George a szemét dörzsölgette, különös, csípős érzéstől sajogtak, a karjai nehéznek érződtek, a háta pedig fájt.

Hamar érzékelni kezdte a kemény, hideg betont maga körül. A falak, és a tető is betonból volt, az ajtó pedig egy sötét árnyalatú fából. Az egyik sarokban egy apró ágy bujdosott, a takaró trehányul rádobva. 

A jobb oldalára nézett, Dream feküdt mellette, továbbra is eszméletét vesztve. A maszkja elrepedt, fedetlenül hagyva az arca bal alsó sarkát. Valahogy felült, annak ellenére, hogy a teste még mindig bizsergett, ahogy a bénult érzés enyhült. Megrázta a szőke vállait.

-Dream, kelj fel!-tovább rázta, gyengéden megpofozva az arcát.-Dream, gyerünk már!

Dream egy morgással felült, és azonnal a fejéhez kapott.

-Úristen... Baszki, de fáj a fejem.

Lehúzta a maszkját, egy csalódott sóhajjal nyugtázva a hatalmas darabot, ami kitört belőle. 

Körülnézett a szobában, a szája belsejét harapdálva. Magában megjegyezte, hogy nem volt se egy ablak, vagy bármilyen menekülési lehetőség. Be voltak kerítve, mint az egerek. Megfordult, amikor halk sírás ütötte meg a fülét. George felhúzta mellkasához térdét, és sírt.

-George...

-Ez a vége, igaz?

-Ki mondta, hogy ez a vége?

-Itt fogunk meghalni.

-Legalább együtt halunk meg.

Leült a továbbra is zokogó fiú mellé, a karját a vállára vetette, közelebb húzta magához, és simogatással próbálta nyugtatni.

---

-Sapnap! Csak nyugodj le!

-ENGEDJETEK KI MOST AZONNAL!-kiáltotta az ajtót püfölve.-GYERÜNK TI PÖCSÖK, ENGEDJETEK KI MINKET!-folytatta.

-Kérlek Sapnap, nyugi! Ez nem fog segíteni.-könyörgött Tommy, ahogy nézte az idősebbet megőrülni.

-Nyugi? Hogy legyek nyugodt? Nem tudom, hogy hol a picsában van Karl, minket pedig bezártak ebbe a lyukba!-kiáltotta egyenes Tommyra nézve, aki összerezzent a hangnemtől. 

Sapnap folytatta az ajtó verését.

Egy magas, fekete fehér hajú férfi hirtelen benyitott, amitől a földre zuhant. Sapnaphez lépett, és kiütötte a puskája hátsó felével.

Tommy lefagyott, a keze az idegességtől remegni kezdett.

-Már megint te...

<3