Soobin

Nem tudtam hova tenni Beomgyu felettébb furcsa viselkedését. Mármint, ő rajta elég macerás kiigazodni legtöbb esetben.. De most valahogy erre is rá tett egy lapáttal mikor marasztalt az utcán, majd egyszer csak elkezdett berángatni az iskola épületébe.
- Elmondanád mi ütött beléd? - kényszerítettem megállásra a folyosó közepén.
- Belém semmi. De most be kéne mennünk a terembe, mert mindjárt kezdődik az óra és tudod hogy mennyire nagyon leszidnak ha késünk, főleg ha az első óráról van szó ami.. - kezdte hadarni feltételezem ami épp eszébe jutott.
- Beomgyu állj le! Először is, még van vagy húsz percünk óra kezdésig. - szakítottam félbe, majd elővettem a telefonom hogy megbizonyosodjak róla mennyi időnk van még. Ám mielőtt elrakhattam volna, Beom kikapta a kezemből és vigyorogva oldotta fel.
- Jó a háttered.- célzott az engem és Somit ábrázoló fotóra.
- Már le akartam cserélni! - vettem el tőle, de ő is és én is tudtam valamit. Hogy ez hazugság.
- Dehogy akartad. - horkantott egyet nevetve.
- Tényleg nem.. - indultam el a szekrényem felé, mikor észre vettem Taehyunt Somiék társaságában felfelé tartani a lépcsőn.
Ráér kivenni a cuccokat.

- De tényleg elmehetnénk négyen valahova. - folytatott érdekes beszélgetést konkrétan magával Yuna, ugyanis én semmit nem voltam hajlandó reagálni idióta ötletére, miszerint..
- Menjünk dupla randira? Bolond vagy, nincs barátnőm ha nem vetted volna észre. - javítottam ki téveszméjét, de ezt persze meg se hallotta.
- Tudod mióta tervetgetem ezt? - tette fel a költői kérdést, amire unottan válaszoltam:
- Nem.
- Hát most megtudod. Mióta összejöttetek. Igen, pontosan szeptember eleje óta. - mondta az elég hihetetlen tényt, ugyanis ők Beomgyuval csak max pár hete vannak együtt.
- És nem szerethettem előtte? Na mindegy, ő is nagyon szeretné. Hetek óta erről beszéltünk, majd mikor szakítottál vele, hirtelen nem ez lett a legnagyobb gondunk..- forgatta a szemét.
Hát ez felháborító, nehogy már én legyek a hibás mert szakítottam vele! Sőt, nem is szakítottam Somival! Ennek csak vége lett, nem kellett kimondani. Asszem..
- Remélem nem bánom meg hogy megkérdezem, de.. Mi most a legnagyobb gondotok? - kérdeztem unottan, picit félve a választól. Egy Yuna és Beomgyu féle párnak mi lehet a legnagyobb baja? Esküszöm kíváncsi vagyok.
Ám ezt most nem tudhatom meg, ugyanis Beomgyu épp hangosan rohan be a termünkbe és nagy erővel rácsap az előttem lévő asztalra.
- Ya, mi bajotok van egész nap? A szokásosnál több energia van bennetek.. - dőltem hátra hitetlenül székemen.
- Éhes vagyok. Vennél nekem valamit a büfében? Valami nasit. - lökött ki székemből és leült rá. Hát ez hallatlan.
- Miért én vegyek neked? - álltam fel értetlenül. Itt valami bűzlik. És nem csak Yuna nyálas arca ahogy nézi barátját.
- Jaj, majd megadom.. - forgatta szemét, bár én nem erre voltam kíváncsi. Minden esetre ráhagytam lustaságára, és persze arra hogy nincs mit csinálnom ebben a szünetben, szóval elindultam szánalmas napomat folytatni.

Somi

Most érkezett el a pillanat! A szünet amiben a terv megvalósul. Én Taehyunnal elbújtam a szekrények mögé, míg Beomgyut beküldtem a terembe. Közben a telefonján hívasba van velem, így hallok mindent.

Már látom elindulni Soobint, mikor eszembe jut hogy mivan ha komolyan elindul a büfébe?
~ PÉNZTÁRCA! ~ suttogtam bele hangosan a telefonba, hátha Beomgyu veszi az adást.
~ Tessék? ~fordult meg Soobin. Jaj ne! Most bukok le, nekem végem!
~ Nem viszed a pénztárcádat? Hoppá, nincs itt! ~mentette ki a helyzetet Yuna. Okos, így nem keveri össze a hangunkat Soob.
~ A szekrényemben van.. És ne nyúlj a táskámba! ~ nézett Yunara furcsállva.

