zöld volt, haja és farka rózsaszínű levelekből. A végtagjain szintén rózsaszín indák csavarodtak fel, a hajában és mellkasán piros színű tulipán díszelgett. A szemei neki is vörösek voltak, valamint a nyakában egy pink nyaklánc zöld és piros ékkövekkel. Virág családja mellett besétált az ajtón egy másik kandúr is, akire Fűmancs kerek szemekkel meredt. A két kandúr világosbarna tekintete találkozott. A másik kandúr Grass volt.
- T-Te meg mit keresel itt?! - Kérdezte Fűmancs inkább meglepődve mint dühösen.
- Inkább te miért vagy itt?! - Morgott Fűmancsra Derek.
- Minden okom megvan itt lenni! - Vigyorgott a másik képébe a levél farkú kandúr.
- H-Hé! Szerintem ne veszekedjetek, most nem ezért vagyunk itt! - Lépett közbe Grass, majd testvére felé fordult. - Azért vagyok itt amiért te is. Tulipánnal szeretjük egymást, és ezért ő azt akarta hogy eljöjjek.
- Értem... - Mondta Fűmancs.
- Szia Derek! - Köszönt oda a kandúrnak bizonytalanul Nighty. Ugyan a harcnál nem ugrottak egymásnak, Nighty tudta hogy Derek egyáltalán nem kedveli őt. Leginkább Virággal való kapcsolata és annak vége miatt.
- Nincs okom veled beszélni... - Vetette oda érzéketlenül Derek. Eközben Virág hatalmas ölelésekkel fogadta családját. Hamarosan megérkezett a második csapat, Kagyló családja. Kagyló anyja, Kilpy szőre kék színű, a szemei élénk rózsaszínek, a füleivel együtt. Zöld színű felsőt viselt és rózsaszín nadrágot. Kilpy farka hínárból volt. Mellette jött legfiatalabbik lánya, Kelp, aki szintén önkéntésként harcolt. Valamiért Kagyló másik testvére, Hullám nem jött velük. Viszont Kelp mellett jött egy kandúr, aki szintén önkéntes volt. Camouflage, az álcázás elem. Meglehetősen közel bújt hozzá a nőstény. Lehet hogy jó barátságban vannak. Kagyló azon gondolkozott, hogy Hullám miért nem jött. Viszont hamarosan meg is érkezett a válasz. Megérkezett Szikra családja is. Először Szikra anyja, Sparkla lépett be az ajtón. A bundája citromsárga volt, a szeme vörös, a farka pedig tűzszínű. Narancssárga hosszúujjú felsőt és nadrágot viselt. Aztán érkezett Szikra bátyja, Blaze, oldalán a hiányolt víz elemmel, Hullámmal.
- Sziasztok! - Köszönt a csapatnak egyszerre Kagyló és Szikra.
- Öhhhmmm.... Hullám miért veletek jött? - Fordult Szikra értetlenül a családja felé.

