-Alex, kérlek, jó leszek!-támasztotta a fejét és a kezét a hideg ajtónak Sapnap.-Soha többet nem csinálok ilyet!-nyelte vissza a könnyeit.

Meghallotta, hogy kattant egyet a zár, és azonnal felkapta a fejét.

Két napja be volt zárva, a keze lüktetett és be is dagadt, biztos volt benne, hogy valamilyen fertőzést kapott. A kisujja nem is volt már ujj, csak egy kis hús darab.

Alex lépett be, a haja össze volt fogva, a seb az arcán lassan kezdett beforrni, a szeme alatt hatalmas fekete karikák voltak.

-Gyere ide.-intett neki, mire Sapnap kinyújtotta a kezét, Alex pedig elkezdte vizsgálni. Amióta találkoztak, először volt kedves és gyengéd.

-Fáj?-kérdezte, és elővette a kis üvegnyi hidrogén peroxidot és kötözőket.

Sapnap bólintott, nem mert megszólalni.

-Ez biztos, hogy kellemetlen lesz.

Óvatosan a sebbe ütögette a folyadékot, közben pedig végig nézte, ahogy Sapnap arca összerándul, és az ajkába harap, hogy egyetlen hangot se adjon ki.

Alex próbálta elkapni a másik tekintetét, de Sapnap rá sem bírt nézni. Nem értette ezt a hirtelen hangulatváltozást.

Betekerte a kezét, ő pedig még mindig érezte, ahogy a fertőtlenítő hihetetlenül marja a sebet. 

Nyújtott Nicknek egy üveg vizet, aki kicsit hezitálva, de elvette. Kinyitotta, és miközben ügyelt rá, hogy egyszer se nézzen Alex szemébe, amilyen gyorsan csak tudta, lenyelte az egészet. 

-Lassíts le.

Sapnap megijedt, és a földre tette az üveget. 

-Megtarthatod.-adta vissza neki.

Valószínűleg ma csak ezt az egy fejezetet tudom kitenni, de meglátjuk :)