Végre kiindult a teremből.
Gyorsan leraktam Beomgyut, majd Taehyunnal szinte pislogás nélkül meredten néztük a jelenetet mikor nyitja ki a szekrényét.
- Most fogja eltalálni őt a szerelem nyila! - fangörcsölt Taehyun, amit csak megmosolyogtam.
Végre kinyitotta a szekrényt, de semmi különösebb reakciót nem láttam rajta.
- De miért nem lepődött meg? - nézett majdnem olyan érthetetlenül Tae, mint én.
Aztán egyszerre pillantottuk meg az írt cetliket, a szekrény előtt heverve!
- Kiestek a szekrényből! Hogy nem vette észre?! - akadt ki Tae, majd bepánikolva kilöktem őt a szekrény mögül.
- Menj csinálj valamit! - azzal a a lendülettel Taehyun, direkt vagy nem direkt, pont Soobin lába és a szekrény elé zuhant. Okos.

Jina

A héten rengeteg feszültség volt a húgom életében, ezért egy picit szeretném elterelni a figyelmét. Ahogy mindenki másnak is, akinek köze volt ehhez az egész szenvedéshez. Szóval kitaláltam hogy - bár Yeonjunnal még nem egyeztettem - a hétvégén tartunk egy bulit. Nevezhetjük házavató bulinak, mert végülis ez lesz az apropója a kis összezördülésnek, de már ennél azért több oka is van. Például hogy Beomgyu már "unja az életét" ezért "ha nem tartunk bulit, majd ő fog". De persze nem ez a legfontosabb,sőt..A top 3 indokba bele se raktuk szerencsétlent.

- Szerinted milyen üdítő legyen? - kérdeztem Yeont mikor az italsorhoz értünk. Úgy döntöttem túl nagy macera lenne ha meglepetés bulit csinálnék, előtte meg pláne nem lehet eltitkolni semmit. Ezért inkább elhoztam magammal vásárolni hogy ennyit legalább érvényesüljön ő is.
- Hát ha az én véleményemre vagy kíváncsi, üdítők helyett vehetnénk alkoholt! Tudod az olyan amitől jól érezzük magunkat. - vett le a polcról példának egy erős sojut, úgy magyarázta a különbségeket.
- Figyelj ez egy nagyon jó ötlet, magamtól nem jutott volna eszembe. Csak elárulnád hogy akik nem bírják az alkoholt, ráadásul 20 év alattiak, azok mit fogyaszthatnak? - vontam kérdőre barátom őrült ötletét, így ő is beláthatja hogy bizony szükség van arra a narancslére, akármilyen gyerekesen is hangzik.
- Jó, kellenek üdítők..de csak a felöntéshez, sojuból három kartonnal veszünk! - jelentette ki, majd egy laza mozdulattal megemelt egy kartont. Borzasztó helyes látványt nyújtott, egyszer elmegyek vele edzeni ha már így meghozta a kedvem.

- Yeonjun-oppa! - szólt barátom után egy - ahogy érzékeltem- lány hang, a nasi részlegen.
- Szia Ryujin! Nem suliban kéne lenned? - nézett furcsállóan a lányra akit még mindig nem tudtam hova tenni. De mielőtt eluralkodott volna rajtam a féltékenység, eljutott az agyamig az információ, miszerint még középiskolás.
- De igen. - válaszolt teljesen nyugodtan, mintha normális lenne hogy lóg. Vagy mit csinál.
- Oh, Jina, ő itt Ryujin akivel együtt szoktunk gyakorolni a cégnél. - mutatta be nekem a lányt, majd egyből felismertem.
- Jaa, Ryujin a cégtől! Somi sokat mesélt rólad, bocsánat hogy elsőre nem ismertelek fel! - nevettem kínosan, de az a lényeg hogy már rájöttem.
- Semmi baj. Te vagy gondolom Somi imádott nővére!? -
- Én lennék, igen! - mosolyogtam önelégülten, hogy húgom mesélt rólam.
- Oppa, megmondanád Sominak hogy ha nem jön be a héten gyakorolni akkor a hó végi mérésen megbuktatják? - adta át az üzenetet barátomnak, aki ugyanolyan kikerekedett szemekkel nézett a lányra mint én.
- Daebak.. Mostanában tényleg keveset járt be, azt tudom. - mondtam, mire Ryujin csak horkantott egyet.
- A hónapba egyáltalán nem volt bent! - közölte a számomra meglepő tényt. Yeonjun erről nyilván tudott.
- És a hét végén már november.. - nézett rám Yeon aggódva.
Emlékeztetnem kell a húgomat, hogy ha még sokáig sajnálja az elmúlt kapcsolatát, az a helyébe kerülhet a cégnél.