"Még állhatam volna, még nézhetem volna. De helyete tovább mentem... otthagytam a megtört lányt ki sirt. "

"Még álltam, még néztem. Mi történt velünk ? Kérdeztem magamban"

"Számomra idegen, számomra ismeretlen. Ki lehet ez a lány ?"

"-Nem tudjátok milyen, csak nézitek és elmentek mellete. Pedig ez fáj a legjobban"

"Gondolatban oda mentem, gondolatban szerettem. A valóságban elitéltem."

"Mit néznek ? Néztem énis ara. Min nevetnek ? Szorult ösze szivem"

"Ki ő ? Kérdeztem. De választ már nem kaptam"

"Miért sirsz ? Minden tekintet rám szegeződöt"

"A lány összetört"

                               °Roya°

-Nem tudjátok milyen érzés, menjetek már ne engem nézetek..... -Ekkor össze estem az utcán, mindenki előtt sírva borulttam le a földre. Nem bírom már, megtörtem. Ennyi kellett... csak bíznom kellet, hinnem kellet és beletem csapva..... fáj ? Már hogy ne fájna ?! Becsapott... át vert, eldobott... de talán jobb ez így hisz  nem vagyok a játéka. De tagadhatatlan hogy miatta megtörttem...... Segiteni senki sem tud, csak az idő mulása.
- Miért néztek ?! Miért nevetek ? Olyan vicces ha az ember sír ???! -Ekkor mindenki rám nézett és tovább nevetett.
- Mit nézitek ?! Jó nektek egy megtört lányt nézni és kinevetni?!- Hallottam a túl jól ismert hangot.
- Menj innen...  -Próbáltam magamba folytani a fájdalmam... de nem ment.
- Miért ?! Miért vagy itt, miért mentesz meg ?! TŰNJ MÁR EL AZ ÈLETEMBŐL. -Sikítva sírtam.  Fáj ? Baromira.
- És ha nem akarok eltűni?! -Mondta a varatos fiú.
- Akkor éltünök én . -Tűntem    el.

                             •Roya• 2 év múlva

-Új város, új ház, új élet.... még egy seb és végem. Nem szabad ismerkednem ! Mert a végén megtörök....

-Hazudtam!! - Dabi szinte már suttogta a szavakat.- Miért ?! Én bíztam benned... én komolyan gondoltam. -Mondtam- Oh szívem  nem hitted hogy tényleg szeretlek ?- Vigyorgott Dabi - Bíztam benned !!! -Mondtam- Szívem ez az egész hazugság !- Nézett a szemembe . - Miért ?-Sírtam . -Mert hazudtam !!! Mondta Dabi .

Miért nem tudlak már elfelejteni ?! Olyan mintha tegnap lett volna. Már túl tettem magam rajta csak még fáj. De ahogy az idő múlik a fájdalom is elmúllik. ~Gondolkodásom a telefonom csörgése  zavarta meg. Felvettem.

Szia Ro-chan ! -Kirishama
Öhm szia Kiri-chan ! - Én
Valami baj van ? - kirishama
Nem dehogy ugyan mi lenne ?! De miért hívtál ? - Én
Hát már nem is beszélhettek egy régi barátommal ? - Kirishama
Erjiou ! Nekem nincsenek barátaim. - Én

Ezzel leraktam a telefont.
Kinek kellenek a barátok ? A barátok csak hátba szúrnak és fájdalmat okoznak. Ráadásul mmnden barátom elvete az élet. Nem akarom Kirishama halálát... Ne értsétek félre. Kirishama nekem csak egy barát mondhattni nekem ő az a legjobb barátnak mondható személy. Nem adott hamis reményt, nem csapot be, ott volt velem mindig. Mégis azt mondom a végén hátba szúr. ~E gondolattal mentem el aludni, mert már 20:00 van. Igen eléggé soká érkezett meg a gép. Az utazást túl éltem. Csak teljen le az a 2 év !
Ekkor még utoljára mielőtt elaludtam volna kinézttem az ablakon. Tisztán láttam az emlék képeket. A felemás hajú fiút ki Shouto nevet visel, A süni hajú fiú ki Katsuki nevet visel, És a vörös hajú skarlát szemü fiú ki Erjiou nevet visel. Hiányoztak már...

_____________________________

Nyaaa Hola a todo !
Ez a könyv jó ötlet volt. Végre ki írhatom mmagamból a fájdalmam.
Esetleges írásbeli hibákértt elnézést !
Nos remélem tetszett nektek 💕 😁