Szünetben,vajon ki állt az utamba?Hát ki más ha nem Bakugou Katsuki.

-Ne haragudj,de egy picit arrébb mennél?-kérdeztem mosolyogva,nyugi,csak majdnem hánytam el magam.

-És mi lesz ha nem?

-Szétrúgom a segged-szólalt meg a mögöttem lévő Shouto.

-Jajj de kis aranyosak,védi a pasija-gúnyolódott.

-Az unokatesóm te észlény-válaszolt Shouto,erre mindenki felkapta a fejét.

-Tényleg?-ugrott oda hozzám Mina.

-Aha-vakartam meg a tarkóm.

-De király már,nem jössz enni?Momo?Uraraka?

-Mehetünk-majd a két fiút ott hagytuk,Iida és Deku próblt közéjük állni.

-És,hogy-hogy uncsitesók vagytok Todo-val?-kérdezte Uraraka.

-Az anyukáink ikrek-vigyorogtam.

-Értem.

Leültünk egy asztalhoz az ebédünkkel(igen megint eszek😂),mire Bakugou loholt be a nyomában Kirishimával talán,azt hiszem így hívják a vöröst.

-Tch...-szólalt hozzánk kedvesen a szöszi.

-Ha szeretnél nyugodtan leülhetsz-mosolyogtam,azon voltam leütöm.

-Kösz,nem-majd elindultak a másik irányba.

-Bocsi csajok-hajolt meg előttünk a vörös.

Mire visszamentünk az osztályba,Drága Bakugou mindenkit beengedett előttem az osztályba,csak engem nem.

-Megtennéd,hogy arrébb mész csak egy picit?-mutattam az ujjammal.

-Nem.

-Biztos?

-Jajj,csak nem fenyeget valaki?-azon voltam agyonverem.

Megfogtam és használva a szél képességem,belöktem az osztályba,pont a tanári asztal fogta meg.Szerencsémre mögöttem jött Aizawa,így látta az egészet.

-[vezetéknév],Bakugou mire véljem ezt?-rángatózott a jobb szeme,gondolom a dühtől.

Én csak meglapultam,majd a helyemre siettem.

-Ő kezdte...-mondta szöszi,mire Aizawa félbevágta.

-Délután itt maradtok takarítani.

-Bazd meg-motyorogta.

-Tessék?

-Semmi-majd a helyére vánszorgott.

Egy-Két ember felszisszentett,hogy Szegény [keresztnév]-chan,mire Bakugou még idegesebb lett.Hamar eljött a délután,pár ember kitartást kívánt,majd lassan mindenki elhagyta a termet.Ketten maradtunk.A szöszi a padjában hintázott,mire odamentem és rácsaptam az asztalára.

-Elfújjalak újra kis csíra?-mondtam hűvösen.

-Gyere-tartotta a szemkontaktust-szóval te sem az a jó kislány vagy mi?

-Rohadj meg-majd elindultam a takarítószekrényhez,kinyitottam és elővettem a seprűt,amit oda dobtam neki.

-Mit csinálsz baromarc?-kérdezte ellentmondást nem tűrve.

-Hajrá!-ültem le a székemre és raktam fel az asztalra a lábam,sőt még hintázni is elkezdtem.

-Ugye ezt te sem gondoltad komolyan?-hallottam a kisebb robbanások hangját a markából.

-És ha igen?-gúnyoltam ki a hangját.

Elkezdett közelíteni felém mire én elkezdtem dúdolgatni is.Szerintem majdnem agyfaszt kapott miattam,de kit érdekel.Mikor felnéztem pár ott állt a padomnál.

-Mit szeretnél?-mosolyogtam úgy mint egy kis gyerek.

Szerintem azt hitte,hogy ha így néz rám,akkor majd megfogok ijedni.Elővettem a legcsúnyább nézésemet.

-Na szóval vagy megcsinálod úgy,hogy segítek vagy megfogom és itt hagylak-vázoltam fel neki.

-Menj haza-nem kellett kétszer mondani,fogtam a táskám és kiléptem a teremből.Mikor cseréltem át a cipőm az utcaira,megláttam a szöszit,ahogy nyitja ki a mellettem lévő cipős szekrényét.

-Hát te?-kérdeztem meglepetten.

-Megyek haza,mer?

-És a terem?

-Ki nem szarja le!-került ki és az irányt az ajtó felé vette.Elindultam utána én is.

-Merre mész idegbeteg?-kérdeztem tőle.

-Nemtök mindegy?

Megfogtam elővettem a fülesem,és beraktam az egyik kedvenc számom max-ra felraktam,hogy véletlen se halljam az idegbeteget,majd elindultam az állomás felé.Felszálltam a vonatra és leültem egy négyes helyre,valaki levágódott mellém.

-Még mindig itt vagy?-forgattam a szemem.

Másnap ugyanúgy elém jött Todoroki,majd elindultunk a suliba.Ebédszünetben ismét lementünk a csajokkal ebédelni,mikor visszamentünk a terembe,a szünetfele sem telt el.Természetesen a csapatos WC-re járás sem maradhatott el,szóval a WC irányába tartottunk,mikor annyira beleéltem magam az egyik storym-ba,hogy neki mentem valakinek.A vörös volt az.

-Bocsi Kirishima-kun-vakartam meg a tarkóm.

-Semmi-majd tovább ment.