-A könyvtárak könyveibe! - Szitkozódott, oldalát szorongatva James, miközben erősen zihálva próbálta csillapítani gyorsan dobogó szívét.

-A csudába! - Bólintott Fred, majd nemes egyszerűséggel levágta magát a földre és hátát a falnak vetve, fújta ki magát.

-Igazad volt! Nem kellet volna annyira sokat dumálni Aberforthtal! Elkéstünk! - Támaszkodott térdére Jamie.

-Nem neked volt igazad Jam! Ha nem tesszük le a táskákat és nem készülünk egy kicsit elő... Akkor most ott ülnénk bent! - Túrt bele hajába Fred.

-Mind a kettőnknek igaza volt... - Sóhajtott James, miközben megtörölte verejtékező homlokát.

-Most már úgyis mindegy! - Legyintett a Weasley fiú, majd megvakarta a tarkóját.

-Ki kéne logikázni, hogy hogyan lógjunk be! - Bólintott helyette James, majd a falnak támaszkodva lehunyta a szemét. - Szomjan halok... - Dünnyögte, miközben köhögni kezdett.

-Jam! Megvagy? - Ütötte meg a hátát Fred.

-Ja... - Bólintott a fiú, miközben tüdejét továbbra is rázta a száraz köhögés.

-Biztos?

-Nem tudtam, hogy Anyám is eljött! - Vigyorgott a fiú. - Bár tény, hogy jó hideg volt abban a Roxmortsban!

-Okéééé... Akkor most mit csinálunk? - Kérdezte végül Fred.

-Miért mindig nekem kell kitalálnom valamit? - Lazította meg nyakkendőjét a Potter fiú.

-Egy, mert te vagy a főnök. Kettő, csak neked vannak jó ötleteid hármunk közül. Három, te vagy az aki mindig számít mindenre. - Számolta ujjain Fred szórakozottan, mire James megforgatta a szemét.

-Ez ám a felelősség! Na jó... Akkor jön a D-terv! - Vigyorodott el a fiú, miközben ellökte magát a faltól.

-Bővebben? - Ásított Fred.

-Bevonulunk. - Segítette fel unokatestvérét a földről James.

-Roxy ki lesz akadva! - Bólintott Fred, miközben leporolta nadrágját.

-Na és?! Szerintem Ali is... - Nevetett fel James.

-Jó vagyok? - Túrt a hajába nevetését visszafojtva Fred.

-Nagyon Öcsi! És én? - Röhögött fel James, majd felborzolta göndör tincseit.

-Inkább menjünk! - Legyintett rázkódó vállakkal Fred.

-Fogadjunk.... Én azt mondom, hogy Minnienek meg sem fog kottyanni a késésünk! - Lépett a Nagyterem ajtaja elé James.

-Oké... Szerintem pedig dühbe fog gurulni, csak nem fogja kimutatni és csak csúnyán fog ránk nézni! - Rázta meg James jobbját vigyorogva Fred.

-Tisztázzuk! A nyertes kapni fog csokibékát! - Biccentett James, mire Fred bólintott beleegyezése jeléül.

-Ah! Ez dögnehéz! - Nyögött fel a Potter fiú, mikor nekifeszült a hatalmas ajtónak.

-Várj! Segítek! - Pattant mellé rögtön Fred, majd vöröslő fejjel tolni kezdték mindketten.

Húzták-tolták, de az ajtó, se ki se be. James már nyitotta volna a száját, hogy kijelentse "Ezt jól bezárták!", mikor hirtelen megindult a hatalmas ajtó és nagyot nyikordulva kivágódott a két megtermett kapuszárny.

A két tekergő, pedig könnyűszerrel bezuhant a nagyterembe, ezzel pedig döbbent csendet hozva az ott tartózkodókra... Vagyis az egész iskolára.

-Haver... - Kezdte suttogva Fred, miközben fektében James felé fordította a fejét.

-Tudom! Ne is mondd! - Dünnyögte James, aki fájdalmas grimasszal az arcán terült el a Nagyterem kövezetén.

