-Wilbur kérte, hogy rohanjunk el valahova.-mondta George, felkapva a sarokba dobott táskáját, és bepakolta.

-Oké, megvan a térkép?-kérdezte Dream, és felhúzta a lábára a cipőit.

-Aha, az egyik őr, Hannah, adott egyet.

-Messzire kell menni?

-Pár kilómétert északra.

-Annyira nem rossz.

-Akkor induljunk.

Elég hevesen esett a hó, mindkettőjük imádta a látványt, ahogy a kisgyerekek nevetgélve rohangáltak. Szinte el is felejtették, hogy mi folyik a város falain kívül.

Dream kinyújtotta a kezét, amit George el is fogadott, így kézen fogva sétáltak ki az autóig.

Nem rég óta vezettek Edmonton üres utcáin, George az ablakon bámult ki, Dream pedig az útra koncentrált.

-Fázol?-pillantott egy másodpercre az anyós ülésen ülő fiúra.

-Nem, egyáltalán nem.-felelte mosolyogva, az ablaknak támasztva a fejét, és a házakat kezdte nézni.

-Rossz volt elhagynunk Nicket?-sóhajtott Dream.

-Nem volt választásunk, Cedar Rapids vezetője nem adott.

-Visszamegyünk érte, igaz?

-Persze, hogy visszamegyünk Dream, de ha most mi ketten berontunk oda, a vérünktől vörös hóban fognak toporogni. Nick kibírja még egy darabig, ismered, milyen.

-Hm, igazad van, gondolom. Csak szörnyen érzem magam miatta.

-Én is, Dream, de itt ülni, és magunkat okolni valami miatt, amit jelen helyzetben nem tudunk megváltoztatni csak legyengít minket.

Dream elhúzta a száját, majd lassan lehúzódott a célállomás parkolójában, ami egy romos gyógyszertár volt.

-Valószínűleg teljesen ki van fosztva, mi értelme ennek?-mondta, miközben kiszállt az autóból, a fejszéjét élezgetve.

-Hát, kell oxycontin, meg gondolom minden, amit eltudunk hozni.

-Oxy? Azt biztos, hogy egytől egyig elhordták, kibaszott addiktív.

Bekopogott az ablakon, várva valami hangra bentről.

-Wil azt mondta, a kezdeteket óta nem járt bent senki, úgyhogy megér egy próbát.

Kinyitották az ajtót, és bementek. Pár polc le volt szakadva, néhány doboz teljesen szétázott, amikor a tetőn át beszivárgott a víz, de mégis ott volt. Az oxy, amiért jöttek. George elkezdte megtölteni a táskáját mindennel, amit csak talált.

Dream körülnézett, és észrevett egy a földön fekvő kivégzett zombit.

George a hátára dobta a táskát, és egy érintetlen ajtóra mutatott.

-Fura, hogy így el van barikádozva.-jegyezte meg.

Dream halkan kuncogott, az ajtó és a barátja között cikázott a tekintete.

-Igen, az, de megvan ami kellett, menjünk vissza.

-Legalább nézzük meg!-kérte, és átugrott a pulton. Lenyomta a kilincset, és megrántotta.

Zárva.

-Látod, ez egy jel, hogy menjünk.-mosolygott Dream.

-Mióta mondasz le mindenről ilyen könnyen? Mintha belém estél volna, és teljesen megpuhultál volna. 

Dream válaszul felhúzta a szemöldökét, és oldalra döntötte a fejét.

-Pfft, mindig is szerelmes voltam beléd, a különbség csak az, hogy most már ki is tudom mutatni.

-Nem. Csak beszari lettél.-nevetett, és kihúzta a pult fiókját az ajtó kulcsáért kutatva, azonban csak több tucat gemkapcsot talált.

-Ezekkel kitudom nyitni... Szerintem.

-George a mestertolvaj.-forgatta meg a szemét Dream. A falnak dőlve nézte, ahogy a barátja szerencsétlenkedik a zárral.

-Voila!-nyitott be, rögtön meg is fordulva, hogy a másik szemébe nézhessen, és valamilyen bocsánat kérést halljon tőle.

-GEORGE!-kiáltott rá. Egy zombi hátulról rávetette magát, és a földre küldte. A kezével próbálta elnyomni a morgó halott fejét a sajátjától. Dream hatalmasat lendített a fejszéjével, és levágta a zombi fejét, ami azt eredményezte, hogy George szabad, ám teljesen véres lett.

-Jézusom... George, jól vagy?-nyújtotta ki a kezét, hogy felsegítse a barátját, aki hezitálva belekapaszkodott.

-Igen, azt hiszem.-nevetett zavartan, és lehúzta a pulcsija ujját.

-Nézd, én... Menjünk vissza jó? Szereztünk elég holmit.-sóhajtott Dream, a bejárati ajtóra mutatva. George bólintott.

---

Visszatértek L'manbergbe, leadták a szerzett gyógyszereket, és a szobájukban pihentek.

George a fürdőben volt, próbálta lemosni magáról a vért, és felhúzta a felsője ujját.

-Baszki...-motyogta, a karját tanulmányozva.

-Minden oké, George?

-Persze, csak lefürdök!-kiáltott vissza.

Végig húzta az ujját az alkarján, felszisszenve a nyílt seb érzésére.

Közelebb hajolt, és áttanulmányozta a harapást, ami pontosan a könyöke alatt helyezkedett el.

O-ó, ebből mi lesz? Muhaha
És egy kis változás az új sztorival kapcsolatban! Mivel ha jól tippelek nagyjából 17-18 fejezet lesz még, elég hamar befejezem ezt a történetet, ezért hogy karácsonyra se múljon el a hangulat, egy KÉT RÉSZES DNF FANFICTIONNAL foglak boldogítani titeket :) Az első nagyjából november közepén fog kezdődni, úgyhogy a második pont karácsonyra fog esni! Remélem tetszeni fog mindenkinek majd az is, de most még ennél tartunk <3