-Ez az! Megérkeztünk!-kiáltotta Tommy, ahogy egy elbarikádozott város falaihoz értek. Egy csapat ember a kerítés tetején állt, fegyvereket szegeztek rájuk. Dream sóhajtott egy nagyot, a magasba emelte a kezét, és közelebb lépett, George pedig utánozva a mozdulatait követte.

-Dobjatok el mindent, most azonnal!-egy zöld hajú őr kiáltott rájuk. Dream hezitált, végül a földre rakta a fejszéjét és a pisztolyát is.

-Van valamink, ami kellhet nektek!-mondta neki.

-Valóban? Mi lenne az?-emelte pontosan Dream mellkasához a puskáját.

-Tommy!-szólt, mire az autó hátsó ajtaja kinyílt, a fiatal pedig előbukkant belőle. Az őr feljebb emelte a fegyverét.

-Tom, ezek az emberek veled vannak?-kérdezte.

-Igen Sam!

-Hm. Mi a kód?

-Most komolyan?

-Biztonságban kell tartanom mindenkit!

-Kék bárány.

-Oké, Hannah, kihívnád Wilburt a főkapuhoz? Mond, hogy sürgős.

-Igenis.-bólintott a lány, és el is tűnt.

-Most bejöhettek, nálatok lehet a fegyveretek, de bármilyen próbálkozás, és nem fogok hezitálni, hogy lőjek.-mondta Sam, miközben a kezével jelzett egy másik őrnek, hogy nyissa ki a kaput. Hatalmas városba érkeztek.

Mindhárman beléptek, George teljesen elámult a hely kinézetétől. Mindenhol friss növények, zöldségek, gyümölcsök és virágok termettek.

-Mindent magatoknak termesztetek?-kérdezte Dream.

-Vannak munkásaink, akik biztossá teszik, hogy az étel mindig tökéletes, amikor felszolgálják nekünk.-nevetett Sam, miközben bezárta maga mögött a kaput.

-Még sosem láttam ilyen fejlett közösséget.-ámuldozott továbbra is George, kiszúrva a víztornyokat a hatalmas fák mögött.

-A saját vízrendszerünk, mi látjuk egy magunkat élelemmel, van saját templomunk, egy könyvárat éppen készítünk, sőt, folyamatban van a saját pénznemünk kifejlesztése is.-mosolygott Sam, feltűnően büszkén a haladásra, amit ennyi év alatt elértek.

-Hol van Will és apa?-kérdezte Tommy, a homlokát ráncolva.

-Nem hiszem, hogy ez az én feladatom, hagyom, hogy Wilbur elmagyarázza.-fordult Tommyhoz, majd vissza a két újonchoz.

-Tommy!-kiáltotta valaki boldogan a fiú mögül. Egy sárga kabátos férfi közeledett, hatalmas vigyorral az arcán.

-Wilbur!-mondta, és átölelte.

-Ha még egyszer eltűnsz, esküszöm, hogy megöllek!-ütögette meg Tommy fejét játékosan.

-Oké, oké, sajnálom.

-Komolyan, meg is halhattál volna!

-Tudom, Wil! Hol van apa?-kérdezte körülnézve, arra számítva, hogy valahol követi a testvérét.

-Tommy...

-Mi történt?

-Apát kivégezték a Reductioners emberei az előző hét folyamán.

-Micsoda?-kérdezte tátott szájjal.

-Meggyilkolták őt, mindenki szeme láttára. A városiakat is nagyon megrázta az eset, többen el is mentek, ugyanis szerintük 'védelmet ígértünk, de még a saját fölöttesünket is megölték'.

-Fájt neki? Hagytad, hogy átváltozzon?

-Átváltozott, Tommy. Én öltem meg.

-Baszki.-lehelte a szemét törölgetve.

-Még itt vagyunk egymásnak, Tom.

-Visszafognak térni?

-Eddig minden héten jöttek. Fegyvereket, élelmet és néha embereket vittek magukkal. Ha megállítottuk őket, civileink életével fenyegetőztek.

