Az egész lelkizésnek az lett a vége, hogy Loki az ölembe hajtotta a fejét, én a haját simogattam.

Pár perc múlva egyenletes, halk szuszogásra lettem figyelmes. Lenéztem, és azt láttam, hogy a szeme csukva.

Amíg a haját simogattam folyamatosan az járt a fejemben, hogy kiváltságos lehetek. Thor-tól tudom, hogy a testvére nagyon keveseket avatott be a valódi lelki folyamataiba.

A távolba nézve merengtem, hogy honnan indult a „kapcsolatunk" és most hova jutott. Tudom, hogy ez az állapot törékeny, mert még megbánhatjuk, de jelenleg a pillanatnak élek.

Merengésemet az ébredező Bosszúállók csapata szakította félbe. Nagy robajjal érkeztek a nappaliba, majd mikor meglátták a szokatlan kettősünket akkor földbe gyökerezett a lábuk.

-Nicsak, hogyhogy ilyen jóba lettetek ?-Kérdezte Tony, közben nem is nagyon tudta eltitkolni, hogy majd szétveti az irigység.

-Jaj hagyd már, nem látod, hogy szerelmesek ?-Nat próbált volna humorizálni

-Nincs szó semmiféle érzelemről. Lelkiztünk és ennyi, nem kell ebbe többet belelátni mint ami.-Próbáltam menteni a helyzetet. Igazság szerint nem tudtam, hogy kinek magyarázkodok ennyire, mert a csapat hamar napirendre tért a látottak felett.

„Végszóra" Loki kezdte el nyitogatni a szemeit. Álmosság sugárzott a tekintetéből, szemeit rám szegezte, majd mosolygott egy nagyot és „köszönöm"-öt suttogott. Felült, közben dörzsölgette a szemeit.

Mikor már kitisztult a látása akkor észre vette az éppen reggeliző csapatot. Bruce gondterhelten nézett ránk ami Loki el is csípett. Neki se kellett több, újra felvette a szokásos modorát és a lakó szintre viharzott.

-Kösz Bruce.-Intettem egyet neki

-Mit ?

-Nem tudom, csak úgy mondtam.

Mikor a csapattagok elvonultak edzeni, vagy épp máshova akkor Tony még akkor támolygott be a konyhába a reggeli kávéjáért. Kaptam az alkalmon és megkértem, hogy a Rhodes szerkezetet bütykölje meg, mert olyan mintha kezdené feladni a szolgálatot.

Először nem tulajdonítottam neki sok jelentőséget, de amikor többször is kihagyott a lépés vagy megbicsaklott az egész váz akkor nagyon megijedtem.

10 perc múlva a laborban

-Két nap múlva meg kell, hogy műtselek. A járókereted kezdi feladni a terhelést.-Tony ha akarta volna akkor se tudta volna titkolni a gondterheltséget.

-Húzós lesz ?

Próbáltam úgy tenni mintha ez egy könnyed séta lenne a napsütésben, de tudtam, hogy nagy a tét. Ha nem sikerülne a műtét akkor a legjobb opció az az, hogy marad a hagyományos kerekesszék, vagy esetleg ott maradhatok a műtőasztalon.

-Tony-tettem a kezemet a zseni kezére- vágjunk bele, én bízom benned !

Ezzel nagyon fellelkesíthettem a férfit, mert utána még órákig vizsgált. Különféle érzék és reflexpróbákat csinált, méreteket egyeztetett. Még egy kis karbantartásra is jutott ideje, hogy a műtétig minél kevesebb probléma merüljön fel.

-Viszont egyedül nem mehetsz sehova. Ne legyen így, de bármikor bekrepálhat a mostani állapot.

Az elkövetkezendő két nap a várakozás jegyében telt. Annyi volt a különbség, hogy az egyik Bosszúálló mindig a nyomomban volt, a végén már kezdett idegesíteni. Ha a mosdóban vagy a fürdőben volt dolgom akkor vagy Wanda vagy Nat kisért el. Nem segítettek a női dolgokban, csak vártak az ajtó előtt. Ezt előre kikötöttem nekik, hogy nem dajka kell.

Utoljára gyerekkoromban segített nekem más a tisztálkodásban.

A harmadik napra Tony befektetett a laborba. A műtétet csak délutánra, de legkésőbb másnap reggelre tervezte, de az aznap reggeli események közbeszóltak.

Történt ugyanis, hogy szintén a nappaliban ültünk Lokival és beszélgettünk, egyre jobban kezdtünk megnyílni egymásnak. Már csak a megszokás miatt szekáltuk a másikat. Ilyenkor mindig megkaptuk, hogy olyanok vagyunk mint a rossz házasok.

