Eltelt már az a bizonyos két hónap. Nagyon sok minden történt ezalatt az idő alatt.

Megkaptam az új járássegítőt, ami nagyon prímán működik, hála Tonynak és Bruce-nak.

Lokival sajnos nem jöttek össze a dolgok, túl „lokis" ahhoz, hogy leadjon az egójából, ez lett a vesztünk. A szakítást követő hónapban Tonyval egy pár lettünk. A csapat valamiért lelkesebben fogadta a tényt, hogy vele vagyok együtt. Tudom, hogy nem mások véleménye számít a szerelemben, de nem is az utolsó tényező. Legalábbis nálam.

Hivatalosan is a cég, és persze a Bosszúállók gépésze és kutatója lettem. A jeles eseményt a nagyszüleimmel és a csapattal ünnepeltük meg. Féltem ettől, hogy összeeresszem a két családot, mert ismerek mindenkit.

Nagy meglepetésemre semmi galiba nem történt, csak annyi, hogy Loki nem tette tiszteletét. Thor volt emiatt mérges, de lenyugtattam. Az ő helyében én sem dolgoznék együtt az ex párral és a jelenlegi kedvesével. Noha a szakítás főleg az ő hibája volt mégsem fogok a lelkébe belegázolni, már ha még van neki.

Mivel nem volt ott őistensége ezért Tonyval elérkezettnek láttuk az időt, hogy bejelentsük: egy pár lettünk. A csapat már eleve tudta a tényt, mamáék viszont örültek neki.

Szóval eltelt két egész hónap....

Imádom a munkámat és nemcsak azért mert Stark a párom. Tényleg szeretem. Az életben is jobban szeretem a tényszerűséget mint a bizonytalanságot, ezért lettem gépész.

Már a második műtét utáni héten Bruce beállított hozzám egy karnyi vastag papír stócccal meg egy Ipaddal. A papírok mindenféle szerződés titkait rejtették, az gépen meg a páncél flotta tervei voltak.

Mire hivatalosan is elfoglaltam a nekem kijelölt helyet addigra az egész szervezet működésével tisztában voltam.

Ha épp nem dolgoztam akkor Tonyval voltam a műhelyben. Imádtam nézni ahogy alkot, olyankor minden más volt, még ő maga is. Szerintem neki ez a közeg jelenti a békét. Sokkal felszabadultabb és energikusabb volt, vagy csak én voltam rá jó hatással. Szerinte csak én.

Egy-egy éjszakánkat megkeserítették az ő rémálmai. Ilyenkor nagy nehezen felkeltettem, ő pedig átölelt és visszafeküdt aludni.

Nem a legrosszabbat hanem a legjobbat hoztuk ki egymásból. Ez nekem mindent megér.

Elérkezett az első közös karácsonyunk, ezzel együtt az ajándékozás dilemmája is. Mit veszel egy olyan embernek akinek mindene megvan ? A csapat többi tagjának már megvolt mit veszek, csak Tonyn gondolkodtam még.

Mikor már végképp feladtam akkor Wandát hívtam segítségül.

-Wan, szeretném, hogy ha belenéznél Tonynak a fejébe. Szeretném tudni mi jár a fejében, mit szeretne a legjobban.

A boszi egy kis ideig üveges tekintettel bámult maga elé, majd ijedten rám tekintett és síri hanggal megosztotta velem Tony titkát:

-Stark egy gyereket szeretne. Minden vágya, hogy legyen egy fia vagy lánya, akinek mindent meg tud adni. Olyan dolgokat ami neki kimaradt a gyerekkorából.

-Sajnos ezt nem tudom megadni neki.

A tényre, miszerint Tony olyanra vágyik amit én nem tudok megadni úgy gondoltam mint egy átokra. Annyira belehajszoltam magamat ebbe a gondolatmenetbe, hogy mire feleszméltem belőle már az asztalra hajtott fejjel bőgtem és Wanda vígasztalasképp simogatja a hátamat.