-Ez annyira szar...

-Tudom, Tom.

-Van bármi, amit tudunk csinálni? Valamilyen szövetkezet?-hadarta. Minél előbb megoldást akart keresni.

-A szomszédos közösségek nem hajlandók semmiféle interakcióra.

-És mi van Daviddel?

-Te egy másik bolygón élsz, ha azt hiszed, David visszafog jönni. Ő boldog Iowaban.

-Honnan tudod, hogy ott van? Azt hittem, nem beszéltek.

-Nem is, csak tudom, hogy odament, mielőtt ez az egész elkezdődött.

-Ide kell hoznunk, Will. Nem fogom nézni, ahogy egész L'manberg elesik!

-Talán nem is kellett volna létrejönnie.

-Hogy mondhatsz ilyet?! Te vagy az elnök! Ez a te városod, a te otthonod- A MI OTTHONUNK!-kiáltotta Tommy.

-Tom, nyugodj meg. Reggel beszélhetünk róla, most pihenj le, és keresünk a barátaidnak egy helyet, ahol lakhatnak. Bemutatsz nekik?

Tommy sóhajtott, majd a kezével mutogatott rájuk.

-Dream és George. A csapatunk kicsit nagyobb volt, de valami közbejött.

-Sajnálom. Nos, Dream és George, Sam elvezet benneteket egy szobába, pakoljatok ott le, érezzétek magatokat otthon.

-Köszönjük, a vendégszereteted határtalan.-mosolygott Dream kezet fogva Wilburrel.

-Ugyan, semmiség, főleg, hogy hazahoztátok a kisöcsémet.

-Kis? Milyen kis?-fonta össze maga előtt a karjait Tommy.

-Ahogy viselkedsz, csecsemőnek is hívhatnálak.-nevetett. Tommy legyintett, majd integetéssel elbúcsúzott a távolodó Georgetól és Dreamtől, majd Wilburrel elindultak a saját házuk felé.

-Na, mit gondolsz?-kérdezte Dream, miközben elkezdte kicsatolni a maszkját.

-Nem érdekel! Van víz, Clay! Forró víz!-mondta George teljesen felpörögve, ahogy a fürdőbe kinyitotta a csapot, és a langyos vízsugár alá tette a kezét.

-Őszintén nem emlékszem, mikor volt az utolsó alkalom, hogy meleg vizet érzett a bőröm.

George elzárta, és kiment a hálószobába.

-Baj, ha fürdök egyet?-kérdezte.

-Dehogy, menj csak.-mosolygott Dream, miközben levette a cipőit, George pedig a szekrényhez lépett, amit már teleraktak nekik ruhákkal. Kivett egy fekete melegítőnadrágot, és egy szürke pólót, majd bezárkózott a fürdőszobába.

Dream körbejárta a szobát. Jó ideje már, hogy ilyen helyet látott. A szobának kellemes vanília illata volt, a szőnyeg és az ágynemű is hihetetlenül puhának tűnt.

Mikor George végzett, Dream ment be helyette.

Nem sokkal később, mindketten tisztán feküdtek az ágyban, és relaxáltak.

-Örülök, hogy megtettük ezt az utat.-vallotta be Dream, hatalmasat sóhajtva.

-Én is.

-Szerinted Nick jól van?

-Biztos minden rendben van vele...

-Tudom, hogy jól érzi magát, ő Nick, csak hiányzik.

-Nekem is...-súgta George, majd közelebb kúszott, és átölelte őt. Pár perccel később felemelte a válláról a fejét, és lassan összeérintette az ajkaikat, időt hagyva Dreamnek, hogy elhúzódjon. Ő azonban erősen magához szorította őt, és a hajába túrva csókolta tovább. Végül George húzódott el.

-Miért nem vagyunk még együtt?-kérdezte George mosolyogva, mélyen elveszve a másik zöld szemeiben.

-Majd később megbeszéljük.

Elég régen volt fejezet, ezért bocsánatot kérek, de elég sok minden jött közbe! Próbálok naponta legalább egyet kitenni innentől <3