Az ötletet köszönöm Tamati1200-nak :)

Túlzás azt mondani, hogy mindent megbocsájtottam Lokinak. Óh nem, dehogy. Még csak most jön a feketeleves. Szenvedjen úgy ahogy én. Ha szeretett volna akár engem akár a lányunkat akkor nem hagyott volna ott a legnagyobb szükségben.

-Áhh Miley, hagyd abba, ez már nekem is fáj !

Bucky kért, hogy hagyjam abba a sorozását. Box edzést tartottunk. Valahogy ki kell engednem a gőzt, mert akkor még valakinek baja esik. De azt így sem garantálom, hogy sérülésmentes lesz a nap..

-Mi a baj baby, tudok valamiben segíteni ? *kaján vigyor*

-Csak Loki, szokás szerint.

-Na, mégsem olyan idilli a paradicsomi élet ?

-Áhh hagyjuk..

-Mesélj csak-kérlelt tovább James kiskutya szemekkel, ennek persze nem lehetett ellenállni

Leültünk az egyik matracra. A kezemet masszírozva kezdtem bele a panaszáradatba:

-A francot van itt idill. Bosszant, hogy Loki ilyen gyorsan túltette magát a történteken. Arra rá sem tért, hogy érez e egyáltalán valamit a kislányunk elvesztése miatt. Hogy lehet ilyen érzéketlen valaki ? Egy büdös nagy paraszt !

Próbáltam volna inni mert a sok beszédben és a mozgás utáni lihegésben kiszáradt a szám. Arra lettem közben figyelmes, hogy Bucky jóval közelebb ül hozzám, és simogatja a vállamat:

-Életbe lép a Sawyer protokoll, kód: 141204

A Sawyer protokollt még akkor fejlesztettem ki amikor a betegágyon feküdtem a második műtét után. Ez egy Jarvis rendszerébe teleptett program, Tony engedélyével helyeztem üzembe. Ez tulajdonképpen egy engedély arra, hogy felül bírálhassam Tony utasításait szükség esetén.

Az edzőterem ajtaja bezáródott és az egész helység hangszigetelést kapott.

-Egyszerűen kivagyok már Bucky, nem bírom ezt tovább..

-Ne sírj kérlek Miley, minden rendben lesz.

-Ohh shit, ne mantrázzátok már ezt. Elegem van. Mindenki ezt mondogatja, hogy nem lesz semmi baj, ez csak blabla.

Mondandómat az ajtón dörömbölő félőrült Loki szakította félbe.

-Jarvis, Sawyer protokoll ki, kód: 141204. Úgy érzem Buck, hogy ez nehéz menet lesz ( akkor még nem is tudtam, hogy mennyire helytálló volt a megállapításom )

Alighogy az ajtó kinyílt Loki loholt be rajta. Észrevette, hogy Bucky még az ölelésébe zárt ezért elkapta a férfi torkát és a falhoz vágta. Kitört belőle a féltékenység gonosz szörnye:

-Áll le Loki ! Nem most kellene tombolnod, Bucky csak segít nekem.

-Miben Miley ? Ölelgetni én is tudnálak.

Bucky leporolta magát majd feltartotta a kezét mint a kisiskolások amikor jelentkeznek a tanítónéninél:

-Nem értem Loki, hogy miért tombolsz. Nem voltál mellette amikor szüksége lett volna rád. Amikor elment a lányotok én fogtam a kezét amikor sírt. A felépülés alatt pedig Tony volt vele. De csak ezt tudod. Olyan vagy mint egy nagy gyerek. Felelősséget nem tudsz vállalni a tetteidért.

-Téged nem kérdeztelek James, a feleségemmel beszélgetek.

-Pedig igaza van, fogadd el.

-És honnan tudjátok, hogy én mit érzek ? Mondjuk jelen pillanatban ?

Buckyval szinkronban leültünk a szivacsokra és kíváncsian figyeltük a tomboló férjemet. Intettem neki, hogy akkor meséljen.

-Akkor ez a jégkocka takarodjon ki. –húzta fel sértődötten az orrát

-Itt nem te vagy az aki a feltételeket diktálja. Mivel Bucky, vagy rajtad kívül bárki más a Toronyban többet volt velem az elmúlt hónapokban ezért ugyanannyi köze van a mondandódhoz mint nekem.

Egy végtelenül hosszúnak tűnő hallgatás és egy sóhaj után Loki és leült velünk szemben, majd mesélni kezdett:

-Nem tudom elégszer elmondani, hogy mennyire sajnálom az elmúlt hónapokat. Az életemnél is jobban szeretlek téged Miley. Borzalmasan gyötör a bűntudat, hogy nem voltam melletted amikor kellettem volna. Rossz férj és rossz apa vagyok. De had meséljem el a félelmeim okát: ti is tudjátok, hogy az egész gyerek és fiatalkorom egy hazugságra épült. Ezért egész életemben bizonytalan voltam, hogy érdemlek e egyáltalán egy olyan légkört amiben most vagyok.

-És akkor az a megoldás, hogy mindent tönkreteszel ?-Muszáj volt megkérdeznem, mert kíváncsi vagyok az indokra

-Nem, és tényleg sajnálom...-Itt volt vége a dolognak. Loki összeomlott és sírni kezdett.

Bucky-val annyira leblokkoltunk, hogy nem segítettünk neki csak néztük. Ez nem mindennapi jelenség, hogy Lokit sírni látjuk.

-Sajnálom, nem tudom elégszer mondani. Megbocsájtasz Miley ?

-Hááát nem is tudom..

-Amikor elmondtad, hogy a lányunk már nincs többé legbelül összetörtem mint egy porcelán. Hirtelen vége lett a kis világomnak. Amikor a fülembe súgtad a kis titkot rögtön egy egész élet lepergett a szemem előtt. Én akartam a legjobb apa lenni, olyan amilyen nekem soha nem volt.

Csak azért nem mutattam ki a fájdalmamat mert nem éreztem, hogy ebben a helyzetben mi lenne a legjobb megoldás.

-Fogni kellett volna a kezemet, ennél többet senki se tud tenni.

Bucky tapintatosságból kettesben hagyott minket az edzőteremben. Alighogy becsukódott mögötte az ajtó Lokival úgy öleltük és csókoltuk egymást mintha ez lenne az első alkalom.

A szemeiből még potyogtak a könnyek mikor mondta, hogy annyira hiányoztam neki mint még soha senki.