Óvatosan pillantott fel, megrepedt szemüvege lencséje mögül. Az első ami feltűnt neki, az McGalagony volt, aki valószínűleg éppen beszédet mondhatott, mert még állt a széke előtt és éppen kupáját emelte a diákokra, mikor lefagyott a döbbenettől. Rezzenéstelen arccal meredt a földön elterült két tekergőre, majd ajkát vonallá préselte.

James inkább elkapta róla a pillantását és diáktársaira tévedt a tekintete. Alice és Roxanne voltak akik vöröslő fejjel ültek a griffendél asztalánál és úgy meredtek rájuk, szikrázó szemekkel. Kate és Will hitetlenkedve ámultak rajtuk, mellettük pedig Lucille, furcsa kifejezéssel az arcán meredt egyenesen rá... James rögtön rámosolygott, mire az elkapta pillantását.

James már komorult el, mikor mellette hirtelen Fredből kitört a nevetés.

A Weasley fiú az oldalát szorongatva, fetrengve röhögött és a sajátos kacagásán James is elkezdett nevetni.

Hát igen... Ott feküdt a két Tekergő kiterülve a Nagyterem kövezetén a csillagtalan fekete ég alatt és a Halloweeni vacsora közepén... És megállás nélkül nevettek. Csilingelő, hangos hahotájuk visszhangot vert a falakról és a gyógynövénytan tanár, Longbottom professzor arcára is egy megenyhült mosolyt csentek vele.

-Nyertem! - Tápászkodott fel rázkódó vállakkal Fred.

-Ja! - Pattant fel James is, majd levette törött lencséjű szemüvegét és zsebébe süllyesztette azt.

-Khm... Potter, Weasley! Kérem üljenek le! - Köszörülte meg a torkát Mcgalagony.

-Figy' már Jam! Nem kapunk büntető munkát? - Suttogta Fred kikerekedett szemekkel.

És mintha az öreg igazgató ezt meghallhatta volna, elmosolyodott.

-Húsz-húsz pont a házuktól... És a hétvége után az irodában jelentkeznek nálam! - Bólintott mézes-mázosan.

-Oh Morgana bugyijára! - Reagálta le Fred, mire James felröhögött.

-Üljenek le kérem! - Meredt rájuk szigorú pillantással Minnie.

-Igenis igazgató asszony! - James kacifántos meghajlást mutatott be, majd nevetését visszafojtva, Freddel lökdösődve a helyükre sétáltak.

-Tehát... Ott tartottam, hogy... Ezennel ünnepélyesen megnyitom a Halloweeni lakomát! - Emelte magasba a poharát Minnie.

-Éljen! Éljen! - Kurjantotta James, majd mikor az igazgató rápillantott behúzott nyakkal, "kultúráltabban" tapsolt tovább, míg a körülötte lévők-már akik nem gyilkos pillantással bámultak rá(Beszélek itt például Aliceról)- felnevettek.

Ahogyan a taps elmúlt, mindenki hangosan beszélgetni kezdett, így az egész Nagyterem felbolydult, akár valami hangyaboly.

-És most szépen sorjában Potter! - Meredt rá fenyegetőn Alice. - Hol voltatok?!

-Titok... - Mosolyodott el James.

-Nem! Csak ne titkolózz előttem James Sirius! Vagy tudod mit?! - Alice olyan hangosan kiabált, hogy a griffendél asztalánál többen megnémultak és kíváncsian várták a "fejleményeket".

-Megírom a szüleidnek! - Fonta maga előtt össze diadalmasan a kezét Alice, mire James elsápadt.

-Ne! Lice! - Nyögte elhalón, ami nagyon szórakoztató lehetett a hallgatóságnak, ugyanis többen nevetgélni kezdtek szegény fiú ábrázatán.

-De Jam! De! Egyfolytában a hülyeségen jár a fejed! - Bólintott Alice, majd felemelte a villáját. - Jó étvágyat! - Azzal elkezdte ínycsiklandó falatokkal telipakolni tányérját.

-Kegyetlen vagy Longbottom... - Szólt halkan és gyűlölködőn James, holott mindenki tudta, hogy sosem utált senkit a fiú... Sőt!

-Nem... Csak gondoskodó! - Csúsztatta a szájába a csirkecombos villát Alice.

-Tudod, hogy mit jelent ez?! Lice! Tisztába vagy vele, hogy mit teszel?! - Kiáltott fel James dühösen és ököllel az asztalra csapott.

