Miközben Georgia határait lépték át, az autó elkezdett kiffuladni. 

-Mondtam, hogy ne üsd el azt a zombit korábban.-idegesítette még jobban Sapnap, megforgatva a szemét. Nem mozdult a kényelmes pozíciójából, bár tudta, hogy nem sokára úgyis kell.

-Nem tudom, hogy mit találsz ezen ennyire viccesnek. Ez azt jelenti, hogy mindenkinek sétálnia kell.-mondta Dream, majd a hajába túrt. A legrosszabb rész az volt, hogy késő éjjel volt, mindenhol vak sötét, vagyis a veszély vagy ezerszeresre nőtt. 

Horkolás hallatszódott hátulról.

-Mi a fasz van a Britekkel meg az állandó alvásukkal?-nevetett Sapnap.

-Ötletem sincs, de keltsd fel őket, és gyerünk tovább.-mondta Dream. Kiszállt, egyik kezében a pisztolya volt, a másikban pedig a zseblámpája.

Sapnap hátrament, és felrázta a két fiút. Tommy gyorsan felriadt, és készült volna megtámadni a lényt, ami felkeltette, amikor meglátta, hogy csak Sapnap az. George pedig úgy kelt fel, mint egy kis hercegnő, nagyokat nyújtózkodva, észrevehetően hozzászokva, hogy Sapnap és Dream csinálnak mindent helyette. 

Megdörzsölte a szemét, és kiszállt az autóból.

-Máris sétálni kell? Biztos voltam benne, hogy kicsit tovább fogja bírni a-

Valami erős kirántotta alóla a lábait, majd morogni kezdett, ő pedig ordítva próbált menekülni. 

Dream kicserélte a pisztolyt egy késre, és odarohant, rengetegszer fejen szúrva a megfertőződött lényt.

George még mindig rémülten lihegett. A földön ülve nekitámasztotta a hátát a kocsi oldalának, Tommy pedig lehuppant mellé, hogy segítsen neki.

-Hé, hé, koncentrálj, próbálj mély levegőket venni.

-Induljunk.-mondta Dream, miközben a pulcsijával próbálta letörölni a vért az arcáról. Leguggolt a két fiúhoz az autónál, majd óvatosan megsimogatta a továbbra is sápadt arcút.

-Jól vagy, Georgie?

-Persze, csak... csak megijedtem.-motyogta, végre rendesen kapva levegőt.

-Oké, akkor gyerünk.

George mindig figyelt, hogy állandóan valaki mellett szorosan menjen. Egy pillanatra sem engedte el a pisztolyát, és minden kis neszre ugrott.

Elérték a város szélét, ahonnan pár saroknyira láttak egy csorda fertőzöttet, körülbelül három tucatnyit. Dream az ajkára tette a mutató ujját, és egy tőlük balra lévő házra mutatott. Az volt ez egyetlen, ami még nem volt teljesen elégve, vagy belepve növényekkel. A tornácon álltak. Dream a fülére mutatott, majd az ablakra, utána újra a szája előtt volt az ujja.

Tommy kicsit össze volt zavarodva, hiszen nem tudta a jelnyelvet a három fiú között, de viszonylag gyorsan összerakta a dolgokat.

George bekopogott az ablakon. Semmi morgás vagy mozgás nem szűrődött ki, vagyis a ház valószínűleg üres volt.

-Csak közelharci fegyvereket, nem akarjuk, hogy a csorda meghalljon.-súgta Dream, mire Tommy bólintott, és előkereste a kését. 

Dream hirtelen benyitott, majd átvilágította a szobát.

-NEM VAGYOK ZOMBI!-kiáltotta valaki a sarokból.

A kis csapat egymásra nézett, nem látták, honnan jön a hang.

-Mi?-kérdezte Dream.

-Ne lőjetek le, nem vagyok zombi, esküszöm, hogy élek!-motyogta a hang az árnyékból.

-Ja, na ne bassz, hiszen beszélsz.-forgatta meg a szemét Sapnap.

-Akkor előjössz?-kérdezte Dream, még mindig készen állva a támadásra.

-O-oké.

Egy kócos barna hajú fiú lépett elő, az arca alsó felét egy maszk fedte, lila és türkizkék pulcsit viselt, a jobb válláról pedig valamilyen csomag lógott.

Sapnap úgy érezte, mintha a szíve bukfencet vetett volna. Gyönyörű volt...

KAARL <3