- Szerintem elég egyértelmű... - Kuncogott Kilpy. Blaze és Hullám nem nagyon figyelt, inkább egymáshoz bújtak, amiből Szikra és Kagyló egyből vették az adást. Már csak Szellő és Nighty családja volt hátra. Pontosabban anyja, mivel egyiküknek sincs testvére. Ahogy teltek a percek, Nighty annál idegesebb lett. Vajon ide talál? Tudja egyáltalán még hogy hol van a bázis? Mi van ha valami baja esett? És vajon mit fog gondolni róla? Ilyen kérdések cikáztak a kandúr fejében. Lehet hogy nem is volt olyan sok az a három év, de Nighty élete, és ő maga mégis rengeteget változott. Aggódott, hogy vajon rég nem látott anyja mit fog szólni a mostani életéhez. Viszont a kandúr igyekezett kiverni az ilyen gondolatokat a fejéből, és pozitív maradni. Hiszen ez csak egy találkozó. Egy találkozó, Nighty mégis rengeteget idegeskedik miatta. Ebből a gondolatmenetből az ajtó nyitásának hangja zökkentette ki. Reménykedve fordult a bejárat irányába, de nem Lily, hanem Szellő anyja, Cloudin lépett be rajta. A nőstény rövid szőrének alapszíne égszínkék volt, szemeivel együtt. Bundáján a lányához hasonló, fehér minták voltak. Rajta is ruha volt, méghozzá kékes színű felső és nadrág. Anya és lánya hatalmas öleléssel fogadták egymást, Szellő szemében még örömkönnyeket is lehetett csillogni látni. Már csak Lily, Nighty édesanyja volt hátra. Nighty egyre jobban aggódott. Mi van ha mégsem jön el? A kandúron viszont eléggé látszott is hogy ilyeneken gondolkodik. 
- Jól vagy? - Kérdezte a párja, Shady. 
- H-Hát... Talán... Bevallom, kicsit aggódok valami miatt... - Ismerte be a sötét bundás kandúr. 
- Mi miatt? 
- Nem is tudom... Mi van ha mégsem jön el? Lehetséges lenne  hogy meggondolta magát?... 
- Úgy ismered mint aki csak úgy megtorpanna, és nem akarna találkozni veled?
- Hát... Nem tudom... Régen egy kétlábon járó katasztrófa voltam... - Mosolyodott el halványan Nighty. 
- Szerintem nem... - Bújt hozzá Shady.
-  Jó, akkor még nem ismertél... Mostanra már egészen megváltoztam... - Zárta le a beszélgetést a kandúr. Ekkor hallatszott egy csengetés. A sötétség elemnek ekkor borzolódott fel teljesen a szőre. Eddig senki nem csöngetett, viszont ez csak egyvalaki lehet. A kandúr szívverése felgyorsult. Nagyon izgult, és egyben aggódott is. Innentől nincs visszaút. A kandúr kicsit bizonytalanul, de elindult ajtót nyitni. Amint kinyitotta az ajtót, egy ismerős személyt látott. Lily bundája kopott fekete, inkább sötétszürke volt. Pasztell rózsaszín felső, és kék nadrág volt rajta. Amint meglátta anyját, Nighty nem tudta megállni hogy ne szökjenek könnyek a szemébe. Ahogy Lily sem. A kandúr mosolyogva, de egyhelyben állt. Vele ellentétben, Lily sírva borult fia nyakába. Érzelmes pillanat volt. Csodálatos pillanat. Amint kicsit összeszedték magukat, elindultak Nighty szobája felé, ahol Shady már várta őket. Amint beléptek a helyiségbe, Lily így szólt; 
- Látom nem sokat változtattál ezen a szobán, mint ahogy Shadow itt hagyta neked...  
- Hát.. Nem igazán.. Hehe... - Mondta Nighty kicsit félrenézve. 
- Nem is csodálom, hiszen apád legnagyobb rajongója mindig is te voltál! - Nevette el magát kedvesen Lily. 
- D-De ez teljesen normális! - Próbálta "menteni" magát Nighty, de igazából most az egyszer örült hogy ez szóba került. Lily pedig észrevette az ágyon ülő Shady-t.
- Ő ki? - Fordult kedvesen a fia felé.
- Ő Shady! Ő a...
- A felesége vagyok! - Pattant vidáman párja mellé a nőstény.
- Tényleg? Ennek annyira örülök! Nighty, erről eddig miért nem szóltál? - Ölelte át Lily Shady-t.
- Hát... Hát nem is tudom... Hehe...  - Jött zavarba a kandúr. - És... Te szeretnél unokákat?
Lily-t meglepte a kérdés.
- Hát... Igazából én igen, de ez a ti döntésetek. De téged nem úgy ismerlek mint aki bármit is elsietne.
- Heh, heh... Igen... Nos, Shady-n még nem igazán látszik, de... - Kezdte a kandúr.
- ...Kiscicánk lesz! - Fejezte be izgatottan Shady. Lily egy pillanatra lefagyott. De utána megint örömkönnyek kezdtek folyni az arcán. Majd hirtelen átölelte fiát és párját.
- Nighty... El sem hiszed hogy mennyire boldog vagyok... Annyira gratulálok nektek! - Mondta szinte már sírva Lily. - Nighty... Rég nem láttalak ilyen boldognak... Annyira örülök, hogy végre megtaláltad a boldogságot, Shady és a csapatod mellett!
- Köszönöm, anya... Köszönöm. - Mosolyodott el Nighty, majd ő is sírni kezdett.

Virág szemszögéből:

Ez a családi találkozó közelsem volt olyan felhőtlen mint hittem volna. Az első téma amiről beszélgettünk természetesen Fűmancs volt. Derek volt az egyetlen a családomból, aki tudta hogy szeretem Fűmancsot, meg hogy ő gonosz. Persze ott volt Grass is, aki szintén tudott erről, de ő legalább tartotta a száját. Nem úgy mint az én drága bátyám... Aki rögtön közölte a tényeket. Értem én hogy aggódik értem, de esküszöm néha meg tudnám fojtani...
- Szóval... Fűmancs tényleg gonosz? - Kérdezte anya aggódva.
- Igen, az vagyok, de Virágot semmiféle körülmények között nem fogom bántani, megnyugodhattok. - Mondta Fűmancs szikla szilárd nyugalommal.
- És ezt higgyük is el neked?! - Vágott közbe Derek. Látszik rajta hogy gyűlöli Fűmancsot...
- Nyugodj le Derek! - Mondta Tulipán.
- Egyáltalán miért kell gonosznak lennie ennek a sunyi, mániákus őrültnek?!
- Derek!
- "Sunyi, mániákus őrült"? Kicsit erős megnevezés, főleg hogy nem is ismersz annyira hogy ítélkezhess felettem. Mellesleg minden okom megvan gonosznak lenni, amihez nincsen semmi közöd. - Szólt vissza Fűmancs megint félelmetes nyugalommal. Derek csak morogni kezdett.
- Szerintem inkább ne Fűmancsról beszéljünk, hiszen van ennél jobb témánk is, nem? - Szólt közbe Grass. Erre már kicsit felolvadt a hangulat. Végre...

Szikra szemszögéből:

Mi az én és Kagyló családjával közösen beszélgettünk. Mint kiderült, Blaze és Hullám is járnak, akárcsak mi Kagylóval. Igazából nem nagyon érdemes hogy miről beszélgettünk, az egyetlen lényeg hogy jól éreztünk magunkat :)

Szellő szemszögéből:

Anyának bemutattam Blue-t, és egész jól fogadta. Amikor évekkel ezelőtt elindultam hogy csatlakozzak az elem csapathoz, aminek régen apa is tagja volt, anya nagyon féltett engem. Mivel nem ismertem annyira apámat, elég vosszahúzódó lettem, anya pedig egyre jobban kezdett félteni a világtól... Viszont mostmár anyán egyáltalán nem látszott az a szörnyű aggodalom. Mostmár az látszott rajta, hogy már van aki megvédjen helyette, már nem kell annyira féltenie... Csodálatos volt ezt látni rajta, hogy már nem aggódja betegre magát miattam. És egészen jól összebarátkozott Blue-val is.