Az ajtó kinyílt, mire Dream felemelte a fejét, és Georgeot próbálta felébreszteni, míg egy alacsony és egy magas férfi belépett a szobába.

-Kik vagytok?!-kérdezte rémülten George, ám egyikük sem mondott semmit, csak összekötötték a kezeiket, és egy egy zsákot húztak a mindkettőjük fejére.

Felhúzták őket a földről, és kivezették a szobából. George nehezen tudta szabályozni a légzését. Az, hogy nem érezte Dream jelenlétét, csak fokozta a helyzetet. Teljesen biztos volt benne, hogy ki fogják végezni őket.

-Szóval az én földemen járkáltatok?-egy idegen hang szólalt meg. Enyhe spanyol akcentusa volt, férfias, ám mégis fiatalos, biztosan nem lehetett több harmincál.

-Nem tudtuk! Rö-rögtön elmentünk volna, ha megtudjuk!-magyarázta Dream. Az ijedt hangját egy morgás követte, majd még egy... George tehetetlenül kapkodta a fejét, remélve, hogy minden rendben van vele.

-Elég lesz Boo, nem gondolod?-ugyanaz a hang, mint az előbb...

-Igenis uram.

Egy újabb hang.

-A barátotok, azzal a kis borostával elég zaklatottnak nézett ki az előbb.-a férfi megállt, és nevetett.-A szép kis arcát már egy hatalmas fekete szem csúfítja.

-Nick? Mit csináltál vele? Hol van?-kérdezte Dream.

-Nincsen nagyobb problémád annál, Clay?

-Honnan... honnan tudod a nevemet?

-Nem vagyok egy kurva nagy idióta, onnan.

A zsákokat lehúzták a fejeikről, ők pedig először szétnéztek, majd egymás tekintetét keresték.

Előttük állt egy férfi, fekete haját sapka takarta, csak pár tincs lógott ki, az ingje is majdnem olyan fekete volt, felső pár gombja szétpattant. Szürke nadrág, dereka köré márkás öv csavarva. Tisztának nézett ki az öltözéke, mintha egy bárba indulna. 

Egy óra volt a csuklóján, az üvege vakítóan fényes.

-Mi dolgotok itt, El Rapidsban?-kérdezte, miközben kiroppantotta az ujjait.

-Először is, ki vagy te?-kérdezte összeszűkített szemekkel Dream.

A férfi felnevetett, majd intett a magas maszkot viselő őrnek a sarokban, aki bólintva Dreamhez lépett, és a puskája másik felével belevágott a gyomrába. A térde összerogyott, az arca elsápadt.

-Nem te vagy az, aki kérdéseket tesz fel. Nos, hadd kérdezzem meg újra.-az asztalra könyökölt, összefűzött ujjaival támasztotta a fejét.-Mit kerestek Cedar Rapidsban?

-L'manbergbe megyünk.-mondta továbbra is fájdalommal teli hangon Dream.

-L'manberg? Edmontonban? Pfft, az több kilóméter, nem tudjátok megcsinálni.-egyenesedett vissza.

-Floridából jöttünk.

-Nem fogjátok megcsinálni, nem ezzel a csapattal.

-Ezt hogy érted?

A férfi felhorkant, vigyorogva vonta fel a szemöldökét.

-Végülis az elnök öccsét szállítjátok. Kaphattok egy vérdíjat a fejetekre, vagy egy piros lézer pöttyöt.

-Szóval ezért fogtál el minket? Tommyért?

-Te idióta, szart se akarok csinálni azzal a kisgyerekkel.

-Akkor mit akarsz?

-Őt.-mutatott az ajtóra, ami némán kinyílt a fiúk mögötti falon, így észre sem vették. Odakapták a fejüket, és meglátták Karlt, tiszta ruhákban előjönni. A haja vége kicsit nedves volt, mintha letusolt volna.

-Karl? Mit akarsz te vele?

-Úgy gondoltam, itt marad velem a barátom.

-Barátod?!-kiáltott fel George.

-Gyere ide Karl.-mutatott az egyik székre az idegen, mire Karl hezitálva leült, és felnézett Dreamre. A homloka kétségbeesetten össze volt ráncolva, valami nem volt rendben.

-Alex, nem tudom ezt csinálni.-könyörgött.

