Az eljegyzés óta már eltelt legalább egy hónap, vagy több. Igazából nem tartjuk számon. Múlt héten volt az eljegyzési ünnepség, amelyre mamáék is hivatalosak voltak. Tudták, hogy mi apropóból jönnek vendégségbe és bár nem helyeselték a választásomat, de gratuláltak.

Végre Tony is megbékélt a kialakult helyzettel, de azért nem szalasztja el azon alkalmakat amikor Loki tevékenységeibe beleszólhat.

A munka is jól halad, bár néha megnehezíti, hogy Tony sokszor hajlamos nem beismerni a tévedéseit, amiket persze én javítok ki neki.

Kifejlesztettem egy arcfelismerő rendszert is a páncél flottához. Ez azt jelenti, hogy csak az arra jogosultak használhatják a páncélokat. A gazdi tiltakozott ez ellen, mondván úgysem akarja elvinni senki a kicsinyeit. Mégis belement a tervembe, így az ő páncéljait csak ő, Hadigépét pedig csak Rhodey veheti igénybe.

Egy nehezebb munkanap után a lakosztályunk erkélyén cigiztem. Titokban jártam ki, mert Loki nem szereti ha szívom. Szép csillagos este volt, miközben fújtam ki a füstöt az eget kémleltem. A város mentalitásához képest itt minden nyugodt volt.

-Hé kedvesem..-búgta bele a fülembe Loki, közben lágyan átölelt hátulról-nocsak nocsak, a tilosban járás nem az én feladatom lenne?

Gyorsan elnyomtam a cigi maradékát, szembe fordultam az istenemmel és megcsókoltam.

-Ahhoz túl jófiú vagy.

-Mit szólnál ha..?

Az ördög ezt a pillanatot választotta, hogy belezavarjon a boldogságunkba. Hirtelen egy szúró, feszítő fájdalmat éreztem. Lenéztem, és a mellkasomból a szívemnél egy nyilat láttam. Elkezdett forogni velem a világ. Az utolsó inger amit észleltem még az Loki dühös ordítása volt.

Loki

Épp fel akartam vetni a kérdést Miley-nak, hogy egy időre elköltözhetnénk Asgardba, ott lehetőség lenne a problémáját meggyógyítani, persze ha ő is szeretné.

A királyi család szolgálatában áll egy idős gyógyító. Ő tudna erre a dologra egy főzetet készíteni. Bár kockázatos a dolog, de nem halálos.

Erre jön ez a nyíl és mindent átír. Nem gondolkodtam, csak cselekedtem. Fogtam Miley-t és levittem a laborba. Bruce és Tony kettősére bíztam leendő feleségemet.

A két férfi egyből cselekedett, a többit már nem vártam meg. A támadót üldözőbe vettem. Kutya alakot vettem fel, így a szagát követve feltűnésmentesen tudtam utána iramodni az utcán.

1-2 órája már követhettem amikor a férfi betért egy sikátorba. Utána baktattam és újra felvettem az emberi külsőmet. Az átváltozást susogás kisérte amire az illető hátra fordult.

Megláttam az arcát és akkor nem tudom melyikünk lepődött meg jobban, ő vagy én.

-Teee ?!-meglepettségem ellenére fegyvert rántottam és a gyilkost a falhoz szegeztem.

-Mizujs Loki ? Hiányoztam ? Ohh sajnálom azt a kis ribancot, de csak azt kapta amit megérdemelt. Tudod mindig is oda voltam érted. De mivel nem az enyém vagy ezért másé sem lehetsz.

Meglepett a nő szavaiból áradó rosszindulat és düh.

-De miért tetted ezt Sif ? ( remélem ti is meglepődtetek )

-Mint mondtam Loki: ha az enyém nem lehetsz akkor másé sem. Ennyi az egész.

-Hogy jöttél el Asgardról ?

-Nem csak te tudsz az egérlyukakról. Heimdall előtt meg lepleztem magamat.

Az arcán már semmiféle érzelem nem tükröződött és ez feldúlt engem még jobban. Fogtam a kardomat és egy suhintással levágtam a fejét, bár ezek után egy szenvedősebb halálnem jobban illett volna hozzá. Vagy csak szíven szúrom és hagyom elvérezni.

A holttestet egy kézsuhintással porrá változtattam amit a sikátorba befújó szél már szét is hordott.

Hagytam magamnak még egy percet, hogy magamhoz térjek ebből az egész őrültségből.

Kis „pihenő" után a Toronyba teleportáltam, lélekben felkészülve az ott várható állapotokra.

Torony

Mikor visszaértem már nem dúltak „harci állapotok". Első utam ahhoz a kórteremhez vezetett ahol annak idején újjá éledtem. Tony már az ajtóban várt rám. Noha szavait hozzám intézte mégis az ágyon fekvő kedvesemre figyelt.

-A nyilat kivettük, de sok vért veszített, és a szíve is majdnem kilencven százalék, hogy károsodott. Gyakorlatilag már csak a gépek tartják életben.

Stark a vállamra tette a kezét majd így folytatta:

-Szerintem kezdj el búcsúzni.

Hirtelen nem is tudtam feldolgozni szavainak értelmét. Csak néztem magam elé mint aki csak fizikai valójában van jelen. Anthony másodjára ismételte el a mondandóját mire bármit is felfogtam belőle.

-Nincs más választásunk ? Kérlek mondj valami bíztatót, kérlek.

Bár nem akartam, hogy így lásson de könnyek buggyantak ki a szememből. Lerogytam a mellettem lévő székre és tenyerembe hajtottam a fejemet.

-Jó, bemegyek, de nem búcsúzni, mert tudom, hogy megússzuk ezt mind élve.

Kórterem

Leültem az ágya szélére, az arcát kezdtem el figyelni. Ha nem tudnám, hogy mi történt azt hinném csak alszik. Olyan békés. *végig simít Miley arcán*

Zajt hallottam a hátam mögül, hátra fordultam, de csak Thor volt az.

-Sajnálom testvér, hallottam mi történt. Tudod ki volt a támadó?

-Sif volt. Azért tette mert magának akart. És ha az övé nem lehetek akkor másé sem.

Nem figyeltem mikor ült mellém Thor, csak az ágy süppedését éreztem.

-És mi van az Élet Forrásával ?

(szándékosan van így vége ennek a résznek )