George megdörzsölte a szemét, érezve Dreamet mellette, valószínűleg elaludtak, amíg összebújva pihentek.

-Dream.-súgta halkan, miközben legurult róla, és az ágy szabad felén helyezkedett el. A szemét még egy darabig csukva tartotta, hogy úgy érezze, minden rendben van. Ez nem tartott sokáig, gyorsan meglátta a berepedezett mennyezetet, és a büdös, penészes falak szaga is megcsapta az orrát.

-Dreammm.-húzta el, majd rögtön elhallgatott, amikor az arcára nézett. Évek óta először tűnt békésnek, mintha még mosolygott is volna álmában. Végigsimította az arcát a kezével, követve a seb vonalát. Kifésülte a haját az arcából, majd fölé hajolva adott egy puszit az arcára.

-Gyere, most már kelj fel.

Dream halkan felmordult, mégis gyorsan felült.

-Indulnunk kell.-mondta, miközben kinyújtózott, és a maszkjáért nyúlt. George megrázta a fejét, és megfogta a kezét, jelezve, hogy hagyja abba.

-Csak relaxálj egy kicsit.-nevetett. A hüvelykujjával köröket írt le a másik kézfején.

-Kicsit nehéz, amikor a világ egy nagy szarrakás.-sóhajtott Dream.

-Te voltál a legnyugodtabb ember, akit ismertem.

-A dolgok változnak, George.-mosolygott.

-Majdnem ugyanolyan vagy, mint előtte.

-Nem az az ember vagyok, aki egykor voltam.-mondta, és lehajtotta a fejét, mintha szégyellné azt, akivé lett.

-Minden nap változol, Dream, csak úgy, mint mi mindannyian.-George a kezét az arcához vitte, Dream pedig könnyen beleolvadt az érintésébe.

Dream belenézett a barna szemekbe, amik minden alkalommal elvették a figyelmét, szinte elnyelték azt.

-George, annyira szép szemeid vannak.

-Ez mit jelent?-nevetett.

-Nem tudom... Csak-megállt egy pillanatra, hogy megtalálja a tökéletes szót- gyönyörűek.

-Miért vagy ilyen kedves ma?-kérdezte, miközben Dream levette a kezét, és megfogta.

-Feltételezem, már nem félek annyira kimutatni, hogy szeretlek.

-Örülök.-a dereka köré tekerte a kezét, a fejét pedig a vállán pihentette. Valaki erősen bekopogott az ajtón.

-Gyertek, nem érünk rá egész nap!-kiáltotta Sapnap.

Dream mosolyogva húzódott el, a vállára dobva a táskáját, és felvéve a maszkját.

Már nagyjából hat órája mentek, éppen elérték Iowa határát, George Dream mellett aludt, Tommy a térdén dobolt a zene ütemére, Sapnap és Karl pedig énekeltek.

Bastille Pompeii című száma ment, a csapat elemében volt, kivéve persze a két alvót. Ez egészen addig tartott, amíg valami egy hatalmas csapódással nem ütközött az autónak, és lökte a fűbe őket. A kocsi eleje eltalált egy fát. Sapnap a szemével idegesen és értetlenül követte a száguldozó autót.

-Mi a franc volt ez?-kiáltotta George, ahogy felriadt.

-Valami kurva lesodort minket az útról!-ordította Sapnap.

-Csak menjünk tovább-mondta Dream.

-Kibaszottul kizárt, hogy hagyom meglépni, megyek, és megölöm azt a szemetet!-visszatolatott az útra, és elindult az autó után.

-Biztos, hogy ez a legjobb ötlet?-kérdezte Tommy.

-Fogd be Tommy, hagyd, hogy érett emberek érett döntést hozzanak!

-Csak segíteni próbálok!-vont vállat védekezően.

-Sapnapnek igaza van. Nem hagyhatjuk őket csak úgy, mi van, ha a jövőben megkeresnek?-ráncolta a homlokát George, miközben a tekintete a szőke és a texasi között cikázott. Sapnap egyre erősebben nyomta a gázt.

-Abba fogunk beledögleni, hogy úgy vezetünk, mint kibaszott idióták, lassíts már le a picsába, Nick!-csattant fel Dream, Sapnap pedig hallgatva rá, elkezdett lassítani. Még mindig gyorsan mentek, de legalább nem annyira.

-Hol vagyunk egyáltalán?-kérdezte Karl, kinézve az ablakon, egy városféle helyet fürkészve.

George előhúzta a térképet, és a ceruzáját az utakon húzva keresgélt.

-Uh, a kinézetből...-megállt, hogy bejelölhesse-Cedar Rapids-ban vagyunk!

-Cedar Rapids?-nézett körül Karl, majd lehúzta az ablakját, és kihajolt.

-Akkor Iowa.-harapott az ajkába Sapnap, ahogy erősen koncentrálva száguldozott az úton.

-Nincsenek zombik.-állapította meg Dream.

-Igen, igazad van... egyet már minimum kellett volna látnunk.

-Valami nem stimmel...-mondta Tommy, érezve azt a kellemetlen atmoszféráját a helynek.

Sapnap lehúzódott, a csapat pedig kiszállt az autóból.

-Fosszuk ki, amit lehet.-a vállára dobta a táskáját, és elindult, Karl pedig kicsit futva utolérte. A kezeik minden lépésnél óvatosan összeértek. Tommy csatlakozott hozzájuk, egyedül hagyva Georgeot és Dreamet.

-Szerinted miért van ilyen csönd?-kérdezte George, miközben Dream mellé lépett. Vállat vont.

-Sosem láttam még ilyesmit.

-Mi az?-kérdezte Tommy, egy kézzel festett zászlóra mutatva, ami egy felüljáróról lógott le.

-Nem tudom, nem érdekel, gyerünk.-sétált tovább Sapnap, Dream azonban megállt, hogy jobban szemügyre vegye.

Sárga, kék és piros festék volt ráfröcskölve. Feltűnő fehérrel egy szöveg: "CSATLAKOZZ EL RAPIDSHOZ MA; TOBORZÁS MOST" Az alján egy szimbólum szerű madár alak.

-Miért foglal ma le minden apróság, Dream? Vonszold ide a seggedet!-mutogatott idegesen a kezével Sapnap, mire Dream elnézett a posztertől, és szaladva behozta a lemaradását.

Ösztönösen megfogta George kezét, Sapnap pedig benyitott egy régi épületbe, valamilyen régi supermarket maradványa volt.

Egy kanna koppanása ütötte meg a füleiket, mindannyian értetlenül nézelődtek. Hatalmas, vastag köd kezdett szivárogni belőle.

-Mi a fasz ez?-kiáltotta Sapnap, az orrára húzva a pólóját.

Először Tommy ájult el, majd George, aki rántotta magával Dreamet is. Karl és Sapnap maradtak utoljára, egymás kezét fogva próbáltak kijutni a helyiségből, de a füsttől semmit nem láttak, így pillanatokkal később ők is eszméletüket vesztve feküdtek a többiek mellet.

<3