-Igen tudom... De ideje észhez térned! - Felelte hűvösen a lány.

-Neked is! Fogd már fel, hogy nem teheted ezt meg! - Üvöltött vörös fejjel James.

-Nyugi van! - Lapogatta volna meg a vállát Alice, de a fiú elütötte a kezét.

-Hagyj! - Suttogta maga elé szikrázó szemekkel, majd elfordult és csendbe burkolózva enni kezdett.

-Ugyanmár Haver! Kapsz egy rivallót... És?! Nem fog összedőlni a világ! Eleve nem ez lesz az első... - Próbálta vígasztalni Will.

-Nem... Nem csak egy rivallót kapok... Levonnak a zsebpénzemből... Elkobozzák majd egy hétre a motoromat, mikor otthon leszek... Vagy esetleg megkapom az év, századik szobafogságát... Vagy elveszik Csúzlit... Bezárják... Vagy tudom is én! - Temette tenyerébe arcát James elkeseredetten.

Alice pedig kőkemény szigorral ült mellettük és ügyet sem vetve keresztestvérére jóízűen nyammogott az ételeken.

-Bármi is lesz... Megérdemled! Egyfolytába szívatod Albust és Scorpiust... - Szólt közbe Rose.

-Oh! Fogd be! - Morogta James, mire Hugo szemöldöke magasba szaladt.

-Hogy mondod?!

-Sehogy! - Vágta rá James, majd a mellette ülő Lucillehez fordult.

-Neked mi bajod van?

Lucille pislogás nélkül meredt rá és még a száját is tátva felejtette.

-Tessék?! - Kérdezte döbbenten Alice, aki erre viszont felfigyelt.

-Nem hozzád beszéltem! - Szűkítette össze a szemét James, majd újra Lucille felé fordult.

-Tehát... Egésznap olyan csendes és szomorú voltál... - Könyökölt az asztalra. - Mi bajod van? Valaki megbántott?

-Pszichológus vagy? - Kérdezte nevetve Kate, de James rá se hederített.

-Eleve csendes szoktam lenni... - Pislogott sűrűn Lucille, mire James megrázta a fejét.

-De ma még jobban az voltál... - Hajolt közelebb hozzá, hogy csak pár centi volt az arcuk között.

-Oh tu ne me laisses pas tranquille?!* - Csusszant hátra dühösen Lucille, majd nem foglalkozva a döbbent pillantásokkal száját összepréselve szemezgette tovább a rizsét.

Miután eddig még sosem beszélt franciául ezért ez kész újdonság volt mindenki számára, így akik hallották döbbenten figyelték őt.

-Parancsolsz?! - Tolta volna feljebb orrán szemüvegét James, majd mikor rájött, hogy az eszköz, törötten hever a zsebében, csak megvakarta szeplős orrát.

-Bocsánat... Csak... Kicsit ideges lettem... - Köszörülte meg a torkát a lány, majd egyik kontyából kilógó tincset a füle mögé tűrt.

-Te egyre furcsább vagy! - Pislogott nagyokat Fred, majd feljajdult, ugyanis James sípcsonton rúgta az asztal alatt.

-Azért a Hölgy, az Hölgy! - Dünnyögte orra alatt jelentőségteljes pillantást vetve Fredre James.

***

-Oké! Akkor nincs harag? - Vakarta meg a tarkóját Will és úgy pillantott Jamesre.

-Nem is volt... - Legyintett a fiú teli szájjal, majd elvigyorodott. Már a lakoma végénél jártak, a diákok, főleg az alsóbb évesek, már elvonultak lefeküdni, míg a felsősök még javában mulatoztak.

-Időközben kidolgoztam a részleteket... - Vette suttogóra, mire Fred és Will is közelebb hajolt hozzá. - Első sorban szükség lesz erre... - James pedig egy egyszerű mozdulattal maga elé húzta az egész kávés kancsót. - Egészségetekre! - Emelte magasba az egész kancsót, ami körülbelül egy liter is megvolt.

