Úgy ahogy voltam elaludtam a ruhában, meglehetően furcsa testhelyzetben is.

Reggel arra keltem, hogy a ruha bevág, a nyakam és a törzsem zsibbad. Bravó, ezt is megcsináltam magamnak!-Elnevettem magam, majd nagy nehezen feltápászkodtam, oda sétáltam a ruhásszekrényhez, kiválasztottam valami kényelmeset és a fürdőszobában eltöltöttem egy relaxálós fél órát. Többet ért mintha még durmoltam volna délig.

A frissítő reggeli szeánsz után lesétáltam a konyhába. Amikor odaértem rácsodálkoztam az ott található órára. Ugyanis az még csak hajnali hatot mutatott.

Vállat vontam a pacsirtaság tényére és inkább elkészítettem a kedvenc reggelimet: ham and eggs és pirítós, megfejelve az egészet egy bögre tejszínhabos kakaóval.

Míg reggeliztem addig nem is vettem észre a nappali egyik kanapéján terpeszkedő alakot. Hirtelen papírlapok sistergésére figyeltem fel, megfordultam és láttam, hogy újból Lokihoz van szerencsém.

Kihívóan ránéztem:- Te követsz ?

-Csak szeretnéd.-Sértődötten felhúzta az állát majd pozíciót váltott, így kevesebb rálátásom volt.

Nem érdekelt a duzzogása, így folytattam a reggelit, sajnos nem tudtam sokáig élvezni ezeket a nyugis pillanatokat, mert a kis kedvencem hangosan folytatta a méltatlankodását.

Nem foglalkoztam vele, se idegzetem se hangulatom nem volt ma hozzá. Észrevette, hogy nem érdekel, ezért a pampogást mellettem állva folytatta.

-Megtudhatnám végre mi bajod van ? Ha nem látnád éppen eszem. Te pedig zavaró tényező vagy. –Valószínűleg elég durva lehetett a pillantásom, mert visszavett a hangnemből, mormogott valami jó étvágyat féleséget aztán visszaült olvasni.

Miután végeztem a reggelimmel én is helyet foglaltam és olvastam a magammal hozott könyvből. Jól láthatóan tartottam, így látta Loki, hogy a Katedrálist olvasom. Olvasás közben fél szememet rajta tartottam, mert a közvetlen környezetében sosem volt biztonságérzetem.

De úgy látszik, hogy most ő is új oldaláról mutatkozik be. Hogy miből gondolom ezt ?

Mivel benne volt a látóterembe észre vettem, hogy egyre közelebb ült. Rosszallóan rá tekintettem aminek a jelzését ő nem fogta fel, vagy nem akarta.

Váratlanul a térdemre tette a kezét:- Miley, szeretném ha olvasnál nekem !

-Mégis miért tenném ? Nem vagy már gyerek.

Zokon vehette, mert már kezdett kiülni az „Isten vagyok és uralkodó" arckifejezés az arcára, de céljától nem tántorodott.

-Azért tennéd, mert a hangod nagyon hasonlít Friggáéra.

-Egy feltétellel olvasok neked!

-És pedig mi lenne az ?

-Nagyon egyszerű: elmondod, hogy mi a problémád velem. És ne tegyél úgy mintha nem lenne, mert látom, hogy van. Általában gonosz vagy ha a közeledben vagyok, vagy épp úgy került mintha leprás lennék.

-Mivel hosszú lenne elmesélni ezért inkább megmutatom.

-Hogyan?

Válasz helyett szembe fordított magával, tenyereit az enyéimbe helyezve. Hirtelen úgy éreztem magam mintha ájulás előtt lennék. Ám nem a tudattalan sötétség vett körbe, valószínűleg Loki emlékeiben lehettem. Az egészet úgy éltem meg mintha ő lennék.

Hideg van, fázom, éhes vagyok. Valaki segítsen. Üvöltök, minden rossz. Zajokat hallok, csatazajt, kiáltást, talán a halál jön már értem. Az örök sötétség helyett egy idős ember vesz fel és szorít magához. Kicsit megnyugszom, de továbbra is nyöszörgök.

A hangja megnyugtató:- Gyere fiam, hazaviszlek.

Kis képszakadás, majd az előbbi jelenetet újra látom, de kívülről nézve. Kicsit úgy érzem magam mintha egy olyan helyzetbe trappoltam volna bele ami egyáltalán nem rám tartozik.

Az előbbi üvöltő csomagot látom. Egy kis kék baba piros szemekkel. Hasonlít egy fonnyadt áfonyára. A távolban egy hozzá hasonlító lény szűköl, de azon látszik, hogy egészséges. Arcomra fagy a mosoly a babás hasonlattól: hiszen ez a baba Loki.

A felismeréssel egyidőben hirtelen távolodni kezdett a kép, majd újra szembe találtam magam a felnőtt Lokival.

-Tényleg te voltál az a baba ?

-Igen. Jotün vagyok, édesapám Laufey. Elhagyott csecsemőkoromban, mert amint láthattad hitvány voltam, főleg egy uralkodó fiához képest.

-És ki volt az aki felvett ? Odin ?

-Igen, ő volt az. Sokáig nem mondta el, hogy mi is vagyok, ezzel még jobban elmérgesítve a köztünk lévő viszonyt. Aztán egyszer robbant a bomba. De már ezen túl vagyok. Igaz, még mindig fortyogok emiatt, de inkább csak az maradt meg bennem tüskeként, hogy Thornak kedveztek mindig.

-És mi lett Friggával ?

-Jane miatt megölték. Én egy cellába zárva tudtam meg a hírt, ha akkor nem vagyok bezárva akkor most Jane és Thor halott lenne. Ő hozta azt a nőt Asgardba.

-Sajnálom Loki.

Amint kimondtam Loki még közelebb húzódott és megölelt. A vállamra hajtotta a fejét és zokogni kezdett.

Nem tehettem mást, csak simogattam a hátát és a haját remélve, hogy így talán hamar vígasztalódik. Sosem voltam jó ilyen dolgokban.

Mióta a Toronyban élek most érzem azt először, hogy megtörik a jég, és nem úgy néz rám mint egy eltaposnivaló kártevőre.

Loki

Megmutattam Miley-nak az elfojtott egyben a legfájdalmasabb emlékeimet. Megadtam ezzel neki a bizalmamat, remélem, hogy ő legalább nem fog visszaélni vele.

Az emlék átadás közben kicsit kutakodtam a fejében. Ilyen tiszta lelket még életemben nem láttam !

Akkor hullott le végül az „álarcom" mikor megöleltem és zokogtam. A hangja és az érintése olyan mint Friggáé.

Csak bízni tudok benne, hogy viselt dolgaim ellenére nem fog elárulni.

Szerintetek hogy fog alakulni a két szereplő sorsa ?