A beszélgetés közben a csípőmbe és a lábamba egyre nagyon fájdalmak adtak hírt magukról. Loki egy percig nem késlekedett, felkapott és az egészségügyi részre vitt, ahol csak Bruce tartózkodott. Ő lefuttatott egy sor vizsgálatot majd Tonyval konzultáltak és úgy döntöttek, hogy két lépésben műtenek: délelőtt leválasztják rólam a járássegítőt, másnap reggel pedig megkapom az újat, ami a jelenleginek egy továbbfejlesztett változata lesz.

Kis idő múlva a műtős részlegen találtam magamat. Magamban sűrűn mormoltam az összes imát amit ismertem. Most éreztem talán először a baleset óta, hogy mennyire félek. Mielőtt Bruce rám tette volna a maszkot akkor felnéztem, és a műtő ablakos oldalán láttam, hogy Loki figyel aggódó tekintettel. Rámosolyogtam és felmutattam a hüvelykujjamat, jeleztem, hogy nem lesz semmi probléma.

Az egész mozdulatsor ebben a helyzetben groteszknek tetszett. Sajnos nem tudtam, hogy ezzel magamat vagy csak őt akartam volna megnyugtatni. Bruce megfogta a karomat, vissza helyezte a testem mellé.

-Kezdhetjük Miley?

-Naná.-Egy kvázi életmentő műtét előtt nem sokan ilyen vidámak mint én. Az igazi, zsigerből jövő félelem szerintem hiányzik belőlem.

Megkaptam a „csinos" maszkot. Kettőt szippantottam a gázból és már aludtam is.

Loki

Végig néztem a leválasztó műtétet. Aggódtam érte nagyon is. De ez nem az a fajta aggódás volt amit egy családtag iránt is éreznek, nem, ez más. Talán... talán mintha a szerelmem iránt érezném.

Szabad ilyet ? Szabad szerelmesnek lennem ? Szabad éreznem egyáltalán?

Olyan jó lenne ha érkezne egy jel. Egy jel ami megmutatja, hogy helyes e az út amin elindultam.

Maga a műtét 5 órán át tartott, életem leghosszabb öt órája volt. Én egy percre sem mozdultam el a műtő környékéről, nehogy elszalasszak bármit is.

Akkor jött az igazi megkönnyebbülés amikor Anthony és Bruce jöttek ki mosolyogva.

-Bemehetsz a szerelmedhez Bambi, de ne maradj sokat, még pihennie kell, mindenkinek fárasztó volt a műtét.-kóstolgatott a konzervdoboz, de most az a szerencséje, hogy nem rá koncentrálok. Különben csúnya vége lett volna a napnak..

Akkor könnyebbültem meg végleg amikor beléptem a kórterembe. Az első amit megláttam az Miley álmos tekintete. Örülök, hogy minden rendben ment.

-Szia.-a hangja kicsit se hasonlított a jól ismert hangszínhez, de ezt betudom a műtét utóhatásának.

-Szia-Az örömtől olyan gesztust tettem amit eddig csak Friggának. A kézfejét a számhoz emeltem és egy gyors kézcsókot leheltem rá.

Mint a ketten elcsodálkoztunk ezen, majd egyszerre nevettük el magunkat. Viszont egy kérdés ott motoszkált bennem:

-És most mi lesz ?

-Mire gondolsz Loki ?

-A műtét utáni életedre gondolok.

-Semmi érdekes, napokon belül megkapom az új járássegítőt utána munkába állok mint kutató-gépész.

-Tehát akkor végleges lakója maradsz ennek a Toronynak ?

-Persze.

Bízom benne, hogy az arcomon nem látszott, hogy mennyire örülök annak amiért itt marad Velünk, velem.

Még egy fél órát bent voltam nála. Mellé ültem az ágyra, és ugyanúgy simogattam a haját, mint ő az enyémet. Megvártam amíg elalszik utána indultam a dolgomra.

A kórteremből kilépve Thorba bukkantam:

-Testvér, gyere, beszélnünk kell.

-Mond csak Bátyám !-Akárhogy is igyekeztem a hangomból nem kristályosodott ki az az él ami a gúnyt fejezné ki. Úgy néz ki, hogy öregszem...

-Jane elhagyott.

Még a levegő is megfagyott köztünk. Normál esetben örülnék, hogy az a nő kikerült a képből, de nem a bátyám boldogságának árán.

Nem tudtam mit tenni így a melákot a nappaliba vezettem, ott pedig megvámoltuk Anthony alkohol készletét. Nem megoldás a problémára, de ideiglenesen még az is jó.

A megkönnyebbülés és a szakítás okozta tivornya addig tartott amíg mindketten elterültünk félájultan a kanapén és az étkező asztalon.