Karácsony első napján végül kibökte, hogy mit szeretne. Ráadásként megkaptam, hogy kivitelezni tudná számomra is egy baba kihordását, de az azzal járna, hogy feküdnöm kellene egész terhesség alatt.

-Tony, én elhiszem, hogy te ezt szeretnéd és tudnál is segíteni, de ne kérj tőlem ekkora áldozatot.

Nem egy gyerek kihordását érzem áldozatnak, hanem a hozzá vezető utat. Elhiszem a zseninek, hogy meg tudná oldani ezt a problémát, de ezzel valahogy nem tudok azonosulni.

Így esett meg, hogy karácsony után, kapcsolatunk második hónapjában istenveledet intettünk egymásnak. Nem haraggal váltunk el, csak nem egyeztek a nézőpontjaink.

Noha már a magánéletben nem alkottunk egy párt a munkában annál ütősebb párost alkottunk.

Számos fejlesztés kikerült a kezünk alól. Mikor már beletanultam a munkába akkor a saját járássegítőmet is felturbóztam. Ennél jobb már csak akkor lehetne ha igazából tudnék járni.

De miért is ne ? A kevéske szabadidőmben azon dolgozok, hogy ezt a segítő rendszert hogyan lehetne a csontokba, vagy a csontok köré építeni. De ha még sikerülne is a tervem akkor ki az a balek aki vállalkozik rá, és ki lesz a még nagyobb balek aki meg is valósítja ? Éppenséggel mindkettőre tudom a választ, de az illetők nem lennének boldogok.

Újévet írtunk mikor Thor újra a Földön tartózkodott. Félre hívott a tetőteraszra, hogy beszélgessünk. Valami azt súgta, hogy nem az asgardi népművészetről akart beszélgetni.

-Miley. Sajnos az öcsém nincs jól. Naphosszat a szobájában gubbaszt, nem eszik, ha valaki csak a közelébe megy a lakrészének akkor tör-zúz. A szolgálók már a folyosóra sem mernek menni.

-És ehhez nekem mi közöm Tarzan ?

-Tudod te jól..

Thor meg sem várta a reakciómat, csak hátat fordított és egyedül hagyott a teraszon a pezsgőmmel.

Pár nap múlva a Bifröst asgardi oldalán találtam meg. Bevallom őszintén aggasztott Thor utalása testvérének állapotára.

Amikor pár perc séta után megláttam még a szavam is elállt a látottaktól: csapzott, zsíros haj, fénytelen és karikás szemek. Az egész férfi csak árnyéka volt önmagának. Mikor meglátott nem a boldogságtól csillogott a szeme, ahogy titkon reméltem, hanem a gyűlölettől.

-Ez a midgardi szajha mit keres itt ?-dobott felém valami pohár szerűséget ami a falon csattant- Ennek a Stark mellett lenne a helye, úgyis belefeküdt a jóba.

Bár fájtak a szavai de nem mutattam ki, mindaddig tartottam magam amíg Thor be nem csukta mögöttünk az ajtót. Egyikünk se szerette volna, hogy pohár helyett valami nagyobbal dobálna a fiatalabbik herceg.

Thor, hogy elterelje a figyelmemet a palotát és a közvetlen környezetét kezdte el mutogatni. Fizikailag jelen voltam, de a gondolataim a palota félre eső szárnyában, egy sötét szobában maradtak.

-Miley figyelsz ?

-Persze persze..

-Mit mondtam ?

-Sleipnirről beszéltél..

-Látom, hogy nem figyelsz. Én azt tanácsolom, hogy menj vissza az öcsémhez és beszéljetek.

Soha ilyen boldogan nem futottam még, mint akkor.. Ám a lakrészhez érve meglepetésben volt részem, a rosszabbik fajtából.

Szerintetek hogy fog alakulni Miley és Loki sorsa ?