-Ne! - Kapta a szája elé a kezét a nevetését visszafojtva Will, de már késő volt, ugyanis a Potter fiú a szájához emelte a kancsót és bőszen hörpölni kezdte a kávét. Azt a fekete és sűrű kávét, amiből ha egy poharat szabad inni...

-James! - Sikkantotta elborzadva Lily, aki első volt, hogy a nevető Tekergőkön kívül észrevette bátyját.

-Mi a... - Alice kerekre tágult pupillákkal fojtotta magába a szót.

Mellette Lucille gonderhelten pislogott a fiúra, akinek az ádámcsutkája vidáman liftezett ivás közben.

-Jesszuskám! - Nevetett fel Kate, majd rögtön elkomorult. - Bele fog halni a koffein túladagolásba.

-Olyat lehet?! - Szörnyedt el a kis Potter lány, mire Alice gyorsan megrázta a fejét.

-Dehogy! Csak Katenek szörnyű a humora! De azért akkor is... - Pillantott a fiúra Lice, majd belebökött annak a vállába. - Jam! Mértékkel!

A fiú felemelte a hüvelykujját, majd tovább lefetyelte a koffeint, ami azért látványosan fogyott a kancsóból.

-Én is! - Lelkesedett Fred, majd mikor körbe járatta a tekintetét csalódottan sóhajtott. - Ez az egy kancsó van... - Biggyesztette le a száját.

-Hála Merlinnek! - Bólintott Alice dühösen.

-Mindegy... Eleve nem szeretem a kávét... Majd az alkohol ébren tart! - Legyintett a fiú végül.

-Parancsolsz? - Kerekedett ki Kate szeme.

-Sehogy! - Nevetett fel Fred.

James pedig nagyot cuppanva vállt el a kancsótol, amiben egy csepp, annyi sem maradt.

-Van egy kis kávé az arcodon... - Nézett rá Alice unottan, mire James egyszerűen körbenyalta a szája környékét.

-Nem fogsz tudni aludni. - Nézett rá Kate.

-Nem baj. Az a lényeg! - Torkolta le a McCorney lányt Will.

-Mi folyik itt?! - Kérdezte döbbenten Lily.

-Nos Drágám! Lehet, hogy meglepetés! - Vigyorgott rá James, majd hunyorogva a tanári asztal felé pillantott.

-Szerintem hamarosan vége lesz...

-Vegyél szemüveget James! - Forgatta meg a szemét Kate, miközben felállt. - Most van vége...

-Daniel? - Köszörülte meg a torkát Will.

-Az új barátnőjével cuppog az asztal végében. - Forgatta meg a szemét Kate.

-Ja... Gyorsan lecsapott Greere. - Nézett arrafelé Lily, majd a hunyorgó Jamesre kapta a tekintetét. - Ugye szakítottatok?

-Szakított... - Legyintett Jam, mire Lucille óvatosan közbeszólt.

-És egyáltalán nem bánod? Mármint... Nem vagy szomorú miatta? - Kérdezte csendesen Lucille, mire Will felvont szemöldökkel fordult felé és már nyitotta volna a száját, de Alice megelőzte.

-Tudod Lucille, Jamesnek nem az első barátnője volt Rachel... Finoman fogalmazva, James már majdnem mindenkivel járt, akik idősebbek tizenötnél és nem fiú... - Nézett a fiúra, aki tettetve, hogy nem hall semmit birizgálta a kancsó fülét. - De persze van kivétel... - Tette végül hozzá.

-Azok a "nagy" kivételek, a családtagok és Alice és te Lucille... - Forgatta meg a szemét Will.

-Ne is kérdezd! - Szólt közbe Kate. - Fogadásból jöttünk össze, de nem szerelemből, csak baráti szívességből! Bár jó, hogy csak egy hétig kellett a barátnődnek lennem... - Fintorgott végül.

-Annyira azért nem lehetett rossz! - Nevetett fel a fiú.

-Hosszútávra nem tudtalak volna elképzelni... - Meredt rá Kate.

-Hosszútávra senki sem tudja! - Legyintett Fred nevetve.

-Aucs! - Kapott drámaian a szívéhez Jamie válaszul.

Alice pedig összenézett Lucillel és bátorítóan rámosolygott...

***

-Be kell ismernem, hogy nem rossz... - Lépett Fredhez Alice.

