°Roya°

- Kora reggel az az 07:00-kor keltem fel, rosszat álmodtam... ismét. Miért kisértel még álmomban is..... Dabi ?! Évek óta nem láttalak és ez remélem így is marad. Mégis veled álmodom... 2 éve folyamatosan. Hol jót hol rosszat de mindkető rémálomnak minősül inkább. -

- Gyorsan át öltöztem majd meg reggeliztem. Most mit is csináljak ? Néztem ki az ablakon. S ekkor eszembe jutott  a park. Rég voltam már ott. Mondjuk el költöztem.... Ezért ez nem csoda. Régen mindig ott voltam... Most hogy újra itt vagyok megint el megyek!! Gyorsan fel vetem a cipőmet és pulcsimat. Nyár van minek a kabát ?! ~Majd szinte ki téptem az ajtót és gyors léptekkel indultam meg a parkba. Az út csendes volt... Sok ember mellet el haladtam.. És sajnos az egyiket fel ismertem... Semmit sem változot... még mindig az a felemás haj... és szem. Talán túl sok ideig bámulhatam... mert rám nézet... és tudta ki vagyok.
-Scarlet? -Kapot döbbenten szája elé a felemás hajú fiú. A nevemen hívot... pedig új élet új név. Erősnek kell lennem !
-Hello Shouto-chan ! -Intettem kezemmel neki. Mire ő ide jött. Csak légy erős !
-Hát téged is látni ? -Ölelt meg Shouto... Mindig ezt csináltad régen is... Ha meg láttál megöleltél. Ezért voltál te a legjobb barátom Kiri után.  -Persze, hiszen itt születtem. Ez a hazám. -Öleltem vissza. Haza húz a szívem mindig... Pedig el akarlak kerülni titeket. Nem akarok emlékezni... mert ez így fáj.  ~Próbáltam erős maradni, de ahogy újra bele néztem Shouto szemeibe.... eszembe jutott minden. Amikor meg ismertem a bátyját....Talán mind közül ez a legfájdalmasabb emlékem.~ Szemem előtt még ott csillog Dabi jég kék irisze, hiszen a szemébe szerettem bele... A szeme csillogásába. Becsapott..... és össze tört.
Majd újra Shouto szemébe nézve eszembe jutott Kiri és a többiek. Le sem tagadhatom... hogy szerettem őket. Fontosak voltak számomra.... ~Gyorsan megráztam a fejem... ezzel eltűntetve fájdalmas emlékeim és gondolataim. 
-Jó újra látni. Ha tudnád..... Touya tuti a nyakadba ugrana-Mosolyodot el Shouto. Dabi...ugyan ez nevetséges... maga a gondolat is. -Öhm Shoti, mond miért ugrana a nyakamba ? -Néztem rá értetlenül. És megint... megint úgy hívom mint régen. Mindig Shoti-nak hívtam... míg Dabit Da-chan-nak. De rég volt már. -Mert a barátnője vagy. -Mondta Shoti mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne -Ezt meg még is honnan veszed ?! -Néztem rá kicsit mérgesen. 2 éve hogy mindent tönkre tett.... és még csak annyit nem volt képes el mondani hogy szakítotunk ?!
- Hát.... a szemem előtt jöttetek össze... Miattam ismertétek meg egymást. Readásul Touya magába van fordulva mióta el mentél.  -Nézet rám kissé döbbenten Shoti. -Szakított velem 2 nappal az előtt hogy el mentem. Ő nem a barátom semmilyen értelemben. Nekem nincsenek barátaim. Egyedül vagyok... nevet változtattam, bár nem tagadom jobban szeretem a Scarlet  nevet.... Talán még is csak ennél maradok. -Gondolkoztam el egy percre. Majd újra Shoti szemeibe néztem... A tekintete minden pénzt megér. Hihetetlen hogy komolyan nem mondta el senkinek sem hogy szakított velem. Azt hittem legalább Shouto-nak el mondta... Úgy látszik még mindig hamis reményben élek. Hiányzik a mai világból az őszinteség. Újra itt vagyok... És semmi sem változott. - Sajnálom ! Nem tudtam.... Touya egy szóval sem mondta. Pedig már két éve volt. -Hajtotta le szégyenkezve a fejét Shoti.
- Megbocsájtva. ÉAn most megyek. Légy boldog! Remélem többet nem találkozom veled és a többiekkel. -Indultam volna meg. Shoti meg szólalt. -Miért ? 2 éve nem láttalak úgy ahogy a többiek sem. Miért nem akarsz találkozni és látni minket újra ?! -Lett kicsit mérges Shoti. -Nekem nincsenek barátaim. Egyedül akarok lenni. -Hagytam ott a döbbent fiút. 2 éve végre újra láttam és ezeket vágtam a fejéhez... De muszáj volt nem akarok meg törni. Túl sok volt már a fájdalom ! -Gördült le egy könnycsep arcomron. Amit gyorsan le is töröltem. -

- 20 perc séta után végre itt vagyok, az oly' rég látott parkban. Ahogy körül néztem a cseresznye virág fát és a tavat meg a kis hidat látva vegyes érzések kavarogtak bennem. Boldogság mert újra itt lehetek... Annyi emlék fűz ide. Szomorúság, fájdalom mert ez volt a közös helyünk Dabi-val. Itt vallot nekem szerelmet és itt vetett véget mindennek. A kedvenc helyem a legfájdalmasabb emlékem helyszíne.

- Már otthon vagyok... Nem vacsoráztam és nem is fogok. Nincs hozzá étvágyam. Ami az ileti élet kedvem sincs.. Nem rég hívott fel egy személy aki régen fontos volt. Találkozni akar. Viszont én őt látni sem akarom. Azért végül bele egyeztem...Holnap a parkban találkozom vele. Már megint a park. Az a park a legszomorubb perceimet is látta és a legboldogabbakat is, és ezt ő pont tudja. Talán ezért akar pont ott találkozni ? -Hunytam le vérvörös iriszeim és aludtam el.

_____________________________

Hola a todo !
Igen, élek nem felejtetem el ezt a könyvem. Tovább írtam. Érdemes folytatnom ?

Irásbeli hibákért ellnézést. De a helyes írás nem az én erőségem.