-Miért, szépfiú?

-Nem maradok, csak akkor, ha Sapnap is maradhat.

-A déli? hm...-megállt, hogy gondolkozzon.

-Kérlek...

-Jól néz ki, nem tagadom.-mosolygott gonoszan.-De csak plusz teher lenne. Láttad, hogy mit művelt?

-Kérlek, csak félt! Adj neki egy esélyt.

-Rendben... Ezúttal bízom benned.

-Köszönöm!

Karl habozás nélkül odahajolt, és egy puszit nyomott Alex arcára. Dream és George mozdulni sem bírt, csak sokkolva nézték a jelenetet.

-Te, a kis barátod és Tommy tűnjetek a földemről. Adok nektek egy autót, és bármilyen ellátást, amilyenre szükségetek van.-intézte a szavait Dream felé, miközben az asztalon pihentetett kezével megfogta Karlét.

-Mi? Nick nem maradhat itt! Karl!

A gyomra ismét találkozott az őr puskájának hátuljával, amitől köhögve köpött a földre.

-Elég lesz, Ranboo!-követelte Alex, mire Ranboo lesütött tekintettel visszaállt a helyére.

-Csak tűnjetek innen, nem akarok hallani semmilyen panaszkodást, ugyanis ha akarnám, már régen használtam volna a puska másik felét is!

-Legalább elköszönhetünk?-kérdezte George.

-Hm... Tubbo, hozd be Nicket.

---

Sapnap sóhajtott, a feje lüktetett, a szeme pedig lila volt, és hatalmasra dagadt.

-Nem hiszem el...-Tommy hangja ugyanúgy remegett, mint a kezei.

-Nem értem... Ha legjobb barátod volt, miért csinálja ezt?

-Ez biztosan nem Ranboo eredeti közössége. A régi főnöke, Schlatt már biztosan megölt volna minket, vagy befogott volna munkásnak. Ez valami más... Francba, nem is tudom, hogy Tubbo is van e....

-Egyszer még a legjobb barátod volt, biztosan nem fog bántani téged és a barátaidat, igaz?

-Kétlem, hogy lenne bármi beleszólása a dolgokba, egy gerinctelen senki, egy kibaszott kis barom.

Az ajtó kinyílt.

-Tubbo.-Tommy lefagyva nézett rá.

Tubbo egy szót sem szólt, összekötötte Sapnap kezét és zsákot húzott a fejére. Tommy próbálta leszedni őt Sapnapről, ám valahogy, talán a több éves kiképzésnek köszönhetően Tubbo a földre taszította őt.

-Tubbo, gyerünk, csak mondj valamit...

Tubbo kivonszolta a hevesen kapálózó és káromkodó Nicket a szobából, egyedül hagyva Tommyt, aki elkezdte püfölni az ajtót.

-HOVÁ VISZED?

---

-Szóval maradok?-kérdezte Sapnap, az állát vakargatva.

Alex bólintott.

-Oh.-a tekintetével megkereste Georgeot és Dreamet.

-Búcsúzzatok el, nem fogtok többet találkozni.-fonta össze maga előtt a karjait.

-Igen, uh...-Dreamhez lépett.

-Gyerünk, Sap, nem kell ezt csinálnod!-kérlelte.

-Nem hiszem, hogy van választásom Clay-

-Igaza van, nincsen.-kuncogott.

-Minden rendben van, ígérem! Veled lesz George! És a Dream Team mindig megtalálja a módját, hogy egyesüljön.-mosolygott. Rettegett, de tudta, hogy akinek most nyugtatás kell, az nem ő, hanem George, de legfőképpen Dream.

-Nick...-sóhajtott George.

-Olyanok vagytok, mint a testvéreim. Egy családot pedig sosem hagyunk el örökre.-mondta, és felborzolta Dream haját.

-Nemsokára újra találkozunk, ígérem, Sapnap.-mosolygott George.

-Dream Team örökre, igaz?-erőltetett magára egy keserves mosolyt Dream.

-Dream Team örökre.-bólintott.

Átölelték egymást, mindhármuk szemeiből könnyek hullottak.

Zsákokat húztak a fejükre, és szétválasztották őket.

Szomorú fejezet, de ha gyors vagyok, még ma jön a következő!