-Köszönöm! - Szólt gúnyosan a fiú.

-De ezt most komolyan mondom Frederick! Csak nézz körül... Be kell valljam, hogy túl jó bulit szerveztetek! - Ivott bele a vajsörös üvegébe Alice.

-James érdeme... - Pillantott rá Fred, majd elmosolyodott. - De köszönöm!

A klubhelyiség nem volt nagyon zsúfolt. Csak a felsősök voltak már csak fent és a hangszigeteltté varázsolt helyiségben csak az ötöd, hatod és hetedévesek beszélgettek, nevetgéltek, vagy éppen táncoltak a hatalmas rádióból szóló zenére.

-Van kedved táncolni? - Köszörülte meg végül kínosan a torkát Alice.

-Aham... - Szántotta fel ujjaival Fred vörös üstökét, majd letette a poharát az egyik asztalra.

Alice nem szólt csak a vajsörös üvegét Fred pohara mellé tette, majd a fiú nyomában megindult a táncparkett felé.

-Nagyon régen táncoltam... Utoljára Teddy és Victorie bálján roptam, ami azért megvan egy öt hónapja... - Pillantott Alicera a fiú, miközben elkezdett táncolni.

-Én meg eleve nem vagyok jó táncos! - Kuncogott a lány, majd Fredre koncentrálva próbálta követni a fiú lépéseit.

-Ehhez is csak James ért! - Nevetett végül fel a fiú és ez után már csak nevettek.

***

Lucille gondolataiba mélyedve ücsörgött a kanapén és csendben nézte a táncolókat.

Tekintete sokszor elidőzött Willen és Lilyn, akik a táncparkett közepén ugráltak a ritmusra. És az egyik fotelben ücsörgő James Potteren, aki egyik kezében törött lencséjű szemüvegét szorongatta, míg a másikban pálcáját tartotta és próbálta szemmel láthatóan megjavítani a pápaszemet.

-Miért nem mész oda hozzá? - Huppant le mellé Kate, aki egy vajsörös üveget szorongatott mancsában.

-Csak... - Lucille inkább be sem fejezte és erre Kate felkészülve bólintott és nagyot húzott a vajsörös üvegből.

-Értem... Nem akarok tolakodó lenni, de láttam mikor összenéztél Aliceval és igazából asszem érted... Hogy rájöttem a dolgokra! - Hörpintett újra az italba.

-Igen? - Harapott az ajkába tétován Lucille, mire Kate elmosolyodott.

-Figyelj Lucy! Őszinte leszek... - Dőlt hátra a kanapén. - James jó ember, de lehetetlen eset a kapcsolatok terén... Nem képes kapcsolatra... És Alice bármennyire is bizakodó, be kell látnod, hogy ő naiv... - Vont vállat a lány. - Ha okos vagy... Márpedig az vagy, akkor belátod, hogy jobb ha elengeded! - Érintette meg a vállát Kate.

-Könnyebb mondani, mint megtenni. - Mosolyodott el Lucille, majd megforgatta a szemét. - Elég béna szerelmi szál ez... Nem?

-De... - Kezdte nevetve Kate, de ekkor félbeszakították.

-Felkérhetem a kisasszonyt egy táncra? - Lépett a kanapé elé egy olyan alak aki leginkább alkalmatlan bármire. Daniel.

Kate felmérte a fiút, majd Lucillere pillantva aprót biccentett.

-Csak egyre! - Nyújtotta a kezét Lucille felé Daniel.

James nem messze tőlük megfeszült és bár nem látta jól a történéseket, mindent tisztán hallott.

Kicsit kezdett elege lenni a White fiúból... Nem! Nem azért mert lenyúlta a barátnőjét és most Lucillenél próbálkozik... Hanem úgy eleve a természetétől felfordult a gyomra... A fenébe! Mióta foglalkozik ő Daniellel? Mi történik vele most tulajdonképpen?! Eddig miért volt olyan könnyű és gondtalan az élete?! Miért foglalkozik másokkal? Miért nem... Mi a fene van most?! - James saját magától kezdett félni... Nem tudta, hogy mi történik körülötte és benne és ez idegesítette a legjobban.... Kicsit úgy érezte magát, mintha valami feltörte volna a védőburkát... De mi?! És hogyan?!

