NEM SHIPPELEM A BAKUDEKU-T! BAKUGOU A LÉNYEG.

Csak 3-án kellett menni suliba, így azt a két napot előtte kiélveztem, azaz egész nap csak fetrengtem az ágyban...
Csütörtökön 2 nap után végre kikeltem az ágyból és lementem a konyhába.
-'Reggelt.
-De rég láttalak. Ebben az évben, talán most látlak másodszor. Miért nem mentél el valahova a barátoddal-ültem le közben az asztalhoz, majd ránéztem.
-Hogy kivel?
Bementem a suliba, majd egész nap csak néztem ki a fejemből és gondolkodtam...Még mindig.
-Nem megyünk el valahová?-ölelt át valaki hátulról az utolsó óra után,miközben én még a székemen ültem.Ki más lett volna, hogy ha nem Neito...
-Úgy is beszélni akartam veled-pakoltam be a cuccom a táskámba, majd felálltam a bemelegített helyemről.Láttam,hogy a mellettem lévő padban ülő Katsuki figyelt.Mosolygott,de nem a boldogságtól, keser-édes mosollyal kísérte a lépéseimet a szemével, míg ki nem léptem a teremből.
Egy Mekibe ültünk be. Mikor fizettem volna, kifizette az én részem is.Leültünk az asztalhoz.
-Baszki ne legyél már ilyen kurva kedves... -csúszott ki a számon.Ha már elkezdtem mondani, gondoltam be is fejezem-Így még nehezebb elmondanom
-Mit?-vágott közbe.
-Hogy mondjam...N-nem
-Akarsz velem összejönni? - fejezte be a mondatom, mire én csak a földet pásztázva bólintottam.
-Megértem.
-Mi? - kaptam fel a fejem.
-Túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen-mosolygott.Szegényt úgy sajnáltam,ettől az arctól sírni támadt kedvem.Majdnem el kezdtem bőgni,de tartottam magam.
-De azért maradjuk barátok-megint csak bólintottam egyet.
Nem sokára hazamentem, majd bedőltem az ágyba.
-Bazdmeg Katsuki, hogy ennyire szeretlek-kezdtem bele az idegbeteg rituálémba.Miután kihisztiztem magam, elkezdtem nézegetni a telefont, hátha ír valaki.
Mikor rezgett egyet, valahol mélyen reméltem, hogy Katsuki írt, de sajnos nem így volt...Kirishima
-Ez meg mi a faszt akar?
K: Szia.
Én: Zsa?
K:He?
Én: Valamit akarsz is, vagy csak unatkozol?
K:Jah, igen...Lenne valami.
Én:Mondjad csak.
K: Nemtudod, hogy mi baja van Bakubro-nak?
Én:Honnan tudjam, semmi közöm nincs hozzá.-bárcsak lenne...
K: Nem együtt vagytok?
Én:Kérdezgesd őt, én most nem érek rá.
Valóban így volt...Várt rám a Sao új része. Már hallottam a fejemben, ahogy Eugeo hív.
-Gyere [Név], már kezdtem magányos lenni nélküled!
Nem,kicsit sem vagyok beteg, vagy ilyesmi,bár lehet elkellene egyszer menni pszihiáterhez...Nah mindegy.
Másnap,a padomba, csak levágodtam a 0 életkedvemmel együtt.Szerintem,csak az tartott még életben,hogy ma jön ki a yaoi aniném új része.
Nem sokkal később, Katsuki ült le mellém.
-Szia-integettem neki mosolyogva.
-Oi, Liba.Milyen volt tegnap a hercegeddel?