-Anya,amúgy...

-Hm?-pillantott rám vezetés közben.

-Nekem van egy barátom.

-Tudom-mosolygott-Vagyis,melyik?

-A szöszi.

-De melyik?

-Milyen melyik?Egy van.

-Bármikor,amikor mentünk be hozzád,az egyik mindig ott volt.Az egyik mindig hercegnőnek hívott-

-Az Monoma (khmm Mónika @Wikachu23 kedvéért).Várj,nem is ő a barátom.

-Akkor a másik,aki mindig azon volt,hogy megfojtsa ezt a Monoma-t.Mindketten sokat voltak bennt nálad,az elmúlt 3 hónapban,még ha te erről nem is tudtál.

Ezek ketten?Csodálom,hogy még él szegény Monoma...

-Elmegyünk bevásárolni jó?

-Ühüm.

-És karácsonyra mit kérsz?

-Igazából lenne valami...

-Mondjad csak.

-Tudod,nemrég jelent meg egy új gamer laptop és...

-Megkapod-sóhajtott.

-Hogy-hogy?-néztem rá meglepetten,nem erre a válaszra számítottam.

-Most jöttél ki a korházból,örülök,hogy túlélted,szóval most megveszek neked pár dolgot kiengesztelés képpen.

-Akkor lenne még valami...

-Ki vele.

Elkezdtem keresgélni a telefonomban,majd átküldtem neki pár linket.

Kiszálltunk a bevásárló központ előtt a kocsiból,majd bementünk.Vettünk pár ruhát,a laptopot,majd találtunk egy nemrég nyílt anime boltot.

-Fogadni mertem volna,hogy észreveszed...-mosolygott.

-Menjünk be-kérleltem.Besétáltunk,majd egyből rátaláltam a kedvenc fiú karakteremre.Az ölelő párnán át,a poster-ig minden volt.Ránéztem anyára csillogó szemekkel.

-Hozzad ami kell-sóhajtott.Mondanom sem kell,hogy a két kezemben alig fért el az a sok cucc,amit kinéztem magamnak.Az eladó,csak kitágult szemekkel nézett, én pedig csak bólintottam.Belepakolt egy nagy zacskóba,és a párnámat is becsomagolta.

-Mielőtt tovább megyünk ezeket vigyük le a kocsiba-mutatott a drágaságaimra.

-Őket-javítottam ki,mire csak nevetett.Bementünk az egyik boltba,ahol kaját és annak valót vettünk.

-Elmegyek csokiért,addig te vegyél valami mást-elkezdtem futkosni a sorok között,mint valami kisiskolás.Egyszer csak valakinek nekiütköztem.

-Bocsánat-mentem tovább lehajtott fejjel.

-[Név]?Téged is lehet még látni?-fordultam hátra,ahol Dabi nézett vissza rám.

-Dabi!

-Hallottam,hogy baleseted volt,most már jobban vagy?

-Ühüm,ma engedtek haza.

-Ahhoz képest elég szépen futkározol-mosolygott-Nah én mentem,még van egy kis dolgom.

Végre megtaláltam,majd visszamentem anyumhoz,a kocsiba,pedig kb. 1 kg csoki dobtam bele.

-Te meg az igényeid,mintha apádat látnám.Biztos tőle örökölted.

-Lehet.

Kijöttünk a boltból,bepakoltunk a kocsiba,majd hazamentünk.Amint nagy nehezen mindent becipeltünk a házba,apum jött oda hozzám.

-Elhoztad az anyagot?-fogta meg a vállam.

-Hol az alkutárgy?

-Itt van-mutatta a limitált kiadású anime poster-t.

-A csoki is itt van-vettem elő a hátam mögül.

-Akkor 3-ra.1...2...3...-átadtuk egymásnak az ígért dolgokat.Apum a csokit ölelte magához,én meg a limitált kiadású csodát.

-Boldogan halhatok meg-ültem le,még mindig azt szorongatva.

-[Név]!-kiabált anya a konyhából.

-He?-döntöttem oldalra a fejem.

-Vidd fel a cuccokat,amit vetettél velem,a laptopot,meg majd lepődj meg,mikor berakom a fa alá.

-Igenis főni-vágtam magam vigyázba. 

Nagy nehezen,de felcipeltem a cuccaim,egyedül az életnagyságú párnát csomagoltam ki,a többit,pedig betettem egy nagyobb táskába,hogy betudjam majd vinni a koliba holnap.

-Vacsora!

Erre az egy szóra vártam.Fogalmazzunk a szar helyett,úgy hogy a korházi kaja pocsék volt.Szóval lesprinteltem a konyhába.

-Végre normális kaja...-szöktek a szemembe könnyek.

Igen,csodálatosan telt az éjszakám az újdonsült férjemmel.Csak Katsuki meg ne hallja ezt.

Hajnalban felöltöztem,majd megkértem anyumat,hogy vigyen be a koliba,aztán holnap meg hazajövök.Nehéz lett volna elvinni a vonaton a párnámat,meg lehet egy-két ember furán is nézett volna.Bementem a szobámba,majd a falat teli raktam a poszterekkel,az egyik polcot,tele figurákkal,az ágyamat a plüssökkel meg a párnával.Úgy nézett ki a szobám,mintha egy vérbeli otaku lennék.Mondjuk azt nem mondom,hogy nem,de na.

Igaz,felmentésem van tesiből,meg ilyenekből,még januárig,de azért beültem órákra.Órák után egy kéz támaszkodott rá a padomra.

-Beszélhetnénk?-néztem fel a fiúra.