-Reparo! - Ennyi... Dühösen az orrára tolta a szemüvegét. Bár ne tette volna!

Lucille bizonytalanul fogadta el Daniel kezét, majd a következő pillanatban pedig már a táncparketten hagyta, hogy a vigyorgó fiú átkarolja a derekát és billegni kezdjen vele.

És hogy ebben mi volt a felháborító? Az, hogy történetesen barátnője volt!

-Jam! - Szakított aki gondolataiból Roxanne hangja. - Gyere most táncolni! - Fonta maga előtt össze a karját.

A fiú pedig dühösen megrázta a fejét és felpattant, majd határozott mozdulattal megragadta Fred húgát, mire az felsikkantott.

-Valami gyorsabb kéne! Ez túl lassú és romantikus... Nem igaz Roxy? - Kacsintott a lányra, mire az felnevetett.

-Nem tudom, hogy miért nem táncolunk többet Jam... Nagyon hiányzik az a kiforgatós figura! - Kuncogott a lány.

-Kate! Valami gyorsabbat! Légyszives! - Rikkantotta James.

A lány csak intett egyet, majd megnyomott valami gombot a rádión.

A lassú és nyugtató, szinte elálmosító zene hirtelen leállt a táncolók nagy csalódására.

Roxanne elvigyorodott, hiszen ő ismerte Jameset annyira, hogy tudja mi fog következni.

James mellette vigyorogva lehunyta a szemét és teljesen átszellemülve lepillantott rá. Igen James volt az egyik legmagasabb az unokatesók közül. A gáz csak az volt, hogy őt követte Domique...

-Készen állsz Roxy? - Kérdezte halkan vigyorogva a fiú.

-Oh! Persze! - Fogta gyorsan, sietve össze a haját Roxanne.

-Várj! - Emelte fel a mutatóujját James.

Utoljára ők is Teddy és Victorie esküvöjén táncoltak utoljára, de akkor ők az egész lagzit végig ropták. James felborzolta a haját, majd színpadiasan meghajolt.

-Szabad egy táncra?

-Többre is! - Pislogott kihívóan Roxanne, majd felnevetett, mikor James játékosan megragadta a derekát és magához rántotta.

-Vigyázz drága kuzin, hogy mit mondasz! - Szólt komolyan, de szemei nevettek.

-Hahó Katherine! Rakjál már fel valamit! - Kiáltotta valahonnan Will.

-Meglesz William! - Kiabált vissza epésen Kate, majd hozzáértően valamit nyomogatni kezdett a rádión.

-Éneklünk? - Érdeklődött suttogva James.

-Inkább csak tátogjunk! - paskolta meg a vállát Roxanne, majd felkapta a fejét, mikor felcsendült egy ismerős szám.

-A kedvencem! - Pillantott a fiúra.

James nem szólt csak megragadta Roxanne derekát és felemelve őt megprödült a tengelye körül, mire a lány száját egy hangos sikkantás hagyta el.

James vigyorát visszafolytva teljes beleéléssel tátogta a dalt, amit Roxanne próbált nevetését visszafolytva utánozni. Hát igen. James tökéletes grimaszokat vágott "éneklés" és táncolás közben. És mindkettőt olyan mesterien művelte, hogy a mellettük táncikáló Alice és Fred szemkontaktussal csak bámultak egymásra.

Olyan gyorsan és eszelősen ropták, hogy csupán abba bele lehetett szédülni, ha követni próbálta valaki a tekintetével őket. Roxanne egyfolytában pördült és fordult, szoknyája pedig csak úgy hullámzott körülötte...

-Köszönöm! - Pukedlizett lihegve Roxanne, mikor vége lett a számnak.

-Én köszönöm! - Hajolt meg színpadiasan James, majd kezet csókolt neki.

-Lekérhetem? - Kérdezte a melléjük lépő Hugo.

-Persze! - Mosolygott Jam, majd hátralépett, hogy Hugo, -aki mellesleg apjára ütve eléggé nyakigláb fiúnak mondhatta magát- is táncoljon egy kört Roxyval.

