Sziasztok!Mivel elég nagy igény van rá és többen is kértétek, gondoltam írok, egy OVA szerűséget,ezzel lezárva az egész story-t.Mindenkitől elnézést, hogy ennyit kellett rá várni...

---

-Hé anya!

-Igen?-fordultam hátra Iori, már lassan rekedtes hangjára.Tegnap még a korházból jöttem ki vele...

-Tudod-kezdte el piszkálni a pólója alját-Az egyik haver bulit rendez és...

-Menj-sóhajtottam.

-Komolyan?-ennyi idősen már én is eljárkáltam otthonról vagy épp a koliból.

-Komolyan...-most még sem mondhatom neki azt, hogy ennyi idősen anyád már hulla részegen vallott újra szerelmet apádnak.

-Mikorra jöjjek haza?

-Amikor már nem érzed jól magad.Én is utáltam az időkereteket, mármint amikor kaptam.

-Mondtam már, hogy szeretlek?-jött közelebb egy ölelésre.

-Nem elégszer...

-Akkor most mondom-észre sem vettem, hogy már lassan egy fejjel magasabb nálam.

-Anya!Miért engeded el?Had szenvedjen csak itthon velem, ha már engem nem hívtak sehova.

-Na vajon miért nem "hívtak sehova" drága húgom?

-Kuss büdös kölkök!-talált le a konyhába Bakugou.

-De apaaaa,mi ez már?Anya és Ni-chan összefogott ellenem.

-Vigyázz, hogy beszélsz az ördögről-kócolta össze a haját.Egy erőteljesen lenéző pillantást vetettem Katsuki-ra-Akarom mondani anyádról...-ivott bele a kávéjába kerülve a velem tartott szem kontaktust.

-Elmentem készülődni-indult meg a lépcsőn felfele Iori.

-Állj csak meg fiatal ember...-fogta meg a pólóját Kats,mire a fiú hátra fordult.

-Hm?

-Úgy érzem el kell veled beszélgetnem pár dologról...

-Nemtudsz olyat kérdezni, amire ne tudnám a választ-vigyorogtak össze.

-Ez engem nem érdekel!

-Hidd el engem sem-fordultam meg sóhajtva, a kanapé felé véve az irányt.

-Látom ki vagy-ült le mellém Kayo.

-Te nem lennél fáradt, hogy ha éjjel behívtak volna, mert egy gonosztevő feltűnt, most meg hallgathatnád a két gyereked hülyeségeit?

-Hát, elég gáz...Most azon gondolkozom, hogy inkább kirúgatom magam a U.A-ból, nehigy belőlem is hős legyen...

-Még csak most kezdődött el a tanév-nevettem el magam.

-Az is igaz...Mindegy,átmegyek Rika-hoz, szerintem ott alszok.

-Mond meg Shouto-nak és Yaomomo-nak,hogy üdvözlöm őket!

Miután a kölkök elmentek itthonról,csend honolt az egész házon.Nem lehetett hallani a folytonos veszekedést,ordibálást.Egész kellemes volt.

-Végre csend-vágódott le mellém a kanapéra Katsuki.

-Már hiányzott...-hajtottam rá a fejem a vállára.Elkezdett játszani az egyik tincsemmel.

-Mi lenne ha...-csókólt meg vigyorogva.

❄️❄️❄️

-Fáradt vagyok-öleltem át a magam mellett fekvő fiút.

-Talán, ha nem az első lennél a ranglistán nem kellene, majdnem minden 2.nap éjszakáznod...

-Ezt csak azért mondod, hogy te legyél az első...-néztem rá összehúzott szemekkel.

-Ki tudja?-rántott vállat-Az a szaros Deku tavaly majdnem megelőzött...Eléggé ellustultam...

-Nem én mondtam.Az biztos, hogy felszedtél pár kilót az ünnepek alatt.

-Mert anyádék teletömtek...

-Hogy még véletlenül se előzz meg engem-vigyorogtam rá.

-Amúgy, azt azóta le is adtam, kikérem magamnak!

-Persze, persze...Álmos vagyok....

-Akkor aludj, legalább csönd lesz.

-Neked meg egy lila folt a szemed körül.

Újabb csipogás jelezte, hogy már pedig én ma sem alszok.Lassan belebújtunk a hős ruháinkba,majd elindultunk az előbbi, fülhallgatóban említett hely felé.

-Sírva fogok fakadni...

-Nem kérsz egy kávét [Név]-chan?

-Toga?

-És Dabi...-jelent meg mögötte a 2méteres alak.

-Kit kell elkapni?-nézett körbe.

-Valami idegbeteg,kisfiúkat rabol el.

-Szóval feltehetőleg nő.

-Hosszú bokáig érő, fehér hajjal...