A terhesség bejelentését a 12. hétnél előbb nem terveztük, hogy bejelentsük. Viszont a baby keresztülhúzta a terveinket, mert már jóval előbb látszott rajtam aminek még nem feltétlen kell, hogy látszon.

A hasam úgy nézett ki mint aki hagymás babból repetázott, a cicijeim sose voltak nagyok. Most viszont mintha két szilikon csoda lenne a helyükön. Talán a többieknek még ez se szúrt volna szemet, de Tony már látott ruha nélkül... Ezt pedig nem kell magyaráznom.

Szóval egy nyugis szombaton napon összetrombitáltuk a csapatot. Mindenki kényelmesen leült a fotelekbe és ismét ránk szegezték a tekintetüket.

Muris volt hallgatni, hogy máris megindultak a találgatások az összehívás okán.

-Kedveseim, egyikőtök se találta el. Miley-nak és szerény személyemnek gyermekünk fog születni.

-És mikorra várható a mini pusztító ?-Nat kérdezte komolyan, amikor ránéztem akkor a tekintetéből látszódott, hogy csak humorizál

-Úgy nagyjából fél év múlva...-Válaszolt kedvesem.

A válasz hallatán Bruce majdnem kiesett a fotelból meglepetésében.

-Ezt hogy érted Loki ?

-Ti nem tanultok semmit a hibáitokból ? Az asgardi terhességek nem tartanak kilenc hónapig, nagyjából fél év az átlag. Mivel a pici félisten ezért van esély rá, hogy a fél évet se várja ki.

Most rajtam volt a meglepődés sora melyet úgy fejeztem ki, hogy elájultam.

Magamhoz tértem és újból az orvosi részlegen találtam magam.

-Hello, már jobban vagy ?-Bruce hajolt fölém aggódóan

-Eddig se voltam rosszul. Sokkolt a tény, hogy talán fél évem sincs amíg találkozok a kisbabámmal.

-Kisfiaddal.-Javított ki a doki-Megvizsgáltalak és már most jelentős fejlődési ugrást mutatott. És mint hallhattad fiút hordasz a szíved alatt. Viszont van itt egy aggasztó tény.

-Mi ?-lelki szemeim előtt már mindenféle rossz játszódott le, és a dühöngő gyilkos fél jotün baba csak a kezdet volt.

-Az biztos, hogy részben jotün jegyeket is mutatott. Amikor már úgy gondolta, hogy már zavarják a vizsgálatok akkor egyszerűen lehűtötte a környezetét. Kívülről ez úgy nézett ki, hogy a hasad méh felöli része úgy nézett ki mintha fagyási sérülésed lenne. Úgy gondolom a továbbiakban csak a legszükségesebb vizsgálatokat végezzük el, azt is csak akkor ha indokolt lesz, nem akarom, hogy benned kárt tegyen.

Szerintem most annak a résznek kellene jönnie ahol elszörnyülködök, de ez valamiért nem megy. Örülök annak, hogy a csoda újra megtörtént velünk és a csoda személyében egy trónörökös is világra jön. Alig várom, hogy a leendő apának ezt elújságoljam.

Köhögés hangzott az ajtóból és amikor felemeltük az arcunkat akkor egy elég zord arcú Lokit láttunk

-El kell vetetned Miley, az életedbe is kerülhet ez az izé.

-Had világosítsalak fel Loki: ez az izé a te gyermeked is és utánad a trónörökös.

Elkotyogtam a baba nemét, holott meglepetésnek szántam.

-Azt mondod fiú lesz ?-Kezdett felengedni a jeges álca

-Igen azt. És örülnék, ha megbarátkoznál a gondolattal mert meg fogom szülni a babát.

-Én megmondtam...

Azzal színpadiasan hátat fordított és ott hagyott minket. Nem hatott meg a kirohanása. Csak a féltés beszélt belőle. Amióta kiderült, hogy újra babát várok az előzmények miatt ideges és félt is. De bízom benne és Bruce-ban, nem utolsó sorban magamban és a babyben. Mindenki meg fogja úszni a szülést és születést.

Teltek a hetek és a hasam határozottan terhes pocak formát öltött. A változásokkal az én nyafogós, hormon gőzös énem is felszínre tört. Új hobbijaim közé tartozott az indokolatlan nyafogás. Ha nem nekem tetsző választ kaptam akkor meg veszekedtem.

-Lokiiiii... kééérünk fagyit.

Loki azonnal hozta is a kívánt édességet, én pedig azzal a lendülettel el is toltam magam elől.

Fújtatott egyet és mézes-mázos hangon kérdezte:- Mit szeretne az én királyném?

-Loki, szerinted dagadt vagyok?

-Neeem dehogy vagy az. Igaz kicsit kigömbölyödtél, de nem ártott neked.

-Tehát akkor csúnya voltam terhesség előtt?

-Nők...

Ott hagyta nekem a fagyit amit pár krokodilkönny hullatása után be is nyomtam az utolsó cseppig.

A jól sikerült lightos uzsi után lepihentem aludni. Magamra húztam egy vastag takarót és kezemet a pocakomra tettem. Evés után a kisfiam mindig aktív, de ha a tenyeremet védekezőleg a pocakomra rakom attól megnyugszik. Elalvás előtt mindig arra gondolok, hogy ő milyen lesz ha megszületik. Izgalmas volt elképzelni a születése utáni időszakot. Egy másik lényről gondoskodni.

Loki

-Józan ésszel tudom, hogy ez az egész mizéria a terhesség velejárója, de már kezd idegesíteni. Herceg vagyok, nem arra születtem, hogy én szolgáljak ki másokat.

Ezek a gondolatok jártak a fejemben, de ahogy kimondtam őket már meg is bántam. Miley és a kicsi nem ezt érdemlik. Főleg a pici, ő nem tehet semmiről.

Miley mellé bújtam miután elaludt. Tenyerem a hasára téve. Hirtelen egy jól irányzott „bökést" éreztem amelyre ő is felébredt. Ijedten elrántottam a kezem mintha tűzbe nyúltam volna. Még álomittas arccal és csillogó tekintettel nézett rám:

-Érezted te is ? Mostanában ezt csinálja.

-Miért, mi volt ez ?

-Loki, a kisfiad folyamatosan rugdos.

-Ez ő volt ?

Most, hogy már ilyen formán is hírt adott magáról a törpe rögtön másképp kezdtem el rá gondolni.

-A mi fiúnk.

Csókolózni kezdtünk Miley-val amikor a kis herceg újra méltatlankodását fejezte ki.

-Remek, a gyerek már most nem hagyja, hogy házaséletet éljünk.

Egyszerre nevettük el magunkat. Abban a percben senki nem számított, csak mi.

Ideje volt már a neveken gondolkodni, mert Bruce szerint Miley nagyjából félidős lehetett a kicsivel. Loki az isteni nevek mellett kardoskodott, Miley természetesen a földi neveket pártolta.

Vita kerekedett az egészből. Így megegyeztek abban, hogy amikor a kicsi napvilágot látott akkor azt a nevet fogja kapni ami az elején eszükbe jut róla.

És most jöttök Ti ( olvasók ) ! 

Vagyis azt szeretném, hogy ti döntsetek a nevek felől. Akár a sztori alatt akár privátban várom a javaslatokat. A győztes nevet fogja megkapni Loki és Miley gyermeke.

Tehát fiú ( vagy semlegesnek ható ) neveket várok :)