Egy lassú szám indult el a rádióban, mire James zsebre vágta a kezét és már indult volna, hogy visszaüljön a helyére, mikor megakadt a tekintete egy páron. Lucillen és Danielen. A fiú elégedetten vigyorogva forgatta Lucillet, aki kifejezéstelen arccal és egy eléggé műmosollyal táncolt.

James pedig határozott léptekkel megindult feléjük.

-Lekérhetem? - Lépett oda hozzájuk és mélyen és jelentőségteljesen bámult Daniel fekete szemébe.

A White fiú rezzenéstelen arccal állította meg Lucillet, majd összehúzott szemekkel meredt a felé magasodó Jamesre. James pedig akaratán kívül azon kezdett fantáziálni, hogy úgy beverne neki még egyet, mert úgy tűnt, hogy a délelőtit már kiheverte...

-Mi van... Ha nem? - Köszörülte végül meg a torkát Daniel.

-Baj... - Villant meg James szeme.

-Be akarod törni az orromat... Ha már bájitalon nem sikerült... Ugye? - Kérdezte szórakozottan a fiú.

-Végülis... Talán megérdemelnéd... - Morfondírozott James, majd megrázta a fejét.

-Bocs pajti... Mégsem! Nem akarok kezet mosni, minden mocsok után! - Villantott egy hatalmas vigyort rá.

-Kötekedünk? - Vonta fel a szemöldökét White, miközben hátralépett.

-Gyáva vagy? - Érdeklődött összehúzott szemekkel James.

-Te meg féltékeny?! - Kérdezett rögtön vissza Daniel.

-Csak szeretnéd White... Csupán csak nem szeretném, hogy olyanokat mocskolj be, akiket meg sem érdemelsz... - Vonta meg a vállát James.

-Mert te annyira megérdemled? - Röhögött fel feszülten a fiú.

-Kuss. - Vágta rá James.

Lucille pedig tanácstalanul és ijedt tekintettel áldogállt közöttük miközben valami megoldást próbált találni arra, hogy megakadályozza a vita tovább fajulását.

-Oké Potter! Tessék! - Ragadta meg a riadt tekintetű lányt Daniel, majd teljes erejéből Jamesnek lökte őt.

-Tűnj el! - Sziszegte összeszorított fogakkal James, miközben védekezően összefonta karjait Lucille körül.

Daniel nem szólt, csak gúnyosan biccentve megfordult és felszegett állal elvonult a fiúk hálókörlete felé.

-Jól vagy? - Pillantott le rá James.

-Azt hiszem... - Suttogta döbbenten Lucille, miközben a füle mögé tűrt egy kósza, szőke tincset. - Ez durva volt...

-Van kedved táncolni? - Kérdezte szelíden a fiú, mire ő rögtön bólintott.

-Kicsit el van telve magától... Ahogy a Skorpió is... - Sóhajtott James, miközben óvatosan átkarolta Lucille derekát.

-Scorpius Malfoyra gondolsz? - Vonta fel a szemöldökét Lucille, ő pedig kicsit idegenkedve, de James nyaka köré fonta karjait.

-Ja... Ő is olyan mint White... - Morogta a fiú, de közben elmosolyodott.

-Te mindig ilyen forró fejű vagy? - Kérdezte kuncogva a lány.

-Nem... Csak 20-24-ben... - Engedett el egy vigyort a fiú.

-És az a négy óra? - Vonta fel a szemöldökét szórakozottan Lucille.

-Akkor van, mikor másról álmodom, vagy nem álmodom... - Nézett mélyen a kék szemekbe.

-Mindent értek! - Forgatta meg szarkasztikusan a szemeit, halkan nevetve a lány.

James nem szólt, csak közelebb húzta magához őt és mélyen beszívva az áfonya illatot tovább dülöngélt a táncparketten... És mikor összetalálkozott a tekintete Aliceval, különös érzés kerítette hatalmába...

***

*"-Oh! Nem hagysz békén?! - Csusszant hátra dühösen Lucille..."

Annyira sajnálom! Hatalmas köszönet @_anna44_-nek, aki rávilágított, hogy a kilencediket raktam ki ez helyett. Nem baj. Végül is a kis bakiból egy bónusz fejezet lett. ;)

Még egyszer nagyon köszönöm @_anna44_! <3