Mióta újra kibékültünk Lokival azóta minden olyan más lett. Idilli, de nem az a rózsaszín cukrostakony feeling, hanem olyan hétköznapi. Ha nem Bosszúálló lenne akkor még átlagosnak is hatna ez.

De „sajnos" a férjem is egy hős. Ami persze jó meg minden, de a gonoszok nincsenek tekintettel rá, hogy a hősiesség mellett a csapattagok férjek, apák, valakinek a testvére.

Hogy mi a kiakadásom oka ? Egy újabb küldetés ami persze az egész csapatot szólította.

Már 2 napja bolyongtam egyedül a Toronyban, egyetlen beszélgetőtársam Jarvis. Mamáékkal a sok munka miatt ritkán beszélek. Mire odaérnék, hogy felhívjam őket addigra ők már alszanak és nem akarok zavarni.

Az elmúlt két nap egybeesett az újabb terhességi tünetek jelentkezésével. Masszív hányinger és fáradtságérzet. Az öröm helyett félelem fészkelte be magát az agyamba, tekintve az előzményeket.

Alig vártam, hogy a csapat visszaérkezzen és Bruce megvizsgáljon. Azért nem keresek külsős dokit mert csak benne bízok meg. Addig se tudtam megülni nyugodtan a fenekemen és inkább leszaladtam a közeli drogériába. Nem bírtam magammal és három különböző tesztet is vásároltam.

Hazaérvén az volt az első, hogy csendes magányomba plusz a három teszttel elvonultam a mosdóba.

Két tesztet elraktam a kis privát szekrényembe „szűkösebb időkre", de ami a kezembe maradt azt felhasználtam. Volt is meglepi mikor belelógattam a pisibe a kis pálcikát: gyorsabban jelezte a baba meglétét minthogy én pislogni tudjak.

Pár percig csak ültem a wc-n és nem akartam elhinni amit látok.

Egy ami biztos: tudatosan trenírozom magam, hogy ne egyből a rosszra pörögjek rá. Kezdtem ezt azzal, hogy Lokinak egy cuki kis ajándékcsomagot állítottam össze, remélem örülni fog. Ha tényleg baba van a dologban akkor adom csak oda neki, de akkor már egy ultrahang kép is díszelegni fog benne.

A szobába érve megálltam az egész alakos tükör előtt és egy gonoszabb gondolat ütött szöget a fejembe, amit persze hangosan ki is mondtam:

-Miért is kellene nekem vele azonnal tudatnom mindent ?

-Ms Sawyer, ha szabad megjegyeznem akkor azért mert Mr. Laufeyson a baby édesapja.

-Jarvis köszönöm szépen, de nem kérdeztelek. Amúgy is, én az előzmények tekintetében gondolkodok ezen.

Még egy hétig voltak távol a hőseim. Ez az egy hét felért egy egész évvel, a szokásosnál is jobban vártam őket haza, főleg a dokit. Amikor hazaértek Lokinak adtam egy üdvözlő csókot, majd amilyen gyorsan csak lehetett elviharzottam a laborba.

Negyed óra múlva már egy ultrahang képpel a kezemben, szívemben pedig boldog várakozással jöttem elő Bruce-tól.

A képet épp csak a zsebembe tudtam csúsztatni mielőtt a lakrészünkhöz értem. Loki még a harci felszerelésében volt, fején a Bambi sisakkal.

-Hol voltál ?

-Bocsi Loki, de ezt most nem mondhatom el. Amúgyis, mi jogon vonsz te kérdőre ?

-Miért ne tenném ? A feleségem vagy.

-Igen, de nem a tulajdonod.

Letette a sisakját és fenyegetően közelebb lépett.

-Mégegyszer kérdezem: hol voltál ? Több mint egy hét után hazaérek, egy csók aztán mint akit kergetnek úgy szaladsz el tőlem.

-Kérlek ülj le, egy hírt kell közölnöm. *leülés, Loki arca már fehérben játszik az ijedelem miatt* Az a helyzet, hogy több mint egy hete folyamatosan rosszul vagyok. Az a helyzet, hogy beteg vagyok.

Amíg kedvesem szörnyülködött addig a szekrényemhez mentem, hogy az uh képet a kis ajándékcsomagba súvasszam.

-És mit mondott Bruce, mi a probléma ?

Oda adtam neki a csomagot. Nem ajándéktasakba volt hanem csak egy sima barna borítékba.

-Nézd meg nyugodtan Loki, ez ugyanúgy rád is tartozik. Én már nem tudom, túl nagy a sokk hatása.

Férjem arca a kéktől kezdve a fehérig minden színben játszott. Szemei már könnyesek voltak amikor kiborította a tasak tartalmát. Elsőként a pozitív teszt csúszott ki belőle, persze az eredményablakkal felfele, mellé szállingózott a kép is.

Kezébe vette a kis műanyagot és tanulmányozta, majd értetlen arccal a képre meredt, hátha az már egyértelműbb diagnózist ad. Mikor ez sem járt sikerrel akkor mérgesen újra rám nézett. Biztos, hogy a düh tombolt benne, mert már jotün vonásai kezdtek megmutatkozni.

-Kisbabánk lesz drágám. Nincs semmi betegség. Őszintén szólva csak meg akartalak ijeszteni, csak hogy érezd a törődést.

Már nem tudtam, hogy mit gondoljak mert párom most pókerarcot vágott. Vártam, hogy mikor dolgozza fel az agya az infot. Ez a folyamat gyorsan történt, mert amint célt ért az info boldogan felkapott és megforgatott maga körül.

Nem kicsit elkezdtem megütögetni a vállát, hogy tegyen le mert akkor rókát fogunk kergetni. A boldogságmámor ködén keresztül is gyorsan észlelte a hozzá intézett szavaimat. Letett és sírástól remegő hangon a fülembe suttogta:

-Köszönöm királyném.