Asmundon már születése után látszott, hogy nem épp átlagos újszülött a drágám. A szülés megerőltető volt, nehezebb volt mintha lefutottam volna egy maratont, így rám fért az a pár óra pihenés amit rám erőltetett Loki.

Amíg aludtam addig a fiunkat Bruce tanulmányozta mert még nem volt szerencséje más világok újszülöttjét vizsgálni.

A pihenés nem tartott sokáig, talán egy vagy két óra lehetett. Akkor sem magamtól ébredtem, hanem Loki hozta be Asmundot. A baby igen erőteljesen sírt de amikor a karjaimba vettem és beszélni kezdtem hozzá akkor megnyugodott és egymást figyeltük. Hiába lakott bennem hónapokig mégis olyan furcsa volt ez a helyzet, hogy az aki eddig a belső szerveimet rugdosta most itt van.

Pár perc múlva As már nem talált olyan érdekesnek mert először csak legörbült a szája aztán visítós sírásba kezdett, kezei közben felém kalimpáltak. Lokival mi csak tehetetlenül figyeltük egymást. Idő közben az utód színe változni kezdett: kékült a gyerek.

Már ott tartottunk, hogy Loki rohan a dokiért. Utána már megnyugodtunk, mert As szeme pirosra váltott.

-Látod Loki, most már biztos a te fiad.

Elnevettük a dolgot, pedig ezért izgultunk egész terhesség alatt, hogy a jotün génekből mennyit visz tovább. Rövidesen újra sírni kezdett, öklöcskéit pedig meg akarta enni.

Én előbb rájöttem mint a büszke apa, hogy Asmund mit szeretne ezért a felsőmet levettem.

-Most mit csinálsz ?-kérdezte Loki kíváncsian

-Itt az első evés ideje. Ha az öklét a szájába tolja a pici akkor vagy éhes, vagy ha olyan korú akkor fogzik.

-Csodálatosak az édesanyák, ugye ?-gyengéden megsimogatta a fia fejét.

Eltelt pár nap amíg Bruce minden vizsgálatot megcsinált, addig mi az orvosi részleg vendégszeretetét élveztük. Társaságból nem volt hiány, hiszen a barátok és a nagyszüleim folyamatosan látogattak minket.

Az ősök kézről-kézre adták a picit, aminek nagyon örültem. Bíztam benne, hogy általa Lokit is jobban meg fogják kedvelni.

3 év múlva

Asmund születésének napját Asgardban ünnepeltük meg családi és baráti közben.

Az utóbbi egy év nagy részét itt töltöttük. Nem volt semmi különösebb oka, csak meg akartuk a fiunkkal ismertetni azt a világot amiben az édesapja felnőtt. A már nem is olyan pici kisfiunk fél jotünsége ellenére imádta a napsütést, a szikrázó felületeket, az arany túlzásba vitt használatát.

Külsőre olyan mint Loki lehetett ennyi idősen. De a szemét azt nagyapától örökölte. Örökké mosolygós, őszinte szemek.

Nagyjából ez idő tájt ütötte fel bennem a második gyerek utáni vágy a fejét. Vágytam arra, hogy a fiamnak megadasson ami nekem nem: egy testvér. Először Loki erről hallani sem akart, mondván, hogy ő meg a bátyja milyen testvérek voltak.

Az újabb gyermekvállalás elől ő is csak addig tiltakozott amíg Thor bejelentette: menyasszonya gyermeket vár.

Hát igen, az elmúlt években sok minden történt. Ami a szűkebb és tágabb családunkat illeti kicsit megsokasodtunk. Thor lett egy midgardi barátnője, aki később a menyasszonya is lett. Gyorsan haladt a páros mert a jegyesség második hónapjában már kiderült, hogy az esküvőn viszont hárman lesznek.

Éppen Asmundot altattam amikor a kicsi szobájába utánam settenkedett Loki. Hátulról átölelt és átkarolta a derekam. Lágy csókokkal hintette be a nyakam.

-Mire készült Loki?

Csak akkor vetette be ezt a csábítási trükköt amikor valamit el akart érni. Megjegyzem, hogy 99 százalékban sikerrel szokott járni.

-Mit szólnál királyném, ha tennénk azért, hogy Loki háza gyarapodjon?

-Öregem, te aztán tűzbe tudsz hozni..

Kicsit incselkedtem még, de az éjszakának az lett a vége, hogy amint a gyerek elaludt mi a saját szobánkban dolgoztunk családunk gyarapításán.

Mikor fél év múlva sem köszöntött be a várva várt csoda addigra mindketten tropák voltunk idegileg. Loki azért mert már nagyon vágyott egy lány gyermekre, én pedig azért mert félig-meddig tudatosan meg akartam felelni az elvárásainak.

Azért, hogy mindketten megnyugodjunk elmentünk egy asgardi gyógyító asszonyhoz. Ott azonban nem azt a hírt vártuk amit akartunk hallani. Az asszony ugyanis figyelmeztetett minket, hogy ne siettessük a természetet mert abból még sosem jöttek ki jól az emberek.

Hallgattunk az asszony intelmeire, noha Loki szerint ez baromság. Ez is bosszús perceket szerzett nekünk. Nagyon sokszor és sokáig tartottak ezek a hullámvölgyek, egyre többször éreztem azt, hogy külön kellene folytatni az életünket.

Ám Asmundot is figyelembe vettem amikor eme döntésemet fontolgattam. A fiúnk napról napra apásabb lett, olyan kapocs alakult ki köztük amit se isten se ember nem téphet szét. Hogy is lehetne őket szétszakítani ? Bele halnának mindketten.

As érdekében elnapoltam a döntés meghozatalát. Ezzel egyidőben Loki is észrevehette az elhidegülésemet mert közeledései ha voltak akkor azok nélkülöztek minden romantikát, rutinszerűvé váltak a ritkuló együttléteink.

Menet közben történt még egy olyan esemény ami feldúlta a lelkivilágunkat: megszületett Thor lánya.

A bejelentéskor láttam Loki arcát. Olyan mérhetetlen fájdalmat nem láttam az arcán se az elmúlt három évben, se máskor. Bátorításképp megszorítottam a kezét és magamhoz húztam.

-Ne aggódj. Együtt minden nehézséget átvészelünk.

Megcsókoltam. Először csak „sajnálatból" aztán már a vágy irányította a testemet.

Ha azt mondom, hogy ilyen jó még sosem volt vele az együttlét akkor még finoman is fogalmaztam.

Meglepi

Négy hét múlva jöttek a jól ismert tünetek: hányás, cicifeszülés, vérzés kimaradás.

Egyből csináltam egy tesztet ami kis késlekedéssel de pozitívat mutatott. Abban a percben elsírtam magam.

Sosem gondoltam volna, hogy a mélységeket is meg kell tapasztalnunk azért, hogy utána magasra szárnyaljunk.